A szül(et)és élményéért

2016.aug.13.
Írta: renatalcsoport Szólj hozzá!

Mesék a szoptatásról - kilencedik mese

Nos, hol is kezdjem. Első gyermekem született meg tavaly június 14-én. Az elméletet ugye a védőnő elmondta, hogy kell/lehet ezt csinálni. Mégis olyan furcsa érzés volt, mikor szülés után odahozták, hogy akkor szoptassak. Nagyon kedves volt a szülésznő, aki mellettem volt (nem fogadott), és mondta, és segített is abban, hogy a lehető leghelyesebben csinálhassam. Furcsa érzés volt. Régebben többször is elképzeltem, hogy milyen érzés lesz, nem ilyenre számítottam. Egyszerre szúrt és fájt picit, mégis olyan megnyugtató érzés volt. Viszont senki nem beszélt nekem addig az igény szerinti szoptatásról, így a "régi - 3 óránként kell ennie a gyereknek" rendszerbe csöppent bele. Volt, hogy ezzel nem foglalkoztam, mikor úgy éreztem, hogy éhes. 1 hétig voltunk a kórházban. Volt, hogy szétrágta a mellbimbómat és borzasztó fizikai fájdalmat éreztem, ha abból a mellemből kellett etessek. Majd (első gyerek lévén) mikor egyik éjjel kissé véreset bukott, rémülten szaladtam a csecsemősökhöz, hogy ez történt, és amúgy egész éjjel ordít, nem tudom mi a baj. Ekkor nem kaptam tőlük segítséget, mondván az én gyerekem minden éjjel ezt csinálja és amúgy is az én gyerekem, tudjam már, hogy mi a baja. A következő műszak annál segítőkészebb volt. Segítséget kértem szoptatásban, hogyan csináljam jól, és a fejéshez is, hogy kissé rendbe jöhessen a fájó mellem. A kórházban a hátralévő időben (3 nap) rendbe jött minden, felváltva kapott cumisüvegből és ciciből enni. Ezek voltak a kezdeti nehézségeink. Itthon már egy jóval támogatóbb környezet fogadott és meg is szűntek a szoptatási nehézségek. A hat hetes növekedési ugrásnál aztán jött az újabb meglepetés, ugyanis óránként kérte a fiam a cicit. Mivel eddig nem volt ilyen, megijedtem, hogy nem elég a tejem, mivel ezt 2 napig csinálta, így kicsit utánpótoltuk tápszerrel, ezután tudott nyugodtan elaludni. A legrosszabb az volt, hogy a védőnőnk azt mondta, hogy nem gond, főleg amilyen hőség volt, a doktornő viszont azzal traktált, hogy a gyerek túl van etetve, legalább 3 órát ki kell bírnia, hamarabb ne adjak neki enni (fél kg-t hízott 1 hét alatt).Így legyen okos egy első gyermekes anyuka. Több nehézség viszont szerencsére nem ért. Most 13 hónapos múlt a nagylegény, és köszöni szépen, még mindig boldog a cicimmel. Sokat mentünk pici kora óta, így sokat szoptattam autóban, kis termetemnek és a nagy kombi autónknak hála a csomagtartóban nyugodtan és kényelmesen tudtam mindig fekve szoptatni :) Ezek voltak a mi meghitt perceink. És még mindig azok. Szemezünk közben, egymással foglalkozunk. Bármi van, bármilyen a hangulatom, ha szoptatok, megnyugszom mindig. És a picur is. Nekem ez a "Xanax"om. Most sokszor vicces, hogy mikor ő cicizni szeretne, kb köldökig húzza le a pólómat. Ez nyilvános helyen elég érdekes tud lenni. Ilyenkor sokat nevetünk. Szeretek szoptatni, és örülök, hogy ilyen ajándékot kaptam.

_szoptatasvilaghete2016.jpg

Mesék a szoptatásról - nyolcadik mese

Szerencsés vagyok, mert a 38.héten születtet meg Hanna és Samu, és az orvosom támogatta az ikres természetes szülést. Maguktól döntöttek az indulásról. 10 órás vajúdás után végül császármetszéssel segítették őket világra, mellyel így másfél év távlatából nem feltétlen értek egyet, de most nem ez a téma. Sokkal inkább bánt, hogy megfosztottak minket az aranyórától: este 10-kor volt a műtét, épp, hogy 1-1 puszit adhattam nekik és már vitték is el őket. Másnap délelőtt foghattam először kézben őket. A szoptatást is akkor próbáltam először, bejött egy csecsemős nővér 'segíteni', aki annyit közölt, hogy 'maga ilyen mellekkel nem fog tudni szoptatni', plusz, hogy ágyban, párnákkal a hátam mögött nem lehet szoptatni, üljek ki a székre. Engedelmesen odaültem, szörnyen kényelmetlen volt, csak bénáztunk mind a hárman. Közben a férjemmel vetettek bimbóvédőt (ők árulták, szétszedték a csomagokat, így darabját adták neki annyi pénzért, mint amennyi a boltban két darab). Utolsó nap hoztak tápszert, hogy etessem meg a gyerekeim, holott nem voltak nyűgösek, nem sírtak sokat, nem sárgultak, valószínűleg volt annyi előtej, ami elég volt nekik. Alig vártam, hogy hazajöjjünk. Olvastam 1-2 dolgot a szoptatásról, igaz, nem sokat, mert valahogy természetesnek vettem, hogy szoptatni fogok, anyám is szoptatott minket, igaz kb csak fél éves korunkig, tesóm is szoptatott. Mégis egy meglehetősen fura, hibrid példa volt előttem: fontos a szoptatás, de azért vizet is adjunk cumisüvegből, fejjek, azt adjam oda szopi után, ne hagyjam őket órákig a cicin lógni, túleszik magukat stb. Ebből próbáltam kihámozni, mi a jó nekünk, bimbóvédővel, mert a kórházban azt mondtak. Aztán eltelt itthon pár nap és kezdtem érezni, hogy nem oké ez a bimbóvédő, nem oké hogy 5 perc után nem lehet éhes, ha most szopizott, és a gyerekeimtől tanulva, rájuk figyelve elkezdtük kialakítani a saját ritmusunkat. Volt két rácsos ágyuk, ebben kb 2 órát ha eltöltöttek összességében, elég hamar bevackolták magukat a mi ágyunkba, így lett ez a négyünk ágya. Az eleje iszonyú nehéz volt, ott volt egyszerre két pici baba, folyton szoptattam, mindkét mellbimbóm csupa seb volt, főleg a bimbóvédő és az elektromos fejő miatt, mert ugye azt mondtak, fejni is kell. Pár nap alatt annyi tejem lett, hogy akkor nyelni alig tudtak. Talán olyan 10-12 naposak lehettek, amikor felhívtam egy szoptatási tanácsadót, ez életem legjobb döntése volt. Rengeteget segített, nem csak a szoptatással kapcsolatban, hanem általa, a beszélgetéseink segítségével elhittem magamról, hogy kompetens anyja vagyok a gyerekeimnek es hallgassak az ösztöneimre, figyeljek rájuk, es tudni fogom, mi a helyes, mit kell tennem. Senki másra ne hallgassak, csak rájuk, magunkra. Így lettek ettől kezdve teljes mértékben igény szerint szoptatott fiókáim, eldobtunk mindent, amit mások javasoltak: cumisüveget, cumit, bimbóvédőt. A sok szopival megtermeltek maguknak az elegendő mennyiséget.

19 hónapja szoptatom őket. Mindezzel nem csupán táplálom őket, ez egy gyöngéd, stabil, nagyon erős kapocs is közöttünk, a feltétel nélküli bizalom. Olyan odaadás és szeretet részemről, melyet csak anya érezhet gyermekei iránt. Sokszor nehéz persze, például 6 hós korukig sebes, sajgó mellbimbóval szoptattam, a dupla igénybevétel miatt még nehezebben gyógyultak a sebek. Olyan volt a mellbimbóm, mintha kiharaptak volna belőle egy darabot. De fél év alatt begyógyult, és azt gondolom, minden egyes fájdalmas perc megérte.

A férjemtől sok-sok támogatást kaptam es kapok a mai napig, ez rengeteg erőt ad. Neki is teljesen természetes, hogy a mai napig szoptatom a gyermekeink. Amíg a fájdalom miatt nem tudtam őket egyszerre szoptatni, segített ha itthon volt, ölelte, babusgatta, hordozta az éppen nem szopizót.

Persze, így 19 hónap után néha soknak érzem, például éjszakánként olykor nehéz. De ez a szoptatástól független, ikrekkel azért picit bonyolultabb az első 1-2-3 ev. De senkivel sem cserélnék, mert egyben ők a mi legnagyobb boldogságaink is, nap mint nap nagyon sokat tanulok magamról is tőlük, általuk.

 

Mesék a szoptatásról - hetedik mese

 

Iker lányaim 13 hónapos korukig kaptak anyatejet. 4 hónapos korukig kizárólagosan anyatejesek voltak, akkor nagyon lassan megkezdtük a hozzátáplálást. 10 hónapos korukig szopiztak, majd ezt követően még két hónapig kaptak lefejt tejet. Friss anyatejet egy éves korukig kaptak, majd még egy hónapig a mélyhűtött tejcsiből itták a reggeli kakaót. Összességében így 13 hónapig jutottak anyatejhez. A szopi mellett a Lányok kb. 3 hónapos korától fejtem is, hol a feles tejet, hol azért, hogy a mennyiséget növeljem. Ahogy jött a hozzátáplálás, és idővel csökkent egy-egy szopi mennyisége, illetve már egy egész étkezés kiváltásra került, illetve a Lányok átaludták az éjszakát, végig fejnem kellett a kiesett étkezések idejében, hogy ne csökkenjen a tejem mennyisége. 10 hónapig keltem órára éjjel is fejni, mai fejemmel szinte nem is értem, hogyan volt ehhez erőm.

Mivel a szoptatás mellett rengeteget kellett fejnem, hogy elegendő tejem legyen/maradjon egyszerre két gyerek számára is, idővel egyre fárasztóbbnak éreztem az egészet. Az első évünk gyakorlatilag végig a szoptatás-fejés-etetés körül forgott, hogy fenntarthassam az anyatejes táplálást. (Főleg utólag) visszagondolva megérte, megdolgoztunk az elért sikerért, de ehhez kellett az is, hogy a Férjem nagyon sok munkát levett a vállamról, mindenben segített, illetve nem volt másik gyerekünk, akit el kellett látni. Mivel a szoptatás-fejés nagyon sok időbe került, meglévő tesvér(ek) mellett mindez nem biztos, hogy sikerült volna, mert véleményem szerint van az a pont, ahol igenis figyelmet kell fordítani pl. egy nagyobb testvérre, még akkor is, ha az esetlegesen hasonló esetben az anyatejes táplálás rovására is megy. Ha szaporító fejés nélkül is végig elég tejem lett volna, talán nem is lett volna ilyen szívügyem, hogy meddig is fogok tudni kitartani, így viszont titkon az egy évet tűztem ki magamnak. Mindig csak apró lépésenként haladva: legyen meg, hogy 4 hónapig csak anyatejesek a Lányok, érjük el a fél évet, karácsonyt, legyen még egy hónap, már csak X hét. Aztán meglett az egy év (miután már csak géppel fejtem, szopi nélkül, és valószínű fejben is elfáradtam, a tejem is szép lassan apadni kezdett), az utolsó fejés után ünnepélyesen elraktam a fejőgépet, és pezsgőt bontottam.

Ikerbabák ellátása önmagában is nagyon fárasztó, a Férjemre viszont szerencsére mindenben számíthattam. A szüleim 200 km-re élnek tőlünk, így minden igyekezetük ellenére is ott volt köztünk a fizikai távolság. A Férjem viszont mindent megtett, hogy nekem csak a Lányokkal kelljen foglalkozni: vitte a háztartást, takarított, besegített a babaápolásban, tartotta bennem a lelket a nehezebb napokon. Díjazta, hogy megpróbálom fenntartani, hogy a Lányok minél tovább szopizzanak, és ebben valóban ott és úgy segített, ahogy tudott.A  babatervezés során nem gondoltam volna, hogy rögtön ketten is érkeznek hozzánk, majd rájöttünk, milyen csodálatos és kiváltságos dolog ikres szülőnek lenni, még akkor is, ha az gyakran nem kevés munkával jár. Megmagyarázhatatlan módon már a legelső pillanattól kezdve teljesen biztos voltam abban, hogy a Lányaim csak szopizni fognak, tápszer nélkül, és más forgatókönyv még csak a fejemben sem fordult meg. A kórházból hazatérve aztán iszonyúan fájt minden, ami a szoptatással kapcsolatos (+ mellé még a császáros seb is), már az is szörnyű volt, ha csak a cicimre nézett valaki. Ha ott és akkor nincs velünk az Édesanyám, biztos feladom. Napokig lényegében sírva szoptattam, aztán mint minden, ez is beállt, rendeződött. Ebben pedig nagyon nagy szolgálatot tett egy  elektromos mellszívó.

A szoptatás által megtanulhattam, mennyi mindenre képes az ember, ha akar és küzd. Mindamellett, hogy a szoptatásnak gyönyörű pillanatai voltak, adott pillanatban sokszor én mégis inkább a teljesítményt láttam benne: meddig lesz elég tejem, kitartok-e, stb. Az elején nekem nem ment egyedül a tandem szoptatás, így mindig reméltem, hogy a második csak úgy ébred/én ébresztem, ahogy az első befejezte az étkezést (ez szerencsére 90%-ban így is volt). Egy ikres anyuka persze mindent megold, mert muszáj. Pl. állva szoptat a kiságy mellett, amíg a másik, síró babót nyugtatja és simogatja az ágyban, míg a tesó cicin van. Aztán jött a tandemszoptatás időszaka: a legszebb, legkényelmesebb volt: mindenki egyszerre evett, össze lehetett bújni, igazi egységgé válhattunk. A legszebb része volt az egésznek. De egyszer minden jó véget ér: a Lányok úgy 8 hós koruktól újra külön kellett szopizzanak, mert ha egyszerre kerültek cicire, ott minden volt, csak étkezés nem: játék, a másik piszkálása, stb. Ezt valahol pedig értem is, hiszen a szopi ideje volt az egyetlen olyan közös dolog, amikor nem kellett anyán osztozni, és azok a pillanatok csak a kettesben levésről szóltak. Idővel persze minden megszépül, nem is tűnt olyan fárasztónak a sok fejés, és nagyon hálás vagyok csodálatos szopis, és tandemszopis pillanatokért, amik megadattak, illetve azért is hálás vagyok, hogy a sok fejéssel elég tejem volt ahhoz, amikor étkezést kellett pótolni, azt tápszár helyett anyatejjel tehettem meg.

Gyönyörű emlékek az első kórházi szopik, hogy már rögtön ott meg tudták mutatni a Lányok a maguk 35 hetével, és kevesebb, mint 2 kilójukkal, hogy igen rátermett, életrevaló kis hősök, akik apró termetük ellenére is mindent nagyon és ügyesen akarnak.

Csodálatosak voltak a tandemszopik, a közös pillanatok, illetve a praktikusság is, hogy bárhová elindulhattunk, mert a cici mindig kéznél van, így nem kellett tartani az éhen halós jelenetektől.A tandemszopi igen csak sokak érdeklődését felkeltette, többen megkérdezték a közeli ismerősök, barátok közül, hogy megnézhetik-e.

A Lányok szoptatása számszerűsítve:

Az egy év alatt simán megélt belőlem a tejserkentő teák, alkoholmentes sörök forgalmazója, valamint kiszámolhatatlan mennyiségű rántott levest fogyasztottam el

Kb. 550-600 liter tejet voltam képes produkálni, mily csodálatos is a természet, és a Jóisten.

Nettó szinten egy egész februári hónapot töltöttem a fejőgépen, szaporító fejéssel (7-7-5-5-3-3-1-1 percekkel)


Gyakorlati tanács ikrek szoptatásához, ami szerintem elengedhetetlen: bár ez szubjektív véleményem, de ikreket úgy gondolom, hosszú távon nem lehet igény szerint szoptatni, mert az könnyen az anya utolsó tartalékainak a feléléséhez vezethet. Az elején nekem pl. költenem kellett a korababáimat, így 1-1,5 óránként kezdődtek újra az etetések, és később is aktív szopik voltak, de én összehangoltam a Lányokat. Ha az egyik kelt, utána mindig keltettem a másikat, nagyon figyeltem rá, hogy egyszerre egyenek, majd egy napirendjük legyen. E nélkül egyszerűen nem bírtam volna (egyedül). Így viszont gyönyörűen összecsiszolódtunk, lehetett tervezni, működő, kiszámítható rendszerünk lett, amire a mai napig kényesen ügyelek. Nekem így működött, utólag sem csinálnám másként a napirendünket, az egymáshoz hangolást. Ezzel mind a Lányok, mind én jól működtünk, és persze boldog mama, boldog baba, boldog család. Ha nagyon sok a teszvesz, teendő, engedjük meg magunknak az élet apró örömeit: egy forró fürdőt, sétát kettesben, egy kavét a barátainkkal, hogy aztán feltöltődve, újult erővel térhessünk vissza a hétköznapok csodálatos, ám sokszor fárasztó kihívásaihoz.

Mesék a szoptatásról - hatodik mese

Mit jelent a szoptatás? Meghittséget, összebújást, szeretetet, gondoskodást. Legalábbis nekem. Persze a babámnak táplálékot is. De az egyik legszebb dolog a világon szerintem. Amíg nem csináltam, nem láttam így, pedig voltak a környezetemben szoptatós anyák. Átélni, a babádhoz bújni, közbe az illatát beszippantani teljesen más. Egy éves múlt a babám, örülök, h a mai napig tudom szoptatni. Nappal és éjjel is igényli, nappal leginkább az alvásoknál. Érdekes, de édesanyám csak kb.3 hónapos koromig tudott engem szoptatni, hát ezek szerint nálam másképp alakult. Már a szülőszobán működött a dolog, ahogy világra jött, nyújtogatta a nyelvét, és utána szopizott is. A kórházban egy csecsemős nővér tanácsára bimbóvédőt használtam, de pár hét alatt elhagytam, mert kipróbáltam nélküle, és úgy is boldogult a babám, s úgy éreztem akkor, h egy "csapdába" is kerülhetek, ha nem hagyom el, mert akkor esetleg nem fog boldogulni anélkül a babám később. A kezdeti 1-1,5 órás szoptatások olyan 5-6 hónapos korára rövidültek le. Ma már pár perc alatt simán elintézi. De hónapokkal ezelőtt elképzelni sem tudtam, hogy lesz a szinte egész napot kitöltő szoptatásokból rövid "esemény". Pláne, h a kórházi csecsemős állandóan azt mondta, h kb.2-3 óránként kellene ennie a babámnak. Utólag látom, h ezzel csak összezavart, de akkor nem láttam tisztán a sok infó között, h melyiket fogadjam el, ill. melyikkel szemben legyenek fenntartásaim. Az elején fejtem is, hajnali szoptatás után a másik cicit, vagy ha éppen nem ébredt, akkor amiatt. Többször volt mellgyulladásom is, lázzal, és sajnos antibiotikumra is szükségem volt. A szoptatással kapcsolatos bizonytalanságok (hosszuk ill. technika) és a mellgyulladás kapcsán szoptatási tanácsadóktól kértem tanácsot, és végül kaptam is (többeket hívtam, volt, aki ki is jött). A környezetem teljes mértékben támogatott, szükségem is volt rá, mert a pl. 6-8 x1,5 órás szoptatások mellett az alap dolgok megoldása is nehézkes volt, pl. sokszor a férjem csinálta meg a reggelimet, tízóraimat, és hozta a szoptatós fotelhez, h megegyem. Erre abszolút nem tudtam felkészülni várandósság alatt, és akkor a környezetemben volt, aki azt mondta, h fél óra után válasszam le a babámat - szerencsére ezt nem tettem, valamiért a hosszú szopikra volt szüksége a lányomnak. A mai napig imádok összebújni a lányommal, sokszor együtt is alszunk el a szoptatások közben, és együtt ébredünk. Ezek a legmeghittebb pillanatok egyikei. Vannak vicces pillanatok is, pl. amikor úgy szopizik váltott mellből, h magának teszi ki-be egyiket-másikat a kis kezével, mintha egy főételt enne, s mellé valamilyen jó bort kortyolgatna... J Vagy amikor nemrég meg akartam fürdetni, levetkőztettem, úgy alakult, h én is meztelen voltam, s ő pedig elkezdett szopizni. Váratlan és vicces volt. Ma reggel pedig úgy ébredt, hogy kimondta a szót, hogy"cici". Szeretnénk még babát a férjemmel, remélem, hogy őt is fogom tudni szoptatni majd

Elválasztás vagy elválasztódás? Hogyan fejeződik be a szoptatás időszaka?

szerző: dr. Körözsi-Tóth Ágnes, gyermekgyógyász-neonatológus, IBCLC laktációs szaktanácsadó

Hazánkban, társadalmunkban az édesanyák gyermekeiket általában egyéves kor alatt választják el, a szoptatás időszakát azonban évezredekig és manapság a világ nagy részén is inkább években és nem hónapokban mérték és mérik. Tulajdonképpen a magyar nyelv önmagában rejti, őseinknél meddig is tartott a szoptatás időszaka, gondolok itt pl. a tejfog elnevezésre, amiről mindenki tudja, hogy az iskoláskor kezdetén kezdenek maradandó fogakra cserélődni.

Sokan tartanak attól, hogy ha nem kezdeményezik gyermekük elválasztását, akkor az “örökké” fog tartani. Ugyanakkor, ahogy tág határok között változik, hogy egy gyermek mikor tanul meg járni, mikor bújik ki az első foga, és mikor lesz szobatiszta, ugyanúgy változik az a kor is, amikor a gyerek kinövi szopás iránti igényét. Vannak babák, akik természetes módon egy- két éves korukban abbahagyják a szopást, míg más gyermekek még három éves korukban is javában szopnak. Csak egy dolgot tudhatunk biztosan: előbb- utóbb tényleg minden gyermek felhagy a szopással.

Az elválasztás folyamatát leginkább a mi hozzáállásunk, elképzelésünk határozza meg, de hatással vannak rá más tényezők is: a gyermekünk szükségletei, saját, akár ki sem mondott érzéseink, stb... 

Az egyéves koron túli szoptatás ugyanúgy számos előnyt nyújt mind nekünk, mind gyermekünknek, mint a kezdeti időszakban. A szoptatásban sokan csak a vigasztalási lehetőséget látják és hajlamosak azt gondolni, hogy ilyenkor már nem jelent igazi táplálékot. Ez szerencsére nem így van, ráadásul az anyatej könnyebben feldolgozható például ételallergiával küszködő gyerekeknek, akiknek hosszabb ideig tartó védelemre lehet szükségük, hogy kifejlődjön a más ételek iránti tűrőképességük. A még szoptatott kisdedekre is igaz, hogy kevesebb alkalommal betegszenek meg. Arra vonatkozóan is vannak tapasztalatok, hogy a beszédet és az olvasást (különösen fiúknál) serkenti a hosszú  ideig tartó szopás, és az sem elhanyagolandó szempont, hogy a későbbiekben sokkal ritkábban van szükség fogszabályozásra.

A természetes elválasztás során az édesanya saját gyermekéhez igazítja az elválasztás ütemét. Ez általában fokozatos, bár előfordul, hogy gyermekünk néha korábban és gyorsabban hagyja abba a szopást, mint azt vártuk volna. Ez a fokozatosság lehetővé teszi, hogy tejünk mennyisége lassan és fokozatosan csökkenjen. A természetes módon történő elválasztás során biztos érzelmi hátteret nyújtunk, ezzel természetesen elősegítjük függetlenedését (amit manapság olyannyira hangsúlyoznak) és mégsem nem kell egy  boldogtalan gyermekkel küszködnünk. Elegendő időt és lehetőséget kap gyermekünk, nincs szükség  cumi vagy cumisüveg használatára (ezeket ráadásul csak még később tudnánk elvenni tőle), vagy más körmönfont praktikákra, drasztikusnak tűnő módszerekre.

A természetes elválasztás során sokunk számára a legnagyobb kihívás talán az, hogy meg kell küzdenünk mások véleményével. Érdekes, hogy egy 2-3 éves, cumizó vagy cumisüvegből evő, ivó gyerek megszokottnak számít, ugyanilyen korú gyermekünk szopása miatt esetleg mégis kínosan érezhetjük magunkat. (Persze ebben az életkorban azért már mi határozhatjuk meg, hogy hol és mikor, milyen körülmények között szoptatunk.)

Természetesen egy édesanya dönthet úgy, hogy nem szeretné kivárni, míg gyermeke önmaga hagyja el a szopást, finom, fokozatos módon mi magunk is kezdeményezhetjük az elválasztást. Kínálhatunk egészséges harapnivalót, folyadékot (hogy csillapítsuk éhségét, szomjúságát), szervezhetünk kimozdulós programot (különösen, ha nyilvános helyen már nem sűrűn szokott szopni). Mivel sok totyogó szeretne szopni akkor is, amikor unatkozik (persze, hiszen kifejezni még nem tudja minden érzését), egy-egy mozgalmasabb nap erre is jó megoldást nyújthat.

Gyermekeink jelzik, ha az elválasztás számukra túl gyors: kiborul, sír, még akkor is, ha mást kínálunk, más módon próbáljuk vigasztalni.  Viselkedésbeli változások vagy visszafejlődés, pl. dadogás, éjszakai felébredés, a túl erős ragaszkodás, az elválástól való új vagy fokozott félelem, harapás (ha azelőtt soha nem fordult elő), valamint olyan tünetek, mint a gyomorpanasz és székrekedés szintén jelzés értékűek.

Elképzelhető, hogy egy betegség vagy egyéb megrázó élmény hatására ismét sűrűbben szeretne szopni - nem jelent gondot, ha erre az időszakra nem korlátozzuk, ismét teret engedünk és nyugodtabb periódusban folytatjuk az elválasztás lépéseit.

Gyermekünket saját érzéseink is befolyásolják. Ha nyugodtak és biztosak vagyunk döntésünkben, akkor kevésbé valószínű, hogy gyermekünknek nehézsége lesz az elválasztás során. Ezzel szemben, ha bűntudatot érzünk az elválasztás vagy annak esetleges erőltetése miatt, sokkal nehezebbnek fogjuk találni a szeretet kimutatását feléje, ami nyugtalanná teheti őt, és növelheti szopás iránti vágyát.

Bizonyára feltűnt, hogy egy- két- három éves kisdedekről beszéltünk eddig. Ha ugyanis egy néhány vagy akár 6-7-8 hónapos kisbaba nem akar szopni, az nem jelenti azt, hogy el akarja választani magát. Ha olyan egy év alatti gyermekről van szó, aki még nem sok szilárd ételt kapott, pohárból sem iszik még, akkor valószínűtlen, hogy végleg abba akarná hagyni a szopást, azaz, hogy eljött elválasztódás ideje részéről. Sokkal nagyobb az esélye, hogy szopási sztrájkkal állunk szemben.

Kisbabánk tudatni akarja velünk, hogy valami baj van, valami megváltozott...

A szopási sztrájk oka néha teljesen egyértelmű, de előfordulhat, hogy az anya sosem tudja meg, mi is váltotta ki ezt a viselkedést.

 Leggyakoribb okai a következők lehetnek:

  • fájdalom: fogzás; sérülés, herpesz, más vírusfertőzés a szájban; fül- vagy torokgyulladás; a szoptatási testhelyzetben a babának valami fájdalmat okoz, például oltás helye vagy sérülés,
  • a baba megfázott vagy bedugult az orra, ezért szopás közben nem kap rendesen levegőt,
  • a baba túl sokszor kapott cumit, cumisüveget vagy gyakran szopja a hüvelykujját, és ez a tejmennyiség csökkenését eredményezte,
  • gyakran félbe kell szakítani a szoptatást valami miatt, vagy szoptatás közben gyakran elvonja valami a baba figyelmét,
  • a baba szokatlanul hosszú ideig volt külön édesanyjától.

Az anya bizonyos cselekedetei, reakciói is okozhatják azt, hogy a baba nem akar szopni:

  • az anya túl erősen reagál arra, ha a baba megharapja a mellét,
  • a napi rutin jelentősen megváltozik (pl. utazás, költözés),
  • az anya korlátozza a szopások gyakoriságát, vagy nagyon szigorúan meghatározza, milyen időközönként szophat a kicsi,
  • szoptatás közben az anya nagyon hangosan beszél vagy veszekszik a család többi tagjával,
  • az anya túlságosan izgatott, vagy folyton feszült, stresszel,
  • többször sírni hagyja kisbabáját, vagy halogatja a szoptatást, mikor a kicsi szopni akar.

​A szopási​ ​sztrájk​ ​néha hirtelen​ ​veszi​ ​kezdetét,​ ​máskor​ ​fokozatosan​ ​alakul​ ​ki.​ ​Ez​ ​mégsem​ ​jelenti​ ​azt,​ ​hogy​ ​fel​ ​kell hagynunk​ ​a​ ​kicsi​ ​szoptatásával.​ ​Ha​ ​megpróbáljuk​ ​rávenni​ ​gyermekünket,​ ​hogy​ ​újra​ ​szopjon,​ ​a sztrájk​ ​rendszerint​ ​2-4​ ​napig​ ​tart,​ ​bár​ ​néha​ ​ennél​ ​tovább​ ​is​ ​elhúzódhat.​ ​Kulcsszó​ ​a​ ​türelem​ ​és az​ ​elhatározás,​ ​hiszen​ ​sok​ ​anya​ ​még​ ​maga​ ​sem​ ​áll​ ​készen​ ​az​ ​elválasztásra.​ ​Így​ ​szinte​ ​minden esetben​ ​rávehetjük​ ​babánkat,​ ​hogy​ ​újra​ ​szopjon.

 

Mesék a szoptatásról - ötödik mese

2013 januárban született első lányom császármetszéssel és egészségügyi okok miatt nem lehetett mellettem 7 napig. Próbálkoztunk szoptatással, de csak 3 óránként lehetett mellre tenni, ami sajnos nem volt elég. Mellette fejéssel próbálkoztam. Csecsemősöktől kaptam szoptatási és fejési tanácsot és sajnos sok más anyukától újabb és újabb tanácsot. Ezeket figyelembe véve és otthon mindent (szoptatós tea, kapszula, étrend és folyadék bevitel) bevetve a napi 10 ml-es kezdő mennyiséget sikerült a leányzó 3 hónapos korára úgy feltornázni, hogy a napi étkezésének 70%-a anyatej volt. Ezt követően megállíthatatlanul egyre csökkent, így csak 4,5 hós koráig tudtam szoptatni, ezt követően teljesen elutasította a mellet és csak a lefejt mennyiséget tudtam cumisüvegből adni még pár hétig. 2016 júniusában született második lányom, jelenleg 1 hós, iszsz baba. Osztályra kerüléstől végig mellettem volt és ügyesen szopizott, de pótlást igényelt. Jelenleg szopizott és fejt anyatejjel táplált. Pótlást csak nagyon ritkán igényel. Az első gyermekemmel felmerült nehézségeket (így utólag nézve) az okozta, hogy nem lehetett iszsz baba és nem a babám igényeire figyeltem, hanem a környezetemben hallott, kapott információkra fókuszáltam. Sajnos 10 anyától 10 különböző tanácsot kaptam. Önbizalmat és az anyaságba vetett hitemet leromboló beszólásokat a lelkemre vettem. (Csak az nem tud szoptatni, aki nem akar. Könnyű nekem, mert császár volt. ) Gyengeségnek tűnt segítséget kérni/elfogadni a szoptatáshoz és a napi teendők ellátásához egyaránt, ami nagyban rombolta a kedélyállapotom a váratlanul felmerülő nehézségek feldolgozásában, megoldásában. A második lányom érkezése előtt a korábbi kudarcból, tapasztalatokból tanulva, megerősödve informálódtam és a korábbi, kivédhető negatívumokat kiküszöbölve vágtunk bele a szoptatásba, melynek sikeréhez nagyban hozzájárult az is, hogy nem csak 3 óránként tudtam mellre tenni az első napokban. Jelenleg jó úton haladunk a 100%-os anyatejes táplálás felé. Már azt is tudom, hogy a pihenéssel, alvással töltött idő és az idegeskedés hiánya sokkal nagyobb mértékben járul hozzá az én esetemben a tej mennyiségének növekedésében, mint bármely általam kipróbálsz tea, kapszula és hasonlók. A szoptatással elért sikerek engem és a babát is kiegyensúlyozottabbá tettek és a kötődés is sokkal másabb.

A K betű és a szoptatás

Mindannyian kapunk különböző tanácsokat a szoptatás alatti étkezéssel kapcsolatban. De vajon mi az igazság? Valóban szükséges mellőznie minden K betűvel kezdődő zöldségfélét a szoptató édesanyának? Lehet-e enni epret? Mi a helyzet a tejjel...? És a kávéval? Tényleg szigorú megszorítások következnek az étkezés tekintetében gyermeked születése után? 

dr. Kovács Judit cikkében már olvashattatok arról, hogy az édesanya egészséges táplálkozása által az anyatej a gyermek vitaminszükségleteit is fedezi. Alalpvetően tehát minden élelmiszer fogyasztható a szoptatás időszaka alatt is, sőt, a vegyes és változatos étkezés kifejezetten kívánatos ebben az időszakban -  nagyon jó esélyed van rá, hogy a mendemondák alapján korlátozandó élelmiszerek sem okoznak semmilyen panaszt a babádnak.

mit_ehetek_a_szoptatas_alatt.jpg 

Mi az, amit semmiképp nem fogyaszthatok a szoptatás alatt...? 

Az édesanyák egy része bizonyos ételek, ételcsoportok fogyasztásához köthetően tüneteket észlel a gyermekén: puffadást, hasfájást, nyákos, néha véres székletet, kiütéseket, nyugtalanságot (de önmagában a nyugtalanság nem feltétlenül jelez érzékenységet), refluxot, néha a várt gyarapodás elmaradását. A tünetek ilyenkor 4-24 órával a fogyasztás után jelentkeznek, és a gyanús élelmiszer teljes (!) kizárásával 2-3 hét alatt megszűnnek. 

A kisebbik lányomnak is csúnya kiütései lettek, „tejkiütések”, pont mint a nagynak, csak neki nem múltak. Következett az egész napos vigasztalhatatlan sírás, majd jelentkezett napi többszöri alkalommal a méregzöld, savanyú szagú, híg hasmenés. A fején lévő tejkiütések mellett pedig az egész testét ellepő ekcéma… Nem készültem rá, mert a nagynál nem volt gond, de a családi örökség ránk is lecsapott… Laktózintolerancia, tejfehérjeérzékenység, szójaallergia… Bummm … Akkor mi legyen a szopizással?!

Ez azonban semmiképp nem jelenti azt, hogy a szoptatás elejétől kezdve szigorú étrendi korlátozásokat kell bevezetned, hiszen jó eséllyel semmilyen problémát nem fognak okozni az általad fogyasztott ételek. Ha valamire érzékenynek bizonyul a babád (leggyakrabban a tej és a tojás a felelősek érte), akkor az adott élelmiszer szigorú kiiktatása lehet a megoldás. Súlyos tünetek esetén mielőbb forduljatok orvoshoz!

Továbbra is szoptatás Anyai DIÉTA mellett! Tej, tojás, szója mentes ételek, kerülni kell az összes olyan alapanyagot, élelmiszert illetve félkész vagy kész ételeket, melyek tejet vagy tejszármazékot, szóját tartalmaznak. Hűűű, hát nem könnyű. Minden címkét át kell olvasni, mert rengeteg a rejtett allergén. El nem képzeli az átlagember, mi mindenben van szója, tej, tejpor, savópor, írópor és a szentjánoskenyérmag/liszt (a szója keresztallergénje) valamint ezek „E” betűs titkosított verziói. Főleg ha elmegyünk otthonról. A vendéglátó egységek még nem készültek fel az ételallergiásokra. Ún. diétahiba esetén pedig a szoptatott babáknál 4-24 óra alatt átjut az allergén anyag a kicsi szervezetébe. A kiürülése viszont több hét (2-3 hét)! Egyes vélemények szerint, ha szigorú diétát tudunk tartani az anyatejes táplálás során, illetve kisgyermek korban, akkor csökken a lehetősége, hogy élethosszig tartó, vagy életveszélyes allergiája alakul ki. A tejallergia betegséget a kisgyermekek 90%-ban „kinövik” 3 éves korukra. Minél előbb veszik észre a tejallergiát, annál nagyobb az esély rá, hogy később kinövi a gyermek. Így megéri! Úgy gondolom, fontos, hogy a szülők tudjanak erről. Az allergiás babáknál a legjobb táplálás az ANYATEJES táplálás – szigorú anyai diéta mellett. 

Ihatok-e kávét a szoptatás alatt?

 A koffeint tartalmú italokat is fogyaszthatod, mértékkel, és észszerű keretek között - legtöbbször ez sem okoz gondot. A legtöbb szakértő szerint napi 300 mg koffein (2-3 csésze kávé vagy tea) nem vezet semmilyen változáshoz babád viselkedésében. Természetesen hasonló igaz ebben az esetben is, mint az előzőben - ha mégis szokatlanul nyugtalannak látod a gyermeked, vagy keveset, nehezen alszik, ingerlékeny, és ez az állapota mással nem magyarázható, érdemes elgondolkozni a koffein tartalmú italok (ide értve a teát és a kakót is, típustól függően) korlátozásán. Újszülötteknél a legnagyobb az esélye annak, hogy ezek a tünetek jelentkeznek, ők sokkal nehezebben dolgozzák fel a koffeint, mint az idősebb csecsemők, 6 hónapos kor után jellemzően megszűnik ez a probléma.

Semmi okod nincs tehát arra, hogy pusztán a neve alapján száműzz valamit az étrendedből. Figyeld a babád jelzéseit - ráérsz akkor korlátozni egy-egy élelmiszert, amikor nyomós érvek szólnak amellett, hogy gyermeked rosszul reagál rá. 

Mesék a szoptatásról - negyedik mese

„Szejetem a cicit” mondta a lányom másfél évesen. Én pedig szerettem szoptatni, mégis 19 hónap után véget ért ez a korszakunk. Kicsit hiányzik még, de hamarosan újra indul immár a második lányommal.

Császármetszéssel született a lányom 2014. novemberében. Még pocakban volt amikor már tudtam és biztos voltam benne, hogy én szoptatni fogom, nem lesz ezzel gond. Aznap amikor  megszületett a lányom délután, nem sikerült. Éjszaka külön voltunk és másnap reggel kaptam meg rooming in rendszerbe. Mivel még másnap délelőtt sem jutottunk előrébb, pedig tényleg próbálkoztunk és segítséget is kaptam hozzá amikor csak kértem, azt mondta a kórházban a csecsemős nővér, hogy „Ne szarakodjunk! Vegyen egy bimbóvédőt azzal menni fog!”. Vettünk, egyből rákapott a lányom és a harmadik napon be is lövellt a tejem. Hurrá gondoltam, ha így akkor így. Tejem volt bőven szemben a bimbóvédőkről szóló híresztelésekkel, hogy így nem kap elég ingert a mell. Ennek nagyon örültem. Mellszívót is azért kellett vennünk, mert olyan mennyiségű tej folyt ki a mellemből szoptatás közben, hogy kár lett volna érte. Persze macera volt bőven a bimbóvédővel, folyton sterilizálni, keresni az éjszaka közepén, fogni, tartani nem volt az igazi. Időnként próbáltam elhagyni, de nem sok sikerrel jártam. Mivel a lányom gyakorlatilag nem ismerte a mellbimbómat így a lefejt tejjel a férjem is meg tudta etetni cumisüvegből (ami az ő kapcsolatuknak nagyon jót tett) és alváshoz cumit is kapott a lányom olyan 3 hónapos kora körül, mert sokat komfort szopizott a bimbóvédőn, ami nem nagyon segített az én pihenésemen. Aztán egy szép napon amikor a fogai is elkezdtek kibújni 3-4 hónapos kora között, épp egy barátnőmmel beszélgettünk telefonon, hogy ugyan az a csecsemős nővér ugyan ezzel a mondattal „nyújtott segítséget” neki. Nem figyeltem és szoptatás közben leesett a bimbóvédő de a lányom szépen álomba szopizta magát, ahogy máskor is. Innentől el sem fogadta másképp. Jó is volt meg nem is mert a fogaival kezdte edzeni a melleimet. Kellett egy kis idő amíg hozzászoktam, de onnantól kezdve sokkal egyszerűbb volt a szoptatás. Innentől bárhol bármikor megtudtam szoptatni.

Megvolt a szépsége a szoptatásnak. Igazán egyszerű volt, hogy ha éhes, szomjas, nyűgös, álmos volt összebújtunk szopizott és az univerzum rendje helyre állt. Nem volt semmire allergiás, hasfájós, érzékeny. Nálunk a fekve szoptatás jött be a leginkább a lesötétített szobában, mert mindig minden sokkal érdekesebb volt a gyerek számára, minthogy jól lakjon először, aztán felfedezze a világot. Azért az sem volt egy könnyű időszak amikor intenzíven mozgásfejlődött és mint a krokodil a zsákmányával a szájában a lányom a mellbimbóval a szájában gyakorolta a „halál forgást”. Nos a mellbimbó igen rugalmas és sokmindent kibír. Plusz csendben megjegyzem, hogy szoptatás közben bármit lehet csinálni. Tényleg bármit. Mosni, főzni, takarítani, enni, inni, de még egy hasmenéses vírust is a wc-n átvészelni.

Sosem korlátoztam a szoptatást bárhol bármikor kapott éjjel nappal. Sőt sokszor magát szolgálta ki, például amikor zuhanyzás után gyanutlanul a bokámat törölgettem éppen és odaszaladt hozzám, mire feleszméltem már két kézzel fogta a mellem és szopizott pár kortyot majd szaladt tovább. Ez abban a korszakában volt amikor megtanult járni, szaladni és én napközben gyakorlatilag egy italautomata voltam. Ez nagyon fárasztó és kimerítő volt, sokszor éjszakánként főleg, amikor 20-30 percenként is megébredt szopizni pedig a kezdetektől együtt aludtunk. Viszont én úgy éreztem, hogy a kezdeti befektetett energia később meg fog térülni és ebben rendületlenül hittem. A férjem sokszor kérdezgette, hogy nem lenne e jobb ha csökkenteném az éjszakai szopikat vagy tápszert adnánk, mert akkor hátha jobban alszik én pedig kipihentebb lennék. Talán néha el is gondolkodtam rajta, de kitartottam és szerencsére meg is lett a gyümölcse ennek.

Egy éves volt a lányunk amikor elhatároztuk, hogy megpróbálkozunk a testvér projecttel. Sokat olvastam róla, hogy a szoptatás befolyásolhatja a fogantatást így úgy voltunk vele, hogy pár hónap alatt úgy is kiderül nálunk mi a helyzet. Addig barátkozunk a gonolattal is, hogy mihez kezdünk két kicsivel. A menstruációm egyébként nagyon hamar visszatért ( a lányom 3 hónapos volt akkor) és rendszeres is volt, de ugye ez sem garancia semmire. Aztán a helyzet az volt, hogy nonstop szoptatás mellett elsőre összejött a baba, mi pedig jól meglepődtünk de persze nagyon örültünk. Az eleje a várandósan szoptatásnak nagyon nehéz volt. Borzasztó érzékenyek lettek a melleim és folyton kirepedtek, kisebesedtek. De még nem tudtam volna elválasztani a lányomat, mert se ő se én nem voltunk felkészülve erre. Először a nappali szopikat csökkentettem így elkezdett rendesen enni a lányom ez nem volt olyan vészes. Csaka  délutáni alváshoz kapott de ezek is idővel elmaradtak. Napközben tudtak pihenni, regenerálódni a melleim. Éjszaka nehezebb volt. A komfort szopikról hamar leszokott, mert amikor végzett akkor megkértem, hogy cseréljük le a cicit a cumira és ez bevált. Cumizavar egyébként szerencsére nálunk nem jelentkezett. Azért előforultak nehezebb éjszakák amikor sírt a lányom de következetesnek kellett maradnom ami írtó nehéz volt. Ott voltam vele, bármikor hozzámbújhatott és aztán megszokta az új helyzetet.  Általában napokig az egyik mellemből szoptattam és amikor rendbe jött a másik, akkor cseréltem. Ám így is sokszor annyira fájt, hogy sírtam közben és azon gondolkodtam, hogy ezt nem bírom tovább. Akkor miért nem választod el? Elég nagy már! Kérdezgette a férjem, de nem ment volna ez a hirtelen váltás. Aztán valahogy túljutottunk rajta és a második trimeszterben már könnyebb volt. Megmaradt az elalváshoz szopi és aztán szépen lassan elmaradoztak az éjszakai ébredések. 16 hónaposan a lányom életében először átaludta az éjszakát, meg én is. Az utolsó két hónapban már csak az esti egy szopi volt de volt, hogy napokig kimaradt és már annyira nem is emlegette a lányom, hogy kéri. Ennek ellenére nagyon sajnáltam, hogy vége lett ennek a korszaknak, ugyanakkor örültem is egy kicsit, mert kaptak egy is pihenőt a melleim. A teljes fizikai elválasztódáshoz 7 hónap kellett nekünk, de a lelki kötődés azért megmaradt. Ha baj van most is odabújik a lányom a melleimhez, elalvásnál pedig simogatja és fogja. És ez nekünk így jó.

Tandem szoptatásra készültem, úgy gondoltam, hogy ha a lányomnak az az igénye, hogy a várandóságom alatt végig szopizni akar akkor fog, de nyitva hagytam minden lehetőséget. Nem sokára megszületik a második lányom és most sem tartom kizártnak, hogy tandemben fogok szoptatni ha ez megkönnyíti majd az elfogadását az új helyzetnek. Igyekszem minden eshetőségre felkészülni aztán lesz ami lesz. J

Mit ad az anyatej...?

Szerző: Dr. Kovács Judit, a debreceni Klinikai Központ neonatológusa

A helyes táplálkozás az újszülött kortól kezdve nemcsak az adott egyén egészsége szempontjából fontos, hanem kihat a következő generációra is . Az első években elszenvedett lemaradás a későbbiekben sokszor behozhatatlan deficittel járhat, a testi-szellemi fejlettség, teljesítőképesség  elmaradhat az egyénben rejlő genetikus lehetőségektől. Egy alultáplált anya nagyobb eséllyel szenved el szülészeti komplikációkat és hoz világra kis súlyú újszülöttet, koraszülöttet. Aki ismét elmaradhat fejlődésében az optimálistól és így a deficit tovább örökíthető. Ha ez sokakat érint, akkor ez már össz társadalmi szinten is komoly terhet jelenthet.

Az 1980-as években fogalmazták meg először szakemberek azt az ajánlást,  miszerint a csecsemő-kisgyermek optimális táplálása a 6 hónapig tartó kizárólagos szoptatás, és a szoptatás folytatása akár 2 éves koron túl is,  mind összetételében, mind higienes szempontból megfelelő minőségű, és a gyermek fejlettsége szerint adequát módon adott kiegészítő táplálás mellett.

Ennek az ajánlásnak a helyességét az azóta végzett kutatások sem tudták tudományos igénnyel megcáfolni.

Az anyatej előnyei nemcsak arra az időszakra korlátozódnak amíg a csecsemőt ezzel táplálják, hanem fontos szerephez jut az egyén későbbi, testi szellemi egészsége, és az igény szerinti szoptatás harmonikus anya-gyermek kapcsolatán keresztül kiegyensúlyozott pszichés fejlődése szempontjából is.

Az emlőből szopott anyatej élő anyag, mely aktívan dolgozó immunsejteket, immunanyagokat, funkcióval bíró enzimeket, hormonokat, növekedési faktorokat és egyéb olyan anyagokat tartalmaz, melyek az optimális tápanyag összetétel mellett biztosítják a kisgyermek fejlődését, és védelmet nyújtanak számtalan betegséggel szemben.

Ritkábban fordulnak elő alsó-és felső légúti betegségek, tüdőgyulladás, középfülgyulladás, és a koraszülötteket  különösen veszélyeztető RSV fertőzés. Tápszeres babáknál gyakrabban találkozunk hasmenéssel, aminek nemcsak fertőzés, hanem táplálék intolerancia is lehet az oka. Ugyancsak csökkenhet a koraszülöttek életét veszélyeztető bélelhalással járó bélgyulladás, a necrotizáló enterocolitis kockázata, ha az intenzív osztályon ápolt koraszülötteket anyatejjel, lehetőleg saját édesanyjuk tejével táplálják. Emiatt kulcsfontosságú az édesanyák bevonása a koraszülöttek ellátásába.. Az anyatej minden olyan mikróbával szemben tartalmaz védőanyagokat, amik az anya testében előfordulnak. Ha édesanya rendszeresen bejárhat az ITO-ra, megérintheti koraszülött babáját, akkor ő is kolonizálódik a baba környezetében élő mikróbákkal. Ha az anyát rendszeres emlőfejésre bizatjuk, a saját tej  egyebek mellett komoly immunvédelmet nyújthat ezeknek a különösen esendő gyermekeknek. Mindez nem meglepő annak ismeretében, hogy az anyatej prebiotikus hatású, több oldalról biztosítja a bifidus flóra ( jó baktériumok) elszaporodását a csecsemő bélrendszerében, ami fontos tényező a még éretlen immunrendszer helyes irányú fejlődésének biztosítása szempontjából.  Ugyanezzel kapcsolatos, hogy míg maga az anyatej értelemszerűen nem válthat ki allergiát, fokozza az un. immuntoleranciát, azaz csökkenti a más anyagokkal szembeni allergia előfordulását. Tápszeres táplálás mellett gyakoribbak az atopiás és autoimmun betegségek, mint az asztma, ekcéma,colitis ulcerosa, coeliákia és az I.tip. diabetes.( tehéntej béta lactoglobulin, pankreáz béta sejt kereszt reakció)

Az igény szerinti szoptatás, szemben a meghatározott időközönkénti és cumisüvegből történő etetéssel, teret enged a csecsemő azon genetikus képességének, hogy szabályozni tudja az igényének megfelelő táplálék- és folyadékfelvételt.( az éhség-jóllakottság szomjúság érzés segítségével.) Részben ez az oka annak, hogy ritkábban fordul elő kisgyermek és serdülőkorban elhízás, de még a felnőttkori hajlam is csökken. Ezzel összefüggésben csökken a szív-érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás, magas koleszterin szint és a 2. tip. diabetes gyakorisága.

Ritkábban fordul elő hirtelen csecsemőhalál és bizonyos rosszindulatú daganatok.

Az anyatej magas laktóz és omega 3 zsírsav tartalma -még a magyaros, sok telített zsírt tartalmazó anyai táplálkozás mellett is-biztosítja az építőelemeket  az első életévekben rendkívül gyorsan fejlődő, növekvő emberi agy számára. Az anyai táplálkozással tovább növelhető ezek mennyisége.

Ezzel szemben az emlősállatok tejének összetétele elsősorban a test izom-és csonttömegének növekedését van hivatva biztosítani, hiszen az emlősállatok kicsinyei igen gyorsan elérik végleges testméretüket, erre az emberi csecsemőnek tíz egynéhány év áll rendelkezésére.

Az anyatej vitamintartalma az anya egészséges, vegyes táplálkozása mellett fedezni tudja a csecsemő vitaminszükségletét, de a vitamintartalom szintén befolyásolható az anya vitaminpótlásán keresztül. Nagyon sok anyag pl az ásványi anyagok biológiai hozzáférhetősége, felszívódása és hasznosíthatósága optimális, és sok egyéb komponens által támogatott. Ezt nem tudjuk utánozni azzal, ha csak a kémiai koncentrációk alapján állítunk össze mesterséges táplálékot.

Mindezek alapján érthető az a törekvés, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy az anyák boldogulni tudjanak a szoptatással.  Ehhez a különböző területek egymásba kulcsolódó együttműködése és segítő hozzáállása  szükséges az egészségügyben  a családokban,  és a szélesebb közösségekben egyaránt.

Fontos, hogy az anyák tájékoztatása legkésőbb a terhesség során elkezdődjön, építsük ki bennük a szoptatás iránti elkötelezettséget. A kórházi-szülészeti, neonatológiai- gyakorlat segítse a sikeres kezdést, az otthoni támogató rendszer biztosítsa az eredményes folytatást. 

Legyenek bababarát területek, munkahelyek, ahol biztosítható, hogy az anyák méltó helyen szoptathassák meg bárhol gyermeküket, ahelyett , hogy pl  mellékhelységbe száműznénk őket.

Ehhez nálunk sok esetben még nagyon komoly szemléletváltozásra van szükség.

 

Az újszülöttről szól az aranyóra

Szerző: Dr. Kovács Judit, a debreceni Klinikai Központ neonatológusa

 

Jelentősége miatt a szülést követő első óra az aranyóra nevet kapta. Ez az az időszak, amikor az újszülött ráeszmél a világra, ösztönei felélednek, megkeresi az anyamellet, szopik néhány csepp előtejet, elindul emésztőrendszere, immunrendszere működése…

Klinikánk Bababarát Kórház, legfontosabb célja, hogy elősegítse a szoptatást. Európában elsőként kapta meg ezt a címet. Támogatja az anyát abban, hogy a szülést követő órában mellre tegye újszülöttjét attól függetlenül, hogy természetes úton, vagy császármetszéssel látta meg a napvilágot és később is segítse a szoptatás sikerét annak érdekében, hogy az anyák hazabocsátás után is jól boldoguljanak. Ideális az lenne, ha az anyák többsége az elkövetkező fél évben kizárólag szoptatással táplálná csecsemőjét.  

Kísérlet az újszülöttel

Úgy negyven éve figyelték meg kísérleti jelleggel először, hogy mi történik, ha az újszülöttet közvetlenül megszületése után az anya mellkasára-hasára fektetik és háborítatlanul, bőrkontaktusban ott töltheti élete első 1-2 óráját. Az újszülött egészsége szempontjából halasztható tevékenységeket, mint a súlymérés, fürdetés, később végzik el.  Azt tapasztalták, hogy az egészséges újszülött a születése után felsír, majd kisvártatva elcsendesedik, elpihen az anyja mellkasán. Az anyák nagy része ilyenkor beszélni kezd hozzá, mintegy üdvözli a kisbabát. Miután kipihente magát, a kicsi mocorogni kezd, rövid hangokat hallat. Az anyák érzékenyen észlelik ezt, válaszolnak rá. Újabb rövid pihenő után a baba elkezdi emelgetni a fejét, tágra nyitott szemmel csodálkozik a világra. Egyre gyakrabban, egyre aktívabban teszi ezt. A pihenők alatt nyelvét öltögeti, szopó mozgásokat végez, kezét szophatja. Fel-felnéz, tekintete találkozhat az anyáéval.  Mozgásai egyre élénkebbek és célirányosabbak lesznek, kúszni kezd és megközelíti az anyja emlőjét. A helyes irány megtalálásában segíti szaglása és az erősen pigmentált bimbó és bimbóudvar látványa. Nyalogatja a bimbót, kezével masszírozza az emlőt. Ezek az ingerek az anya oxytocin termelését serkentve elősegítik a tejáramlást. Általában egy órán belül az újszülött önállóan rátapad a mellre és szopni kezd. Az anya boldogan biztatja. Egy kiadós szopás után az újszülött (és gyakran az anya is) elégedetten, mélyen elalszik.

A zavartalan bőrkontaktus előnyei

Nem kell attól tartani, hogy az újszülött megfázik, hiszen nagy felületen bőrkontaktusban van az anyával, aki így közvetlenül a testével melengeti, őrizve azt a testmeleget, amitől a világrajövetel megfosztotta. Kettejüket együtt takarjuk be takaróval, így a környezet felé történő hőleadást is megakadályozzuk. A potenciálisan steril környezetből érkezett újszülött a hüvelyi szülés során először az anya hüvelyi, majd bőrflórájával találkozik, az ott élő mikróbákkal népesül be emésztő- és légzőrendszere, bőre. Ez az úgy nevezett mikrobiom meghatározó lesz az immunrendszer egészséges fejlődése szempontjából. Ez az útravaló egész életre szól, és úgy tűnik, a következő generációknak is átadódik. Ha első tápláléka az emlőből szopott colostrum, akkor egyúttal védőanyagokat, érlelő anyagokat is kap, amik védik a fertőzéstől és gyorsítják az emésztőrendszer érését, hiszen most már önmagáról kell gondoskodnia. A korán elkezdett szoptatás élettani szinten tartja az újszülött vércukor szintjét.  Az anya testével közvetlen kapcsolatban ringatózva szabályossá válik a légzés és a szívműködés. Mivel ebben a helyzetben mentes minden stressztől, testszerte kipirul. A colostrummal átkerül az anya szervezetéből a bőrkontaktus és a szopás hatására termelődött oxytocin hormon, és mindkettejükben érvényesül a hormon központi idegrendszerre kifejtett hatása, ami a kötődést segíti elő.  A korábbiakban leírtak szerinti élénk kommunikáció az anya és újszülöttje között az anya válaszkészségét is segíti, azaz azt, hogy megtanuljon megfelelően reagálni az újszülött jelzéseire. Az anyának a szülés során adott fájdalomcsillapító gyógyszerek csökkenthetik az újszülött aktivitását és az anya válaszkészségét.  Az állatvilágban történt megfigyelések szerint az anyai gondoskodó magatartást meghatározza a háborítatlan együttlét a születés után és emlősőknél az első szoptatás élménye. Az anya nélkül felnőtt állatok sokszor képtelenek a normális szexuális viselkedésre és nem gondoskodnak újszülöttjükről. További megfigyelések utalnak arra, hogy ez a hatás a további generációk utódgondozási képességét is befolyásolja. Ha az újszülött megkapja ezt a lehetőséget, hogy önállóan fedezze fel az emlőt és tapasztalja meg, miként szopjon belőle, a későbbiekban kevesebb probléma adódik a szoptatással, kevesebb a sebes bimbó, több az esély a tartós szoptatásra.

A Bababarát Kórház 10 pontban összegzett feltételrendszerének sarkalatos pontja a szülés utáni háborítatlan bőrkontaktus biztosítása legalább egy órán át, az első spontán kezdeményezett szopás befejezéséig. A feltételrendszer további pontjai, mint a folyamatos együttlét, az igény szerinti szoptatás, ennek megfelelően a cumihasználat mellőzése azt célozzák, hogy hagyjuk érvényesülni az evolúció során kialakult előnyöket. Immár tudományosan bizonyított, hogy a szoptatás, anyatejes táplálás védelmet nyújt sok, nemcsak újszülött, hanem gyermek és felnőttkori betegséggel szemben, és ez a hatás arányos a szoptatás tartamával és kizárólagos voltával. Kevesebb a légúti és emésztőrendszeri fertőzés, az immunbetegségek, mint a különböző allergiák, asztma, eccema, szénanátha, autoimmun betegségek, mint a cukorbetegség 1. típusa, autoimmun bélbetegségek. Ritkább a gyermek-és serdülőkori elhízás,  táplálék intolerancia. Ritkábban fordul elő hirtelen csecsemőhalál.  A szoptatatás az anya egészségére is előnyös. A háborítatlan bőrkontaktus és korai szoptatás kiváltotta oxytocin termelés csökkenti a szülés utáni vérzések kockázatát. Kevesebb a szülés utáni depresszió. A szoptatás tartamával arányosan csökken az emlőrák, petefészekrák, magas vérnyomás, kettes típusú cukorbetegség, ízületi betegség gyakorisága, és hamarabb nyeri vissza a terhesség előtti testsúlyát.

 

 

süti beállítások módosítása