A szoptatás és a szülés érzelmi és pszichológiai vonatkozásai (2. rész)

Az első év jelentősége a gyermek életében

Szerző: Ferenczi Beáta
(klinikai szakpszichológus, családterapeuta, dúla)

A kötődés a másik személlyel való közelség keresése és fenntartása, amelyhez a csecsemő veleszületett viselkedés mintázatokkal rendelkezik (szopás, mosoly, sírás, csimpaszkodás, követés). Az anya ezekre a jelzésekre reagálva ösztönösen érzékelheti a gyerek szükségleteit és ezáltal kölcsönösen egymásra hangolódnak. Az anya az elsődleges kötődési személy, hiszen a legtöbb gondozás, figyelem tőle érkezik a gyermekhez és közöttük alakul ki a legintenzívebb szeretetkapcsolat. Az apával és más rokonokkal alakulnak a másodlagos kötődések. Ezek fokozatosan bővülnek az életkor előrehaladtával más fontos személyekkel például óvónő, barátok. A kötődés biztonságos hátteret ad a gyermek számára, stresszhelyzetben intenzívebbé válik, sok esetben a kötődési személy jelenléte is elég a feszültség, szorongás oldásához. Az érzelmek felismerésének képessége szorosan összefügg a kötődés képességével, hiszen itt is hangsúlyozódik az anya érzékenysége és válaszkészsége. Az anya és a csecsemő közötti kommunikáció az érzelmek nonverbális kifejezésformái révén valósul meg – az anya hangja, arckifejezése, mosolya, a szemkontaktus, a testközelség jelzi a baba számára az elfogadást, míg az anya a baba jelzéseit fordítja le önmaga számára. A kötődés, az anya és gyermeke közötti érzelmi illeszkedés, az anya ráhangolódása a baba jelzéseire, igényeire és az ezekre adott anyai reakciók együttesen határozzák meg a gyermek önszabályozását, akár az érzelmek, akár a fiziológiai folyamatok tekintetében.

Az ember születésekor tehetetlen, kiszolgáltatott lény, puszta fennmaradása a gondozó aktív támogatásától és védelmétől függ. A szülői szeretet jelenléte azonban nem tekinthető sem automatikusnak, sem feltétlenül adottnak. Sok újszülöttet elhagy az anyja, vagy nem várt babaként, titkolt terhesség eredményeként érzelmileg elutasít. A korai élmények és tapasztalatok szerepe a kötődés kialakulása, és a fejlődés zökkenőmentességének biztosítása és az élettani és érzelmi folyamatok szabályozása szempontjából is fontos. A gyermek életének első évei a folyamatos változásról, a változáshoz való alkalmazkodásról és a gyors fejlődésről szólnak.

Az anya és a magzat között kialakult kapcsolat a szülést követően a gondozás – a baba etetése, altatása, megnyugtatása – által épül tovább. A kötődés minőségének alakulása, az anya ráhangolódása a baba szükségleteire, a kettejük közötti illeszkedés meghatározó a baba önszabályozása szempontjából.[1]

Optimális esetben az anya és a magzat között már a megszületést megelőzően van kapcsolat, amely megszületés után folytatódik, erősödik. Ekkor az anya és a baba között kölcsönös szabályozási folyamatok indulnak és fejlődnek, amelyek során megtörténik a társas és érzelmi csere folyamatok és az élettani működések szabályozása. Az anya képessé válik a gyerek negatív állapotait egyensúlyba hozni, ezáltal a baba önszabályozási folyamatait kialakítani.

A megszületéstől két- három hónapos korig az etetés altatás megnyugtatás a szabályzás központi témája, később a szemtől szembe játékon keresztül válik lehetővé az önszabályozás. Hat-kilenc hónap között a tárgyak felfedezése és a velük való játék van a középpontban, majd a kapcsolati közelség és távolság, valamint az érzelmek, szándékok megosztása szabályozódik. Másfél éves kor után az ürítés feletti kontroll és a beszéd kialakulása válik fontossá. Minél pontosabb az anya ráérzése a gyerek szükségleteire, annál könnyebbé válik a gyermeknek is saját érzései azonosítása. Az anya saját viselkedésével szabályozza a babáját és így segíti őt az önszabályozás kialakításában, megnyugtat, csillapít, ugyanakkor értelmet ad az érzéseknek. Minél pontosabban képes az anya érzékelni a gyerek szükségleteit, minél jobban értelmezi azokat, minél gyorsabban és megfelelőbben reagál rájuk, annál könnyebb a baba számára saját belső érzetek érzések azonosítása és ezáltal a kontroll kialakítása ezek felett.

baby-1426651_1920.jpg

Amikor az anya és a baba illeszkedése nem megfelelő, az anya nem képes ráhangolódni a baba érzéseire, szükségleteire. Ilyenkor a csecsemő nem tudja az anya reakcióit magára vonatkoztatni, vagy téves következtetésekhez jut és nem tudja kontrollálni ezeket az érzéseket. Mindez az anya és a gyermek számára komoly nehézség és nehezíti kettejük kapcsolatának alakulását. Az anya a baba nehéz megnyugtathatóságát, sírását, önszabályozási nehézségeit (rosszul eszik, rosszul alszik, nehezen lesz szobatiszta) saját kudarcként vagy a gyerek direkt rosszaságaként éli meg, ami további illeszkedési nehézségeket jelenthet, szélsőséges esetben a gyerek bántalmazásához vezethet.[2]

A szoptatás jelentősége az anya és a gyermek közötti kapcsolat szempontjából

Amellett hogy az anyatej összetétele révén a legoptimálisabb tápanyag forrás a baba számára, hatékony segítség a magzatszurok kitisztulásában, védelmet ad fertőzésekkel, betegségekkel szemben és energiával látja el az agyat. Ugyanakkor

a szoptatás az első pillanattól segíti mind a kötődést az anya és a baba részéről, mind az anyai ráhangolódást. Az utóbbi években egyre több kutatás szól arról, hogy a kötődés kialakulásához tapintási, szaglási és ízlelési ingerek is szükségesek.

A háromnapos újszülött már megkülönbözteti a saját anya tejének illatát más anyákétól, kéthetesen már az anyai test illatát is felismeri. A csecsemő a szoptatás közben az anyával közvetlenül érintkezve egyszerre érezheti annak közelségét, melegét, illatát és ízét. Az anya tejével átitatott pelenka baba mellé helyezése képes nyugodtabb alvást biztosítani már az egy hónapos csecsemőnek. A szoptatás nem csak evési lehetőség, hanem segítség a csecsemő feszültségének és fájdalmának oldásában. Az édes íz hatására opioidok szabadulnak fel az agyban, csökkentve a fájdalomérzetet, az anyai test melege, az érintkezés az oxitocin révén nyugalmat ad a babának. A szoptatás közben jól látja a baba az anya arcát, szemét, erősíti kettejük közötti kapcsolatot, tanulja az érzelmeket. Ezért van az, hogy fáradtság, fájdalom, félelem, feszültség, kapcsolatigény esetén a baba szopni kér. A szoptatással a megnyugvást, a védettség és a szeretet érzését is megkapja, sőt azáltal, hogy az anya váltogatva teszi mindkét mellére a gyermekét egyenlő mértékben ingerlődik a baba arcának, fejének, testének mindkét oldala. A kereslet-kínálat elven működő anyatejtermelés arra tanítja a babát, hogy szükségletei kielégülnek, igényeit figyelembe veszik. A szoptatott csecsemő agya több kortizolt (stresszhormont) érzékelő sejtet különít el, így hamarabb képes reagálni és leállítani a stresszreakciót. A dopamin és opiod receptorok számának növelésével pedig a boldogság, elégedettség és hála átélésének biológiai alapjai jönnek létre.

Az anya számára is jelentős élettani és érzelmi hatású a szoptatás. A közvetlenül a szülés utáni szoptatás segíti a méhlepény (placenta) leválását és megszületését, a méh vérzésének csökkentését. A szoptatás hatással van a méh eredeti méretéhez való visszatérésére is, felgyorsítja, támogatja ezt a folyamatot. A szoptatás közben felszabaduló anyai hormonok (oxicotin, prolaktin) hatással vannak a az anyai kötődés erősítésére és a fájdalom és feszültség csökkenésére. A szoptató anyák vérnyomása alacsonyabb, egy vizsgálattal relaxációra jellemző agyhullámokat mutattak ki szoptatás közben. Jobban keresik gyermekük közelségét, mint a nem szoptató anyák. A szoptatás egy szinten védelmet ad a további teherbeeséstől, a ciklus hormonális jellemzőinek megváltozása támogatja azt, hogy az anya figyelme minél nagyobb mértékben forduljon a szoptatott gyermeke felé.[3]

Szoptatás természetes, kényelmes, testi és lelki előnyöket nyújt, erősíti az anya és a gyermek közötti kapcsolatot, kötődést, és segíti a stresszel, a fájdalommal és a félelemmel való megküzdést. A várandósság során a tudatos testi-lelki készülődés, a beavatkozásmentes természetes szülés, a háborítatlanul megélt aranyóra, az anya és a baba szoros együttléte adhatja az alapot a szoptatáshoz, de sok esetben épp a szoptatás, a hordozás, az együttalvás, a simogatás-érintés által simulhatnak el egy nehéz szülés-születés érzelmi hullámai, korrigálódhat a negatívan megélt élmény mind az anya, mind a baba esetében és erősödhet a kötődés az anya és gyermeke között.

 

 

[1]     Gőbel Orsolya: Csupa szépeket tudok varázsolni...avagy hogyan játsszuk a Varázsjátékokat?, L'Harmattan Kiadó, Budapest, 2012, 21-26. o.

[2]     [2]Stern, Daniel: Az anyaság állapota, Animula Kiadó, Budapest, 2004.

[3]     Nyitrai Erika: Az érintés hatalma Kulcslyuk Kiadó, 2011, 75-86. o.