A szül(et)és élményéért


2016.aug.04.
Írta: renatalcsoport Szólj hozzá!

Tények és tévhitek - az igény szerinti szoptatás

Igény szerinti szoptatásról akkor beszélhetünk, ha a gyermek minden szopási igényét az anyamellen élheti meg. Ez egy újszülött esetében megszámlálhatatlan mellre kerülést is jelenthet egy nap alatt, ami a korábbi gyakorlattól teljesen eltér.

Az évtizedekig fennálló gyermekgyógyászati és védőnői praxissal szemben a mai ajánlások egyértelműen az igény szerinti szoptatás javasolják. Az anyatejes táplálás előnyei megszámlálhatatlanok. (Hamarosan külön posztban közöljük dr. Kovács Judit gyermekgyógyász-neonatológus írásait a témában.) Édesanyáink, nagyszüleink valami egészen mást kaptak még útravalóul a mi gondozásunkhoz, ezért érdemes velük is beszélgetést kezdeményezni a változásokról, az igény szerinti szoptatás előnyeiről még a baba születése előtt, akár szakember bevonásával is.  Az átkapcsolás a két rendszer között gyakran nem megy zökkenőmentesen, hiszen anyáink, nagyanyáink is a hitük és ismertük szerinti legjobbat akarták nekünk nyújtani. Egy egészen más struktúrában, más elvek mentén gondozott unoka a saját döntéseikbe vetett hitet is megingathatja – a konszenzus és a támogató légkör azonban pótolhatatlan támasz a szoptatás ideje alatt. Ennek elősegítése érdekében az új családtag érkezésére hasznos lehet eloszlatni az igény szerintiséggel kapcsolatos legnagyobb tévhiteket.

Vegyük sorra a leggyakoribb ellenérveket az igény szerinti szoptatással kapcsolatban, és azt is, hogy mit mutatnak a kutatások és a tapasztalatok az adott témában.

„A szülés után még úgysem lesz elég tejed, pihend ki magad mielőtt hazamentek, legalább éjszakára add be a csecsemőosztályra.”

 

Az aranyóra és a rooming-in a sikeres szoptatás alapkövei. Az újszülött gyomra nagyjából cseresznye méretű, és amennyiben nincsen semmilyen egészségügyi problémája, minden igényét tökéletesen kielégíti az első órákban és napokban termelődő kolosztrum. Tévhit, hogy minden újszülött pótlásra szorul. Kutatások azt is kimutatták, hogy az újszülöttjükkel egy szobában elhelyezésre kerülő édesanyák sokkal kevésbé fáradtabbak, mint azok, akiket szeparáltak gyermeküktől. A rooming-in elhelyezéshez minden kórházban minden édesanyának joga van.


„11. § (5)  A szülő nőnek joga van … a szülést követően pedig arra, hogy – amennyiben ezt az ő vagy újszülöttje egészségi állapota nem zárja ki – újszülöttjével egy helyiségben helyezzék el.”

download.jpg

„Jobb lenne, ha háromóránként enne.”


Az anyatej nem pusztán táplálék, és a szoptatás nem kizárólag a táplálékfelvétel folyamata. Az anyatej összetétele révén alkalmas fájdalomcsillapításra, a benne lévő triptofán nevű aminosav szerotoninná alakulva segíti a visszaalvást, a megnyugvást, ráadásul nagyjából másfél óra alatt teljesen kiürül babád gyomrából - könnyen belátható tehát, hogy nem várhatjuk tőlük a pontos időközönkénti igényt a mellre kerülésre. A szoptatás, mint gondoskodási forma pedig a testközelség megélése folytán segíti őt abban, hogy állandóan biztonságban érezhesse magát. Az igény szerinti mellre kerüléssel optimálisan beállítható a kereslet-kínálat, elkerülhető a mellgyulladás, a tejtermelés hosszan fenntartható.

„Nehéz volt megküzdenem a szkepticizmussal, a régi időre szoptató/etető hozzáállással. Folyamatosan lavíroztam a teljes igény szerinti szoptatás és az "azért tartsunk valami napirendet" között. Rengeteg energiámat őrölte fel ez a dilemma. Nem mertem átadni magam a szoptatás megnyugtató hatásának.(…) Másodszor már nagyobb önbizalommal engedtem bele magam a szoptatás örömébe. A megnyugtatás sokkal nagyobb szerepet kapott. Azon aludt el, éjszaka is velünk aludt a kezdetektől és annyiszor fordult felém, ahányszor csak akarta. 3,5 éves koráig szopizott. Még ma is emlékszik az ízére (5 éves), a megnyugtató érzésre és előszeretettel játsza el. Látom a szemén a csillogást, az átszellemült tekintetet, amikor a szopizásra gondol. Nála előfordult 4 éves koráig (1 hónapban kb. 1x), hogy kért még.”


„Már nagy baba, nincs szüksége az éjszakai evésekre. Adj neki tápszert lefekvés előtt, akkor nem fog ébredni.”

 

Az éjszakai ébredések a legtöbb csecsemő és kisgyermek életét elkísérik – táplálási formától függetlenül. Az alvásuk teljesen eltér a felnőttekétől: nem alszanak olyan mélyen, rövidebbek az alvásciklusaik. Hosszú időn át segítséget igényelnek az el- és visszaalváshoz: különösen gyakoriak az ébredések a növekedési ugrások, a fogzás, a mozgásfejlődés és a szeparációs szorongás időszakaiban is. Így vannak kitalálva, az embergyerek túlélését évezredeken át ez az alvási struktúra szolgálta leginkább. Gyermeked ébredése tehát nem valamilyen hiány, vagy elégtelen működés jele, hanem általános és normális jelenség. Időre van szükségük ahhoz, hogy megérjenek az éjszakák átalvására. Gyakori tapasztalat, hogy a tápszerrel való etetés után mégis jobb éjszakák következnek: a tápszerek kazein tartalma magasabb az anyatejénél, az emésztése ezért hosszabb időt vesz igénybe, így némiképp valóban elnyújthatja az alvással töltött órák számát. Közel sem biztos azonban, hogy nyugodtabbak lesznek az éjjelek a tápszer bevezetésével, a nem szoptatásbarát módon adott pótlás azonban cumizavarhoz, szopási sztrájkhoz vezethet, tehát kockázatos mind rövid- mind hosszútávon. Az együttalvás ezzel szemben az egész család számára pihentető és optimális megoldás lehet: nemcsak egyszerűbbé teszi a szoptatást, az éjszakai gondoskodást, de kutatások szerint a biztonságos együttalvás SIDS (hirtelen csecsemőhalál) tekintetében is preventív faktor. 

„3-4 hónapos kora után már szüksége van anyatejen kívül más táplálékra is.”


A WHO ajánlása szerint a hat hónapig tartó kizárólagos anyatejes táplálás szolgálja leginkább a gyermekeink egészségének fejlődését. A 6. hónaptól kezdődően is HOZZÁtáplálásról, kóstoltatásról, és nem a szoptatások kiváltásáról szólnak a javaslatok. A korai hozzátáplálás hajlamosabbá teszi a gyermeket a különféle táplálékallergiákra, a vashiányos vérszegénységre ráadásul ebben az életkorban még nem is képesek tökéletesen hasznosítani a szilárd ételben lévő tápanyagokat. Az éretlen bélrendszer sejtjei között lévő sejtkapcsolatok is féléves kor környékén zárulnak - eddig tehát minden, ami nem kifejezetten csecsmőtáplálásra alkalmas -anyatej, vagy ennek hiányában a tápszer - a sejtek között közvetlenül a véráramba kerül. (allergének és toxinok egyaránt). Tévhit az is, hogy jobban alkalmazkodnak az új ízekhez, és jobb étvágyúak lesznek, ha korán indul meg a kóstoltatás. 

hozzataplas.jpg


„Ha minden nyöszörgésre mellre teszed, elkényezteted, sosem lesz önálló.”


A tapasztalat és a kutatások ennek éppen az ellenkezőjét mutatják. A testközelben történő gondoskodás, az anyatejes táplálás, a válaszkészség mind-mind a biztonságos kötődéshez vezető út építőkövei. A sírni hagyott gyermek nem a megnyugvás folyamatát sajátítja el, hanem érdektelenné válik, elveszti a reményt arra, hogy a környezete reagál a jelzéseire. Nem kell tehát attól tartanod, hogy ezekkel a lépésekkel ártasz a gyermekednek, vagy éppen alkalmatlanná teszed a kortársaival való kapcsolódásra és a sikeres felnőtté válásra: ellenkezőleg: mindent megadsz neki ahhoz, hogy magabiztos és önálló legyen.

„Mi lesz, ha közösségbe kerül?”


Nem kell aggódnod azon sem, hogy a gyermeked képtelen lesz beilleszkedni a közösségbe. Az igény szerinti szoptatás az anyatej immunanyagai révén fizikailag, a gondoskodási forma miatt pedig lelkileg is felkészíti a gyermeked erre az időszakra – kifejezetten káros lehet a közösségbe szokás és az elválasztás stresszét egyszerre a kicsi vállára tenni. Nyugodtan folytathatod a szoptatást a bölcsőde, vagy akár az óvoda mellett is (a természetes elválasztódás általában 3-7 éves kor között következik be), érdemes részletesen beszélgetned erről a gyermeked gondozóival, és eloszlatni az aggodalmaikat.

Hat hét szenvedés után az egyik délután elővezette nekem a gondozónő, hogy ez így nem jó, és a gyerek érdekében (!) változtassak, mert így nem fog normálisan beilleszkedni, azaz ne altassam cicin, ne szoptassam annyit, épp csak azt nem mondta, hogy azonnal válasszam el, mert minden probléma eredője ez a fránya szoptatás. Rettenetesen éreztem magam, és nem azért, mert úgy alapjaiban kérdőjelezték meg az anyai kompetenciámat, az egyáltalán nem érdekelt, ebben a kérdésben megingathatatlan vagyok, hanem mert nem léptem sokkal hamarabb, és vittem el a gyerekemet másik bölcsődébe. 
Még aznap felhívtam egy családi napközit, ami eredetileg is a "B terv" volt, és a következő héten már ott kezdett a kislányunk. Pár nap alatt bebizonyosodott, hogy vele semmi gond nincsen, pláne nem azzal, hogy még szopizik. Evett, aludt, és láthatóan jól érezte magát. Ennyit számított, számít, hogy olyan emberek veszik körül, akik az ő igényeit helyezik előtérbe és akikben én is megbízom, és a bizalom kölcsönös. 

„Egy éves kor után már úgysem tápláló a tej, felesleges mindig cicin lógnia.”


Az embergyerek természetes elválasztódásának ideje 2.5-7 éves kor között van. Az anyatej tápanyagtartalma pedig a kicsi fejlődésével együtt változik és folyamatosan optimalizálódik. Az Amerikai Gyermekgyógyászok Szövetségének ajánlása így szól:

„A gyermekorvosoknak és szülőknek tudatában kéne lenniük, hogy a kizárólagos szoptatás biztosítja kb. 6 hónapos korig a gyermekek optimális növekedését és fejlődését és folyamatos védelmet nyújt a hányásos és légzőszervi fertőzések ellen. A szoptatás folytatódjon legalább a gyermek első életévéig vagy ezen túl, mindaddig, amíg ez a gyermek és az édesanya számára is kívánatos. Nincs felső határa a szoptatás időtartamának, és semmiféle bizonyíték nincsen arra nézve, hogy a 3 éves korig vagy az azon túl tartó szoptatás bármilyen pszichés vagy fejlődési sérülést okozna.  (AAP 2005) (Forrás: http://www.lll.hu/hosszantarto_szoptatas)

Következő cikkünkben dr. Körözsi-Tóth Ágnestől (IBCLC, gyermekgyógyász-neonatológus) olvashattok majd a szoptatás időszakának lezárulásáról, és arról, hogy mi különbözteti meg az elválasztódást és a szopási sztrájkot. 

Ha szívesen készülnél a várandósságod alatt a szoptatás időszakára, ha bárhol elakadsz, bizonytalan vagy, ha választ szeretnél kapni ebben a páratlan, de nagyon kimerítő életszakaszban az anyatejes táplálással kapcsolatban felmerülő kérdéseidre, keresd bátran a városban dolgozó szoptatási tanácsadókat. Elérhetőségeiket ebben a bejegyzésben találod

 

 

Gondoskodás az újszülöttről a szül(et)és után - rooming in vagy szeparáció?


Hofgárt-Ékes Noémi írása

 13315622_268998243489425_1740074250504406195_n.jpg

Évekkel ezelőtt, amikor a szülés, születés folyamata az otthonokból, szülőotthonokból a kórházak és klinikák hatáskörébe került, a legtöbb újszülöttet szeparálták édesanyjától. Az anya egy kórterembe került, gyermekét pedig egy tőle távolabb eső szobában a szakszemélyzet látta el. Órák teltek el az első találkozásig, a találkozók időtartama pedig többnyire az etetésre korlátozódott. Komoly meggyőződés volt akkoriban, hogy mindenki érdekét szolgálják ezek a lépések: az anya mihamarabbi felépülését illetve a csecsemő biztonságát, jóllétét egyaránt. 

Az édesanyák túlnyomó részének igénye azonban nem ez volt, és ma sem ez. Hogy lehetőséget kaphassanak a korai posztpartum időszakban is a gyermekükről való aktív és folyamatos gondoskodásra nem a kórházi ellátás körülményei miatt felbukkanó reaktív jelenség. A legkorábbi írásos emlékeink is arról tanúskodnak, hogy az asszonyok a karjukban őrizték a gyermeket annak világrajövetele után: a testközelben történő gondoskodás mind az anya, mind a gyermek jól felfogott érdekén alapult, és az életben maradást szolgálta; közvetlen környezetük pedig ezt igyekezett lehetővé tenni.

Ma komoly evidenciákkal alátámasztva állíthatjuk, hogy a közelség nem kizárólag az újszülött olthatatlan vágya, az édesanya pszichés és fizikai felépülését is ezáltal lehet leginkább támogatni. (Anderson, Moore, Hepworth, & Bergman, 2003; Bergman, Linley, & Fawcus, 2004; Bystrova, Matthiesen, és mtsai, 2007; Bystrova, Widstrom, és mtsai., 2007; Christensson et al., 1992; International Lactation Consultant Association, 1999; Moore & Anderson, 2007; World Health Organization, 1998.) A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy hacsak komoly egészségügyi ok nem teszi szükségessé a szeparációt, akkor azt mind a korai (születést követő órák, percek), mind a későbbi posztpartum időszakban kerülni kell. (Academy of Breastfeeding Medicine Protocol Committee, 2003; American Academy of Pediatrics [AAP] Expert Workgroup on Breastfeeding, 2005; American College of Obstetrics and Gynecology [ACOG] Committee on Health Care for Underserved Women & Committee on Obstetric Practice, 2007; International Lactation Consultant Association, 1999;UNICEF/WHO, 2004; WHO, 1998). Az anya és az újszülött egymással szoros közelségben tölthető idejének megszakítása, késleltetése vagy korlátozása ugyanis káros hatással lehet mind a közöttük lévő kapcsolat kibontakozására, az első élmények, benyomások kialakulására, mind a szoptatás sikerességére nézve. (Enkin és mtsai: A guide to effective care in pregnancy and childbirth. New York: Oxford University Press. 2000.)

A kezdetek – az aranyóra:

Az első benyomás ereje jól ismert jelenség: mindennapjainkban is különleges jelentőséget tulajdonítunk neki. A szülés-megszületés idején sincs ez másként: a méhen kívüli életben szerzett első élményeink az észlelésünk, érzékelésünk markáns, meghatározó alapjait adják. Tekinthetjük általuk a világot biztonságos vagy veszélyes, megnyugtató vagy éppen rémisztő, támogató, de akár fájdalmas, ellenséges, védelmi pozícióba kényszerítő közegnek is. A perinatális élmények olyan mély nyomot hagynak maguk utána, amely később nehezen különíthető el a bontakozó személyiség alapelemeitől, tudattalan struktúráink bázisai lehetnek. Komoly bizonyítékok sora támasztja alá, hogy a megszületés élménye a tanulási mintáink alapjai is a korai időszakban, és mint ilyen, egész emberi létünket, és annak minőségét is meghatározza. Érthető tehát, hogy a méhen belüli életből való megérkezést a kinti világba a lehető leggyengédebb és legkevésbé traumatizáló módon kell kísérnie a szülőnőt segítő szakszemélyzetnek.

A gyermek születését övező körülményeknek hosszú- és rövidtávú hatásai elvitathatatlanok. Biztonsággal állíthatjuk, hogy az egészséges, időre világra jött újszülött számára biztosított bőrkontaktus számtalan módon segíti elő az alkalmazkodást a megváltozott körülményekhez: zökkenőmentesebb a kardiorespiratorikus adaptáció, az újszülött hő- és cukorháztartásának ingadozásai is elkerülhetővé válnak.

Ha a gyermek ezalatt az idő alatt önállóan keresheti meg az anyamellet, és zavartalanul csatlakozhat rá, a szoptatás is egyszerűbben és komplikációmentesen kezdődhet meg.

Emellett az anyai előnyök is megszámlálhatatlanok: az oxitocintermelésnek például természetes serkentője az újszülött közelsége, az aranyóra biztosítása pedig a későbbiekre nézve a biztonságos kötődés első mérföldköve lehet.

1_az_ujszulott_felsir2_kicsivel_ezutan_edesanyja_hasan_borkontaktusban_megnyugszik_relaxalt_allapotba_kerul_sem_kez-_sem_szajmozgasokat_nem_vegez_3_3_perccel_a_megszuletese_utan_ebredezik_apro_fej-_es.jpg

Mit szolgál tehát az aranyóra?

Az aranyóra és a kórházi protokollok

A főbb szakmai szervezetek mellett a WHO is egyetért abban, hogy hacsak kivételesen nem kívánja meg az anya vagy az újszülött egészségi állapota, minden beavatkozás (K vitamin, szemkezelés, köldökellátás, mérlegelés) késleltethető annak érdekében, hogy az aranyóra zavartalanul végbemehessen. Ennek ellenére gyakori jelenség, hogy az egészségügyi intézmény munkarendje és protokollja ettől eltérő szokásrendet üzemeltet.

A csecsemő glükózháztartásának ellenőrzés vagy a szemkezelés például bőrkontaktusban is végbemehet, számtalan ellátónál működőképesnek bizonyult ez a gyakorlat.

Az anya állapotának instabilitása esetén érdemes lehetővé tenni egy erre kijelölt szobában, hogy az újszülött első óráit édesapja mellkasán tölthesse. A kutatások azt mutatják, hogy az az újszülött, akinek ez megadatik kevesebbet sír és effektívebb szopómozgásokra képes; hamarabb csatlakozik az anyamellre, mint az inkubátorban elhelyezett társai..(Erlandsson K, Dsilna A, Fagerberg I, Christensson K: Skin-to-skin care with the father after cesarean birth and its effect on newborn crying and prefeeding behavior. (2007 Jun;34(2):105-14)

.

Az aranyóra folytatása - a rooming-in rendszer:

A születést követő órákban tehát a minél hosszabban tartó bőrkontaktus jár a legtöbb haszonnal az anya és a csecsemő számára.

Az ezt követő napok ideális gondoskodási formája a rooming-in rendszer lehet, amely gyakorlatilag kiterjeszti az aranyórát a későbbi posztpartum időszakra is, és lehetővé teszi, hogy anya és gyermeke elkerüljék a szeparáció káros hatásait, valamint egymásra hangolódva, jó szoptatási gyakorlattal hagyhassák el a kórházat. Ebben az ellátási formában az újszülött nappal és éjjel egyaránt édesanyja mellett kerül elhelyezésre, amennyiben ezt egészségi állapotuk lehetővé teszi. A szakmai szervezetek konszenzusa, hogy ettől a lehetőségtől csak súlyos egészséget veszélyeztető állapot esetén szabad megfosztani a szülő-gyermek párt, ellenkező esetben kettőjüket egységben kell kezelni, és a további ellátásuk során maradéktalanul ki kell elégíteni az igényüket a testközelségre.

Gyakori érv a szeparáció mellett a szakszemélyzet és a hozzátartozók részéről egyaránt az anya pihenésének és felépülésének maradéktalan biztosítása. A szülő nő sok esetben már azzal az igénnyel keresi fel a kórházat, hogy lehetőleg biztosítsák számára a zavartalan éjszakákat és nappalokat. Ennek megfelelően amennyiben igényli, az újszülött ellátását vegyék át tőle a csecsemőosztály dolgozói. Emögött az igény mögött az az évtizedes múltra visszatekintő kórházi gyakorlat áll, amely preferenciája az újszülött és az anya posztpartum időszakban történő elkülönítése. Mind a kutatási eredmények, mind a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az anyák gyakran nem jutnak hozzá azokhoz az előnyökhöz, amelyeket a szeparációtól reméltek.

Mit adhat a rooming-in rendszer a szülést követő kórházi tartózkodás idején?

A magyar szabályozás

Bár a magyar kórházak egy része bababarát kórházként rooming-in rendszerben valósítja meg az újszülöttek ellátását, abszolút nem nevezhető az ellátás mindenhol elérhetőnek. Az Egészségügyi Törvény rendelkezése világos:

 „11. § (5)  A szülő nőnek joga van … a szülést követően pedig arra, hogy – amennyiben ezt az ő vagy újszülöttje egészségi állapota nem zárja ki – újszülöttjével egy helyiségben helyezzék el.”

 

Ennek megfelelően elmondhatjuk, hogy az anya korlátozása ennek a jogának a gyakorlásában jogsértő és kerülendő. Az édesanyának nem lehetősége, hogy az újszülött közelében tartózkodhasson a nap 24 órájában, hanem alapvető joga.

Az erőforráshiánnyal küzdő hazai rendszer elemi igénye lehetne a rooming-in, hiszen általa a csecsemőosztályok dolgozóinak terheltsége jelentősen csökkenthető, az ellátásra szoruló újszülöttek körüli teendők jobban kivitelezhetővé válnak.

 

A rooming-in rendszert támogató szervezetek

Academy of Breastfeeding Medicine

American Academy of Pediatrics

American College of Obstetricians and Gynecologists

Association of Women's Health, Obstetric and Neonatal Nurse

International Lactation Consultant Association

World Health Organization