A szül(et)és élményéért


2016.aug.07.
Írta: renatalcsoport Szólj hozzá!

Mesék a szoptatásról - ötödik mese

2013 januárban született első lányom császármetszéssel és egészségügyi okok miatt nem lehetett mellettem 7 napig. Próbálkoztunk szoptatással, de csak 3 óránként lehetett mellre tenni, ami sajnos nem volt elég. Mellette fejéssel próbálkoztam. Csecsemősöktől kaptam szoptatási és fejési tanácsot és sajnos sok más anyukától újabb és újabb tanácsot. Ezeket figyelembe véve és otthon mindent (szoptatós tea, kapszula, étrend és folyadék bevitel) bevetve a napi 10 ml-es kezdő mennyiséget sikerült a leányzó 3 hónapos korára úgy feltornázni, hogy a napi étkezésének 70%-a anyatej volt. Ezt követően megállíthatatlanul egyre csökkent, így csak 4,5 hós koráig tudtam szoptatni, ezt követően teljesen elutasította a mellet és csak a lefejt mennyiséget tudtam cumisüvegből adni még pár hétig. 2016 júniusában született második lányom, jelenleg 1 hós, iszsz baba. Osztályra kerüléstől végig mellettem volt és ügyesen szopizott, de pótlást igényelt. Jelenleg szopizott és fejt anyatejjel táplált. Pótlást csak nagyon ritkán igényel. Az első gyermekemmel felmerült nehézségeket (így utólag nézve) az okozta, hogy nem lehetett iszsz baba és nem a babám igényeire figyeltem, hanem a környezetemben hallott, kapott információkra fókuszáltam. Sajnos 10 anyától 10 különböző tanácsot kaptam. Önbizalmat és az anyaságba vetett hitemet leromboló beszólásokat a lelkemre vettem. (Csak az nem tud szoptatni, aki nem akar. Könnyű nekem, mert császár volt. ) Gyengeségnek tűnt segítséget kérni/elfogadni a szoptatáshoz és a napi teendők ellátásához egyaránt, ami nagyban rombolta a kedélyállapotom a váratlanul felmerülő nehézségek feldolgozásában, megoldásában. A második lányom érkezése előtt a korábbi kudarcból, tapasztalatokból tanulva, megerősödve informálódtam és a korábbi, kivédhető negatívumokat kiküszöbölve vágtunk bele a szoptatásba, melynek sikeréhez nagyban hozzájárult az is, hogy nem csak 3 óránként tudtam mellre tenni az első napokban. Jelenleg jó úton haladunk a 100%-os anyatejes táplálás felé. Már azt is tudom, hogy a pihenéssel, alvással töltött idő és az idegeskedés hiánya sokkal nagyobb mértékben járul hozzá az én esetemben a tej mennyiségének növekedésében, mint bármely általam kipróbálsz tea, kapszula és hasonlók. A szoptatással elért sikerek engem és a babát is kiegyensúlyozottabbá tettek és a kötődés is sokkal másabb.

A K betű és a szoptatás

Mindannyian kapunk különböző tanácsokat a szoptatás alatti étkezéssel kapcsolatban. De vajon mi az igazság? Valóban szükséges mellőznie minden K betűvel kezdődő zöldségfélét a szoptató édesanyának? Lehet-e enni epret? Mi a helyzet a tejjel...? És a kávéval? Tényleg szigorú megszorítások következnek az étkezés tekintetében gyermeked születése után? 

dr. Kovács Judit cikkében már olvashattatok arról, hogy az édesanya egészséges táplálkozása által az anyatej a gyermek vitaminszükségleteit is fedezi. Alalpvetően tehát minden élelmiszer fogyasztható a szoptatás időszaka alatt is, sőt, a vegyes és változatos étkezés kifejezetten kívánatos ebben az időszakban -  nagyon jó esélyed van rá, hogy a mendemondák alapján korlátozandó élelmiszerek sem okoznak semmilyen panaszt a babádnak.

mit_ehetek_a_szoptatas_alatt.jpg 

Mi az, amit semmiképp nem fogyaszthatok a szoptatás alatt...? 

Az édesanyák egy része bizonyos ételek, ételcsoportok fogyasztásához köthetően tüneteket észlel a gyermekén: puffadást, hasfájást, nyákos, néha véres székletet, kiütéseket, nyugtalanságot (de önmagában a nyugtalanság nem feltétlenül jelez érzékenységet), refluxot, néha a várt gyarapodás elmaradását. A tünetek ilyenkor 4-24 órával a fogyasztás után jelentkeznek, és a gyanús élelmiszer teljes (!) kizárásával 2-3 hét alatt megszűnnek. 

A kisebbik lányomnak is csúnya kiütései lettek, „tejkiütések”, pont mint a nagynak, csak neki nem múltak. Következett az egész napos vigasztalhatatlan sírás, majd jelentkezett napi többszöri alkalommal a méregzöld, savanyú szagú, híg hasmenés. A fején lévő tejkiütések mellett pedig az egész testét ellepő ekcéma… Nem készültem rá, mert a nagynál nem volt gond, de a családi örökség ránk is lecsapott… Laktózintolerancia, tejfehérjeérzékenység, szójaallergia… Bummm … Akkor mi legyen a szopizással?!

Ez azonban semmiképp nem jelenti azt, hogy a szoptatás elejétől kezdve szigorú étrendi korlátozásokat kell bevezetned, hiszen jó eséllyel semmilyen problémát nem fognak okozni az általad fogyasztott ételek. Ha valamire érzékenynek bizonyul a babád (leggyakrabban a tej és a tojás a felelősek érte), akkor az adott élelmiszer szigorú kiiktatása lehet a megoldás. Súlyos tünetek esetén mielőbb forduljatok orvoshoz!

Továbbra is szoptatás Anyai DIÉTA mellett! Tej, tojás, szója mentes ételek, kerülni kell az összes olyan alapanyagot, élelmiszert illetve félkész vagy kész ételeket, melyek tejet vagy tejszármazékot, szóját tartalmaznak. Hűűű, hát nem könnyű. Minden címkét át kell olvasni, mert rengeteg a rejtett allergén. El nem képzeli az átlagember, mi mindenben van szója, tej, tejpor, savópor, írópor és a szentjánoskenyérmag/liszt (a szója keresztallergénje) valamint ezek „E” betűs titkosított verziói. Főleg ha elmegyünk otthonról. A vendéglátó egységek még nem készültek fel az ételallergiásokra. Ún. diétahiba esetén pedig a szoptatott babáknál 4-24 óra alatt átjut az allergén anyag a kicsi szervezetébe. A kiürülése viszont több hét (2-3 hét)! Egyes vélemények szerint, ha szigorú diétát tudunk tartani az anyatejes táplálás során, illetve kisgyermek korban, akkor csökken a lehetősége, hogy élethosszig tartó, vagy életveszélyes allergiája alakul ki. A tejallergia betegséget a kisgyermekek 90%-ban „kinövik” 3 éves korukra. Minél előbb veszik észre a tejallergiát, annál nagyobb az esély rá, hogy később kinövi a gyermek. Így megéri! Úgy gondolom, fontos, hogy a szülők tudjanak erről. Az allergiás babáknál a legjobb táplálás az ANYATEJES táplálás – szigorú anyai diéta mellett. 

Ihatok-e kávét a szoptatás alatt?

 A koffeint tartalmú italokat is fogyaszthatod, mértékkel, és észszerű keretek között - legtöbbször ez sem okoz gondot. A legtöbb szakértő szerint napi 300 mg koffein (2-3 csésze kávé vagy tea) nem vezet semmilyen változáshoz babád viselkedésében. Természetesen hasonló igaz ebben az esetben is, mint az előzőben - ha mégis szokatlanul nyugtalannak látod a gyermeked, vagy keveset, nehezen alszik, ingerlékeny, és ez az állapota mással nem magyarázható, érdemes elgondolkozni a koffein tartalmú italok (ide értve a teát és a kakót is, típustól függően) korlátozásán. Újszülötteknél a legnagyobb az esélye annak, hogy ezek a tünetek jelentkeznek, ők sokkal nehezebben dolgozzák fel a koffeint, mint az idősebb csecsemők, 6 hónapos kor után jellemzően megszűnik ez a probléma.

Semmi okod nincs tehát arra, hogy pusztán a neve alapján száműzz valamit az étrendedből. Figyeld a babád jelzéseit - ráérsz akkor korlátozni egy-egy élelmiszert, amikor nyomós érvek szólnak amellett, hogy gyermeked rosszul reagál rá. 

Mesék a szoptatásról - negyedik mese

„Szejetem a cicit” mondta a lányom másfél évesen. Én pedig szerettem szoptatni, mégis 19 hónap után véget ért ez a korszakunk. Kicsit hiányzik még, de hamarosan újra indul immár a második lányommal.

Császármetszéssel született a lányom 2014. novemberében. Még pocakban volt amikor már tudtam és biztos voltam benne, hogy én szoptatni fogom, nem lesz ezzel gond. Aznap amikor  megszületett a lányom délután, nem sikerült. Éjszaka külön voltunk és másnap reggel kaptam meg rooming in rendszerbe. Mivel még másnap délelőtt sem jutottunk előrébb, pedig tényleg próbálkoztunk és segítséget is kaptam hozzá amikor csak kértem, azt mondta a kórházban a csecsemős nővér, hogy „Ne szarakodjunk! Vegyen egy bimbóvédőt azzal menni fog!”. Vettünk, egyből rákapott a lányom és a harmadik napon be is lövellt a tejem. Hurrá gondoltam, ha így akkor így. Tejem volt bőven szemben a bimbóvédőkről szóló híresztelésekkel, hogy így nem kap elég ingert a mell. Ennek nagyon örültem. Mellszívót is azért kellett vennünk, mert olyan mennyiségű tej folyt ki a mellemből szoptatás közben, hogy kár lett volna érte. Persze macera volt bőven a bimbóvédővel, folyton sterilizálni, keresni az éjszaka közepén, fogni, tartani nem volt az igazi. Időnként próbáltam elhagyni, de nem sok sikerrel jártam. Mivel a lányom gyakorlatilag nem ismerte a mellbimbómat így a lefejt tejjel a férjem is meg tudta etetni cumisüvegből (ami az ő kapcsolatuknak nagyon jót tett) és alváshoz cumit is kapott a lányom olyan 3 hónapos kora körül, mert sokat komfort szopizott a bimbóvédőn, ami nem nagyon segített az én pihenésemen. Aztán egy szép napon amikor a fogai is elkezdtek kibújni 3-4 hónapos kora között, épp egy barátnőmmel beszélgettünk telefonon, hogy ugyan az a csecsemős nővér ugyan ezzel a mondattal „nyújtott segítséget” neki. Nem figyeltem és szoptatás közben leesett a bimbóvédő de a lányom szépen álomba szopizta magát, ahogy máskor is. Innentől el sem fogadta másképp. Jó is volt meg nem is mert a fogaival kezdte edzeni a melleimet. Kellett egy kis idő amíg hozzászoktam, de onnantól kezdve sokkal egyszerűbb volt a szoptatás. Innentől bárhol bármikor megtudtam szoptatni.

Megvolt a szépsége a szoptatásnak. Igazán egyszerű volt, hogy ha éhes, szomjas, nyűgös, álmos volt összebújtunk szopizott és az univerzum rendje helyre állt. Nem volt semmire allergiás, hasfájós, érzékeny. Nálunk a fekve szoptatás jött be a leginkább a lesötétített szobában, mert mindig minden sokkal érdekesebb volt a gyerek számára, minthogy jól lakjon először, aztán felfedezze a világot. Azért az sem volt egy könnyű időszak amikor intenzíven mozgásfejlődött és mint a krokodil a zsákmányával a szájában a lányom a mellbimbóval a szájában gyakorolta a „halál forgást”. Nos a mellbimbó igen rugalmas és sokmindent kibír. Plusz csendben megjegyzem, hogy szoptatás közben bármit lehet csinálni. Tényleg bármit. Mosni, főzni, takarítani, enni, inni, de még egy hasmenéses vírust is a wc-n átvészelni.

Sosem korlátoztam a szoptatást bárhol bármikor kapott éjjel nappal. Sőt sokszor magát szolgálta ki, például amikor zuhanyzás után gyanutlanul a bokámat törölgettem éppen és odaszaladt hozzám, mire feleszméltem már két kézzel fogta a mellem és szopizott pár kortyot majd szaladt tovább. Ez abban a korszakában volt amikor megtanult járni, szaladni és én napközben gyakorlatilag egy italautomata voltam. Ez nagyon fárasztó és kimerítő volt, sokszor éjszakánként főleg, amikor 20-30 percenként is megébredt szopizni pedig a kezdetektől együtt aludtunk. Viszont én úgy éreztem, hogy a kezdeti befektetett energia később meg fog térülni és ebben rendületlenül hittem. A férjem sokszor kérdezgette, hogy nem lenne e jobb ha csökkenteném az éjszakai szopikat vagy tápszert adnánk, mert akkor hátha jobban alszik én pedig kipihentebb lennék. Talán néha el is gondolkodtam rajta, de kitartottam és szerencsére meg is lett a gyümölcse ennek.

Egy éves volt a lányunk amikor elhatároztuk, hogy megpróbálkozunk a testvér projecttel. Sokat olvastam róla, hogy a szoptatás befolyásolhatja a fogantatást így úgy voltunk vele, hogy pár hónap alatt úgy is kiderül nálunk mi a helyzet. Addig barátkozunk a gonolattal is, hogy mihez kezdünk két kicsivel. A menstruációm egyébként nagyon hamar visszatért ( a lányom 3 hónapos volt akkor) és rendszeres is volt, de ugye ez sem garancia semmire. Aztán a helyzet az volt, hogy nonstop szoptatás mellett elsőre összejött a baba, mi pedig jól meglepődtünk de persze nagyon örültünk. Az eleje a várandósan szoptatásnak nagyon nehéz volt. Borzasztó érzékenyek lettek a melleim és folyton kirepedtek, kisebesedtek. De még nem tudtam volna elválasztani a lányomat, mert se ő se én nem voltunk felkészülve erre. Először a nappali szopikat csökkentettem így elkezdett rendesen enni a lányom ez nem volt olyan vészes. Csaka  délutáni alváshoz kapott de ezek is idővel elmaradtak. Napközben tudtak pihenni, regenerálódni a melleim. Éjszaka nehezebb volt. A komfort szopikról hamar leszokott, mert amikor végzett akkor megkértem, hogy cseréljük le a cicit a cumira és ez bevált. Cumizavar egyébként szerencsére nálunk nem jelentkezett. Azért előforultak nehezebb éjszakák amikor sírt a lányom de következetesnek kellett maradnom ami írtó nehéz volt. Ott voltam vele, bármikor hozzámbújhatott és aztán megszokta az új helyzetet.  Általában napokig az egyik mellemből szoptattam és amikor rendbe jött a másik, akkor cseréltem. Ám így is sokszor annyira fájt, hogy sírtam közben és azon gondolkodtam, hogy ezt nem bírom tovább. Akkor miért nem választod el? Elég nagy már! Kérdezgette a férjem, de nem ment volna ez a hirtelen váltás. Aztán valahogy túljutottunk rajta és a második trimeszterben már könnyebb volt. Megmaradt az elalváshoz szopi és aztán szépen lassan elmaradoztak az éjszakai ébredések. 16 hónaposan a lányom életében először átaludta az éjszakát, meg én is. Az utolsó két hónapban már csak az esti egy szopi volt de volt, hogy napokig kimaradt és már annyira nem is emlegette a lányom, hogy kéri. Ennek ellenére nagyon sajnáltam, hogy vége lett ennek a korszaknak, ugyanakkor örültem is egy kicsit, mert kaptak egy is pihenőt a melleim. A teljes fizikai elválasztódáshoz 7 hónap kellett nekünk, de a lelki kötődés azért megmaradt. Ha baj van most is odabújik a lányom a melleimhez, elalvásnál pedig simogatja és fogja. És ez nekünk így jó.

Tandem szoptatásra készültem, úgy gondoltam, hogy ha a lányomnak az az igénye, hogy a várandóságom alatt végig szopizni akar akkor fog, de nyitva hagytam minden lehetőséget. Nem sokára megszületik a második lányom és most sem tartom kizártnak, hogy tandemben fogok szoptatni ha ez megkönnyíti majd az elfogadását az új helyzetnek. Igyekszem minden eshetőségre felkészülni aztán lesz ami lesz. J

Mit ad az anyatej...?

Szerző: Dr. Kovács Judit, a debreceni Klinikai Központ neonatológusa

A helyes táplálkozás az újszülött kortól kezdve nemcsak az adott egyén egészsége szempontjából fontos, hanem kihat a következő generációra is . Az első években elszenvedett lemaradás a későbbiekben sokszor behozhatatlan deficittel járhat, a testi-szellemi fejlettség, teljesítőképesség  elmaradhat az egyénben rejlő genetikus lehetőségektől. Egy alultáplált anya nagyobb eséllyel szenved el szülészeti komplikációkat és hoz világra kis súlyú újszülöttet, koraszülöttet. Aki ismét elmaradhat fejlődésében az optimálistól és így a deficit tovább örökíthető. Ha ez sokakat érint, akkor ez már össz társadalmi szinten is komoly terhet jelenthet.

Az 1980-as években fogalmazták meg először szakemberek azt az ajánlást,  miszerint a csecsemő-kisgyermek optimális táplálása a 6 hónapig tartó kizárólagos szoptatás, és a szoptatás folytatása akár 2 éves koron túl is,  mind összetételében, mind higienes szempontból megfelelő minőségű, és a gyermek fejlettsége szerint adequát módon adott kiegészítő táplálás mellett.

Ennek az ajánlásnak a helyességét az azóta végzett kutatások sem tudták tudományos igénnyel megcáfolni.

Az anyatej előnyei nemcsak arra az időszakra korlátozódnak amíg a csecsemőt ezzel táplálják, hanem fontos szerephez jut az egyén későbbi, testi szellemi egészsége, és az igény szerinti szoptatás harmonikus anya-gyermek kapcsolatán keresztül kiegyensúlyozott pszichés fejlődése szempontjából is.

Az emlőből szopott anyatej élő anyag, mely aktívan dolgozó immunsejteket, immunanyagokat, funkcióval bíró enzimeket, hormonokat, növekedési faktorokat és egyéb olyan anyagokat tartalmaz, melyek az optimális tápanyag összetétel mellett biztosítják a kisgyermek fejlődését, és védelmet nyújtanak számtalan betegséggel szemben.

Ritkábban fordulnak elő alsó-és felső légúti betegségek, tüdőgyulladás, középfülgyulladás, és a koraszülötteket  különösen veszélyeztető RSV fertőzés. Tápszeres babáknál gyakrabban találkozunk hasmenéssel, aminek nemcsak fertőzés, hanem táplálék intolerancia is lehet az oka. Ugyancsak csökkenhet a koraszülöttek életét veszélyeztető bélelhalással járó bélgyulladás, a necrotizáló enterocolitis kockázata, ha az intenzív osztályon ápolt koraszülötteket anyatejjel, lehetőleg saját édesanyjuk tejével táplálják. Emiatt kulcsfontosságú az édesanyák bevonása a koraszülöttek ellátásába.. Az anyatej minden olyan mikróbával szemben tartalmaz védőanyagokat, amik az anya testében előfordulnak. Ha édesanya rendszeresen bejárhat az ITO-ra, megérintheti koraszülött babáját, akkor ő is kolonizálódik a baba környezetében élő mikróbákkal. Ha az anyát rendszeres emlőfejésre bizatjuk, a saját tej  egyebek mellett komoly immunvédelmet nyújthat ezeknek a különösen esendő gyermekeknek. Mindez nem meglepő annak ismeretében, hogy az anyatej prebiotikus hatású, több oldalról biztosítja a bifidus flóra ( jó baktériumok) elszaporodását a csecsemő bélrendszerében, ami fontos tényező a még éretlen immunrendszer helyes irányú fejlődésének biztosítása szempontjából.  Ugyanezzel kapcsolatos, hogy míg maga az anyatej értelemszerűen nem válthat ki allergiát, fokozza az un. immuntoleranciát, azaz csökkenti a más anyagokkal szembeni allergia előfordulását. Tápszeres táplálás mellett gyakoribbak az atopiás és autoimmun betegségek, mint az asztma, ekcéma,colitis ulcerosa, coeliákia és az I.tip. diabetes.( tehéntej béta lactoglobulin, pankreáz béta sejt kereszt reakció)

Az igény szerinti szoptatás, szemben a meghatározott időközönkénti és cumisüvegből történő etetéssel, teret enged a csecsemő azon genetikus képességének, hogy szabályozni tudja az igényének megfelelő táplálék- és folyadékfelvételt.( az éhség-jóllakottság szomjúság érzés segítségével.) Részben ez az oka annak, hogy ritkábban fordul elő kisgyermek és serdülőkorban elhízás, de még a felnőttkori hajlam is csökken. Ezzel összefüggésben csökken a szív-érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás, magas koleszterin szint és a 2. tip. diabetes gyakorisága.

Ritkábban fordul elő hirtelen csecsemőhalál és bizonyos rosszindulatú daganatok.

Az anyatej magas laktóz és omega 3 zsírsav tartalma -még a magyaros, sok telített zsírt tartalmazó anyai táplálkozás mellett is-biztosítja az építőelemeket  az első életévekben rendkívül gyorsan fejlődő, növekvő emberi agy számára. Az anyai táplálkozással tovább növelhető ezek mennyisége.

Ezzel szemben az emlősállatok tejének összetétele elsősorban a test izom-és csonttömegének növekedését van hivatva biztosítani, hiszen az emlősállatok kicsinyei igen gyorsan elérik végleges testméretüket, erre az emberi csecsemőnek tíz egynéhány év áll rendelkezésére.

Az anyatej vitamintartalma az anya egészséges, vegyes táplálkozása mellett fedezni tudja a csecsemő vitaminszükségletét, de a vitamintartalom szintén befolyásolható az anya vitaminpótlásán keresztül. Nagyon sok anyag pl az ásványi anyagok biológiai hozzáférhetősége, felszívódása és hasznosíthatósága optimális, és sok egyéb komponens által támogatott. Ezt nem tudjuk utánozni azzal, ha csak a kémiai koncentrációk alapján állítunk össze mesterséges táplálékot.

Mindezek alapján érthető az a törekvés, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy az anyák boldogulni tudjanak a szoptatással.  Ehhez a különböző területek egymásba kulcsolódó együttműködése és segítő hozzáállása  szükséges az egészségügyben  a családokban,  és a szélesebb közösségekben egyaránt.

Fontos, hogy az anyák tájékoztatása legkésőbb a terhesség során elkezdődjön, építsük ki bennük a szoptatás iránti elkötelezettséget. A kórházi-szülészeti, neonatológiai- gyakorlat segítse a sikeres kezdést, az otthoni támogató rendszer biztosítsa az eredményes folytatást. 

Legyenek bababarát területek, munkahelyek, ahol biztosítható, hogy az anyák méltó helyen szoptathassák meg bárhol gyermeküket, ahelyett , hogy pl  mellékhelységbe száműznénk őket.

Ehhez nálunk sok esetben még nagyon komoly szemléletváltozásra van szükség.

 

Az újszülöttről szól az aranyóra

Szerző: Dr. Kovács Judit, a debreceni Klinikai Központ neonatológusa

 

Jelentősége miatt a szülést követő első óra az aranyóra nevet kapta. Ez az az időszak, amikor az újszülött ráeszmél a világra, ösztönei felélednek, megkeresi az anyamellet, szopik néhány csepp előtejet, elindul emésztőrendszere, immunrendszere működése…

Klinikánk Bababarát Kórház, legfontosabb célja, hogy elősegítse a szoptatást. Európában elsőként kapta meg ezt a címet. Támogatja az anyát abban, hogy a szülést követő órában mellre tegye újszülöttjét attól függetlenül, hogy természetes úton, vagy császármetszéssel látta meg a napvilágot és később is segítse a szoptatás sikerét annak érdekében, hogy az anyák hazabocsátás után is jól boldoguljanak. Ideális az lenne, ha az anyák többsége az elkövetkező fél évben kizárólag szoptatással táplálná csecsemőjét.  

Kísérlet az újszülöttel

Úgy negyven éve figyelték meg kísérleti jelleggel először, hogy mi történik, ha az újszülöttet közvetlenül megszületése után az anya mellkasára-hasára fektetik és háborítatlanul, bőrkontaktusban ott töltheti élete első 1-2 óráját. Az újszülött egészsége szempontjából halasztható tevékenységeket, mint a súlymérés, fürdetés, később végzik el.  Azt tapasztalták, hogy az egészséges újszülött a születése után felsír, majd kisvártatva elcsendesedik, elpihen az anyja mellkasán. Az anyák nagy része ilyenkor beszélni kezd hozzá, mintegy üdvözli a kisbabát. Miután kipihente magát, a kicsi mocorogni kezd, rövid hangokat hallat. Az anyák érzékenyen észlelik ezt, válaszolnak rá. Újabb rövid pihenő után a baba elkezdi emelgetni a fejét, tágra nyitott szemmel csodálkozik a világra. Egyre gyakrabban, egyre aktívabban teszi ezt. A pihenők alatt nyelvét öltögeti, szopó mozgásokat végez, kezét szophatja. Fel-felnéz, tekintete találkozhat az anyáéval.  Mozgásai egyre élénkebbek és célirányosabbak lesznek, kúszni kezd és megközelíti az anyja emlőjét. A helyes irány megtalálásában segíti szaglása és az erősen pigmentált bimbó és bimbóudvar látványa. Nyalogatja a bimbót, kezével masszírozza az emlőt. Ezek az ingerek az anya oxytocin termelését serkentve elősegítik a tejáramlást. Általában egy órán belül az újszülött önállóan rátapad a mellre és szopni kezd. Az anya boldogan biztatja. Egy kiadós szopás után az újszülött (és gyakran az anya is) elégedetten, mélyen elalszik.

A zavartalan bőrkontaktus előnyei

Nem kell attól tartani, hogy az újszülött megfázik, hiszen nagy felületen bőrkontaktusban van az anyával, aki így közvetlenül a testével melengeti, őrizve azt a testmeleget, amitől a világrajövetel megfosztotta. Kettejüket együtt takarjuk be takaróval, így a környezet felé történő hőleadást is megakadályozzuk. A potenciálisan steril környezetből érkezett újszülött a hüvelyi szülés során először az anya hüvelyi, majd bőrflórájával találkozik, az ott élő mikróbákkal népesül be emésztő- és légzőrendszere, bőre. Ez az úgy nevezett mikrobiom meghatározó lesz az immunrendszer egészséges fejlődése szempontjából. Ez az útravaló egész életre szól, és úgy tűnik, a következő generációknak is átadódik. Ha első tápláléka az emlőből szopott colostrum, akkor egyúttal védőanyagokat, érlelő anyagokat is kap, amik védik a fertőzéstől és gyorsítják az emésztőrendszer érését, hiszen most már önmagáról kell gondoskodnia. A korán elkezdett szoptatás élettani szinten tartja az újszülött vércukor szintjét.  Az anya testével közvetlen kapcsolatban ringatózva szabályossá válik a légzés és a szívműködés. Mivel ebben a helyzetben mentes minden stressztől, testszerte kipirul. A colostrummal átkerül az anya szervezetéből a bőrkontaktus és a szopás hatására termelődött oxytocin hormon, és mindkettejükben érvényesül a hormon központi idegrendszerre kifejtett hatása, ami a kötődést segíti elő.  A korábbiakban leírtak szerinti élénk kommunikáció az anya és újszülöttje között az anya válaszkészségét is segíti, azaz azt, hogy megtanuljon megfelelően reagálni az újszülött jelzéseire. Az anyának a szülés során adott fájdalomcsillapító gyógyszerek csökkenthetik az újszülött aktivitását és az anya válaszkészségét.  Az állatvilágban történt megfigyelések szerint az anyai gondoskodó magatartást meghatározza a háborítatlan együttlét a születés után és emlősőknél az első szoptatás élménye. Az anya nélkül felnőtt állatok sokszor képtelenek a normális szexuális viselkedésre és nem gondoskodnak újszülöttjükről. További megfigyelések utalnak arra, hogy ez a hatás a további generációk utódgondozási képességét is befolyásolja. Ha az újszülött megkapja ezt a lehetőséget, hogy önállóan fedezze fel az emlőt és tapasztalja meg, miként szopjon belőle, a későbbiekban kevesebb probléma adódik a szoptatással, kevesebb a sebes bimbó, több az esély a tartós szoptatásra.

A Bababarát Kórház 10 pontban összegzett feltételrendszerének sarkalatos pontja a szülés utáni háborítatlan bőrkontaktus biztosítása legalább egy órán át, az első spontán kezdeményezett szopás befejezéséig. A feltételrendszer további pontjai, mint a folyamatos együttlét, az igény szerinti szoptatás, ennek megfelelően a cumihasználat mellőzése azt célozzák, hogy hagyjuk érvényesülni az evolúció során kialakult előnyöket. Immár tudományosan bizonyított, hogy a szoptatás, anyatejes táplálás védelmet nyújt sok, nemcsak újszülött, hanem gyermek és felnőttkori betegséggel szemben, és ez a hatás arányos a szoptatás tartamával és kizárólagos voltával. Kevesebb a légúti és emésztőrendszeri fertőzés, az immunbetegségek, mint a különböző allergiák, asztma, eccema, szénanátha, autoimmun betegségek, mint a cukorbetegség 1. típusa, autoimmun bélbetegségek. Ritkább a gyermek-és serdülőkori elhízás,  táplálék intolerancia. Ritkábban fordul elő hirtelen csecsemőhalál.  A szoptatatás az anya egészségére is előnyös. A háborítatlan bőrkontaktus és korai szoptatás kiváltotta oxytocin termelés csökkenti a szülés utáni vérzések kockázatát. Kevesebb a szülés utáni depresszió. A szoptatás tartamával arányosan csökken az emlőrák, petefészekrák, magas vérnyomás, kettes típusú cukorbetegség, ízületi betegség gyakorisága, és hamarabb nyeri vissza a terhesség előtti testsúlyát.

 

 

Szoptatástámogatás homeopátiával

Szerző: dr. Kósa Katalin, gyermekgyógyász, homeopata orvos

Leggyakrabban alkalmazott szerek:

Urtica urens 5 CH

- még nem indult meg a tejelelválasztás,vagy hirtelen apadni kezd a tej mennyisége

- az emlők duzzadtak, esetenként szúró jellegű fájdalom társulhat

 

Ricinus communis 5 CH

- tejelválasztást segítő hatású

- kísérő tünet: az anya szomjas, esetenként székrekedése van

 

Ha 3 nap 2x5 golyó szedése után nem észlelhető a tej mennyiségének szaporodása gondoljuk át a következő szerek lehetőségét!

 

Agnus castus 9 vagy 15 CH:

-  a tejmennyiség hirtelen csökken, az anya fáradt, szomorú.

- ezt a szert kell használni, ha a tej csökkenése a menstruáció megjelenésével egy időben történik

 

Bryonia 9 CH:

- az emlő fokozatosan válik feszesé, fájdalmassá.

- erős fejés hatására a panaszok csökkennek

- szoros melltartó viselése jól esik az anyának, aki kicsit ingerlékenyebb, azt szereti ha békénhagyják

 

Causticum 9 CH:

- apadó tejmennyiség, melynek oka a fáradtság, szorongás, az emlőbimbókon berepedés jelentkezhet

 

China 9 CH:

- a belövellés késik, vagy elégtelen a tej mennyisége, oka: kimerítő szülés,nagymértékű vérveszteség

 

Lac defloratum 9 CH:

- a belövellés késik, vagy nagyon kevés a tej

- az anya csüggedt, depressziós, levert, fejfájása van

- a mellek megkisebbedtek,hiába iszik sok folyadékot

- a tejbelövellés elmaradása esetén elsőként választandó szer!

 

Phosphoricum acidum 9 CH vagy 15 CH:

- a tejtermelés vagy meg sem indul vagy apad a mennyisége

- az anya túlaggódja, vagy teljesíthetetlennek érzi a feladatait, kimerült, „minden mindegy”-állapot

 

Phytolacca 9 CH vagy 15 CH

- a tejpangás szere: hirtelen megduzzadó, fájdalmas emlők esetén javasolt

- elősegíti a tej kiürülését, megszünteti a pangást, ezzel gyulladásmegelőző hatású

(vigyázat: itt az alacsony 5 CH apasztó hatású!)

 

Pulsatilla 9 CH vagy 15 CH:

- a tej apadni kezd, az anya sírós, aggódó, igényli a vigasztalást, együttérzést

- nem szomjas,bár erőlteti az ivást

 

 

Mesék a szoptatásról - Harmadik mese

Az első fiamat 23 hónapig szoptattam. Erős, nagy babaként született, sosem okozott gondot neki a szopizás. A környezetemben elsőként szültem és az irodalomból próbáltam újból és újból megoldásokat találni. Családunkban (mindkét oldalról) meg volt a hidelem, hogy nálunk senki se tudott szoptatni. Nehéz volt megküzdenem a szkepticizmussal, a régi időre szoptató/etető hozzáállással. Folyamatosan lavíroztam a teljes igény szerinti szoptatás és a "azért tartsunk valami napirendet" között. Rengeteg energiámat őrölte fel ez a dilemma. Nem mertem átadni magam a szoptatás megnyugtató hatásának. Második gyermekem, kislány lett. Kisebb súlyú, lenőtt nyelvvel. A rutin, ami ezen átsegített és megint a szakirodalom. 1 hét kínlódás után hívtam fel a szülésznő figyelmét az eltérésre, amit ezután rögtön egy kis vágással megoldottak. Az ebből adódó mellbimbó sebeim hamar regenerálódtak. Másodszor már nagyobb önbizalommal engedtem bele magam a szoptatás örömébe. A megnyugtatás sokkal nagyobb szerepet kapott. Azon aludt el, éjszaka is velünk aludt a kezdetektől és annyiszor fordult felém, ahányszor csak akarta. 3,5 éves koráig szopizott. Még ma is emlékszik az ízére (5,5 éves), a megnyugtató érzésre és előszerettel játsza el. Látom a szemén a csillogást, az átszellemült tekintetet, amikor a szopizásra gondol. Nála előfordult 4 éves koráig (1 hónapban kb 1x), hogy kért még. 2 éves koráig CSAK szopizott és minimálisat evett/ivott. Újból meg kellett küzdenem a külvilággal, de egy jól képzett gyermekorvos és szoptatási tanácsadó támogatásával mertem hagyni, hogy az igényei szerint alakítsa. Harmadik gyermekem (lány), a legkisebb súlyú, de a legaktívabb újszülött volt. Császármetszés után legalább 10 órán keresztül óránként szopizott. Ő sokszor keveset szeretett volna, de kb 3 hét után logisztikailag nem bírtam a 2 nagy mellett (akkor voltak 3 és 5,5 évesek). Kezdődött a nyári szünet, betegek lettek. Őt nagyon tudatosan kellett "noszogatnom", hogy tele egye magát, hogy legalább másfél- két órát "kibírja" mell nélkül. Hétről hétre jobb lett és megerősödött. Miután túljutott az első 3-4 hónapon, kevésbé kötődött az anyamell megnyugtatásához. Nagyon jó étvággyal kezdte a hozzátáplálást, és mellette maradt a szopi. 15 hónaposan kellett 1 hónap alatt elválasztanom gyógyszerszedés miatt. Az első elválasztást én szorgalmaztam, mert úton volt a második gyermekünk és a mellbimbóim érzékennyé váltak, fáradt voltam és fizikailag nagyon nem kívántam. Megadtuk neki az időt, fokozatosan választottam el. Szoptatási tanácsadó látott el ötletekkel, praktikákkal és segített a belső lelkiismeret-furdalásommal megbirkóznom. Amit akkor megtanultam, hogy mindig a baba és az anya igényeit együttesen kell figyelembe venni. A szoptatás csak akkor nyújt megnyugvást a totyogók számára, ha az az anya számára sem terhes. A második esetben átadtuk magunkat az elválasztódás szabad folyásának. Apró megkötéseket tettem olykor, mikor már nagyobb volt (kb. 2,5 éves), hogy most már utcán nem, vagy majd lefekvés előtt. De pontosan lehetett érzékelni, hogy mikor minek jött el az ideje. Mindezt sírás, gyötrődés mentesen. Nekem ez csodálatos élmény volt, a harmónia megélése, az önmagunk átadása a természet ritmusának. 3 éves és 4 hónapos volt a nagy lányom, mikor a kicsi született. Akkor már csak lefekvések előtt szopizott. A harmadik várandósságomat már végig szoptattam. Soha nem voltak kontrakcióim. A mellem érzékeny volt, de mivel az egész már csak komfort jellegű és pár perces szopikat jelentett, nem választottam el. Nagyon tartottam a tandem szoptatástól, szülés után soknak éreztem. Holott a megnyugtató erejét le se lehet írni. De 1 hónap után a nagylányom nem jelentkezett tovább rendszeresen. Időnként eszébe jutott, akkor teret adtam neki, de ritkult és valójában egész pontosan nem is tudom mikor maradt el. Harmadik lányomat 15 hónaposan rohamléptekben kellett elválasztanom. Addigra 7 éve (4 hónap megszakítással) szoptattam. Váratlanul ért és akkor döbbentem rá, hogy mennyire lényemmé vált a szoptatás, az ölembe emelés és ennek az anya-gyermek harmóniának a napi megélése, a közelség, a test és szemkontaktus. Tudtam, hogy többet nem lesz gyermekem és nem lesz, akit ilyen közel érezhetek magamhoz, akinek ezt a lelki, fizikai megnyugvást nyújthatom. Valamiféle gyászt éreztem, hirtelen kiszakadt belőlem egy darab, egy szerep, egy kompetencia. Ezzel párhuzamosan szorongatott az érzés, hogy hogyan fogom megnyugtatni az éjjel-nappal szopizó babámat. Hogy fogom tudni biztosítani neki a megnyugvást. Az éjszaka volt a legnehezebb, amit a férjem vállalt mivel fizikailag sem bírtam a hosszú ringatásokat. 1 hét volt a kritikus, utána beállt valamiféle új rendszer. Ki kellett dolgoznunk az új kapcsolódásainkat. Rájöttem, hogy másfajta figyelmet igényelt a lányom. Mindaddig, ha fáradt volt vagy frusztrált, megszoptattam. Most elő kellett vennem a kreativitásomat. Még többet játszottunk, meséltünk. El kellett terelnem a figyelmét. Belejöttünk. Rengeteget segített a következő könyv: Szoptatás - Tanácsok és gyakorlati segítségnyújtás a szoptatás egész ideje alatt Márta Guóth Gumberger - Elizabeth Hormann Valamint egy kedves szoptatási tanácsadó, akihez többször fordultam technikai vagy lelki segítségért.
Sosem gondoltam,hogy ilyen hosszúra fog nyúlni ez az időszak az életemben. Észre sem vettem,elröpült. Számomra a szoptatás egy meghosszabbított köldökzsinór,mely ha van rá idő és mód,pont addig tart ki, amíg a baba-mama egységnek szüksége van rá.

Tények és tévhitek - gyógyszerszedés a szoptatás időszaka alatt

Szerző: dr. Kungler-Gorácz Orsolya, gyógyszerész

Fog- vagy fejfájás, nátha, hasmenés, allergia… Időnként mindannyian szembenézünk enyhébb lefolyású betegségekkel, amelyekre jól ismert szereket használunk. Az anyetejjel való táplálás időszaka alatt sincs ez másként – gyakori tapasztalat azonban, hogy a bevált készítmények betegtájékoztatója szoptatás alatt óvatosságra int.

_tenyektevhitek.jpg

Az orvosok és gyógyszerészek egy jelentős része is a szoptatás átmeneti felfüggesztését javasolja - erre azonban szinte soha nincs szükség, az elválasztás, vagy az átmeneti tápszerrel való táplálás csak az esetek egy elhanyagolható töredékében helytálló döntés.  

A recept nélkül kapható készítmények tekintetében hatalmas segítség lehet az e-lactancia.org oldal (angol nyelvű), ahol hatóanyagok szerint kereshetjük meg, hogy az adott szer biztonsággal alkalmazható-e a szoptatás ideje alatt. Az oldal összeállításában gyermekgyógyászok vettek részt, közel 1600 hatóanyag alkalmazhatóságártól nyerhetünk információt.

A szoptatásra való felkészülés jegyében érdemes lehet olyan gyógyszerekkel feltölteni a házipatikát, amelyek biztonsággal használhatóak ebben az időszakban, azaz az e-laktancia szerint nagyon alacsony kockázatúak (very low risk). Ehhez szeretnénk segítséget nyújtani a következő listával, a leggyakrabban használt, vény nélkül kapható készítmény felsorolásával. Mindegyiküket bátran alkalmazhatod a szoptatás időszaka alatt is.

Láz- és fájdalomcsillapítás:
paracetamol (pl. Panadol, Benuron, Rubophen) – nincs gyulladáscsökkentő hatása
ibuprofen (pl. Advil, Algoflex, Nurofen) – gyulladáscsökkentésre is alkalmasak
diclofenac (pl. Cataflam dolo, Voltaren dolo) – gyulladáscsökkentő hatásuk is van

Torokfájás: Tantum verde, Septofort, Faringopront, Dorithricin

Száraz köhögés: dextrometorfán (pl. Robitussin, Rhinathiol köhögéscsillapító szirup, Tussopront, Meddex Wick)

Hurutos köhögés: acetilcisztein (ACC), carbocisztein (Rhinathiol köptető), ambroxol (Ambroxol Teva), bromhexin (Paxirasol), erdostein (Erdomed)

Hányás-hasmenés: dioszmektit (Smecta), loperamid (Lopedium), probiotikum (Enterol), B6 vitamin, orális rehidráló folyadékok

Allergia: cetirizine (Cetirizin Hexal, Revicet)

Krónikus betegségekben szenvedő anyukáknak mindenképpen javasolt konzultálni a kezelőorvossal már a várandósság időszaka alatt is, ha az aktuálisan használt gyógyszer esetleg nem alkalmas a szoptatás alatti felhasználásra, könnyen lehet, hogy létezik más hatóanyagú készítmény is, amely mellett nincs akadálya az anyatejes táplálásnak. Ha ebben a cipőben jársz, már a készülődés időszakában érdemes felvenned a kapcsolatot szoptatási tanácsadóval, hogy a szülésig felkészülhess babád táplálására. A debreceni tanácsadók elérhetőségeit itt találhatod meg: http://renatal.blog.hu/2016/08/01/szoptatasi_tanacsadok_elerhetosegei_debrecenben

Súlyos tünetekkel járó vagy elhúzódó, nehezen gyógyuló betegségek esetén nem érdemes öngyógyítással próbálkozni, minél hamarabb orvoshoz kell fordulni.

 


 

Mesék a szoptatásról - második mese

Kezdetek

Amikor várandós lettem, hatalmas volt a boldogság és már akkor arra készültem, hogy minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy a születendő kisbabám a lehető legjobbat kapja. Körülbelül félidős várandós voltam, mikor megvettük az első cuki kisruhákat és ezzel elkezdtük gyűjtögetni a babakelengyét. Mindent elolvastam a neten, ilyen takaró, olyan kombidressz, amolyan kifogó (előtte életemben nem hallottam még ezt a szót...). Aztán mielőtt beszippantott volna a babaruha vásárlási őrület, eljutottam végre a kismama jógára, amire akkor már hetek óta terveztem menni, és azt hiszem, akkor megpecsételődött a sorsom (szerencsére <3). Itt hallottam először hordozásról, mosható pelenkazásról és ennek köszönhetően jutottunk el a férjemmel egy többalkalmas szülésfelkészítőre, ahol az utolsó alkalom a szoptatásról és a gyermekágyas időszakról szólt. Igény szerinti szoptatás. Itt szembesültem azzal, hogy a "jól bevált" régi gyakorlat, a háromóránkénti etetés, víz-és tea itatása a babával nem a norma, hanem egy pár évtizede bevett, a szoptatás sikerét igen rövid úton aláásó gyakorlat. Őszintén megmondom, akkor és ott nekem a baba igénye szerinti mellre kerülés fontossága, az aranyóra kiemelt szerepe, a szoptatás, mint komplex gondoskodási forma, a kizárólagos szoptatás, az együttalvás egytől egyig újdonság voltak. Ezután minden nap bújtam az internetet és a felkészítőn kapott irodalmat, és igyekeztem hiteles forrásból tájékozódni, hogy minden menjen, mint a karikacsapás. Az együttalvásról is sokat olvastam, és ekkor a külön szobában már összeszerelt, felcicomázott kiságyat nézve először merült fel bennem a gondolat: "Lehet, hogy a gyerekemnek jobb lenne, ha majd egymás mellett aludnánk?"

A Nagy Nap

Nagyon készültünk a szülésre, az aranyórára. Már sokkal korábban elhatároztam, hogy semmilyen fájdalomcsillapítást nem szeretnék a szülés alatt és ennek az indoka annyi volt, hogy olvastam arról is, hogy az EDA-t vagy kéjgázt kapó nők újszülöttjei nehezebben boldogulnak a szopizással, és ezt nagyon szerettem volna elkerülni. 
Minden a terveink szerint alakult, így a kislányom megszületése után zavartalan bőrkontaktusban élvezhettük egymás társaságát. Bár a mellhez kúszás elmaradt, amit őszintén sajnálok, leginkább azt, hogy esélyt sem kaptunk rá, a csecsemős nővér meg sem kérdezte, hogy nem szeretnénk-e megvárni, amíg a babánk maga próbálkozik, de a születés után egy órán belül mellen volt. Nagyon vártam az első szopizást, és nagyon érdekes élmény volt. Kicsit fura érzés, de egyben csodálatos és szívmelengető. Az első éjszaka megkérdeztem a csecsemős nővért (ő már a következő műszak volt), hogy hol aludjon a baba, így az ő javaslatára kerültünk egy ágyba, amiért a mai napig nagyon hálás vagyok.
A kórházban töltött három nap szinte végeláthatatlan szoptatásból állt, főleg éjszaka. Ezidő alatt komoly mélységeket is megjártam. Valahogy azt senki nem említette, hogy a hormonoktól egyik percben sírnom, a másikban nevetnem kell. Hogy a gyerek gyakorlatilag nonstop cicin szeretne lenni, azon is alszik és nem éjszaka. A legjobban azonban az bántott, hogy míg én abban a hitben voltam, hogy milyen ügyesek vagyunk, hiszen állandóan szopizik, pisil és kakil, megfelelő mennyiséget, a súlya esik és a csecsemősöktől kapott célzások: "Ezzel a súlyeséssel nem fognak holnap hazamenni." "Ha hazaengedjük és baja lesz a gyereknek, majd engem fog felelősségre vonni" és hasonlók, iszonyatosan kikészítettek és teljesen aláásták a magunkba vetett bizalmamat. 
Végül a harmadik napon csak hazaengedtek bennünket, ami hihetlen megkönnyebbülés volt a számomra.

Otthon

Úgy éreztem, szárnyalok. Végre itthon! A tejbelövellés még a hazaendegés előtt megtörtént, a gyerek súlya már nem esik, hanem nő, a kézzel fejést is elsajátítottam, azt gondoltam nagy baj már nem lehet. 
Végülis nagy baj nem is lett, csak nagyon gyorsan szembesülnöm kellett azzal, hogy milyen a valóság egy újszülött babával. Én nem is tudom mit hittem...de nem azt kaptam, nagyon nem. Először is, senki nem készített fel, hogy ez a pici lény nonstop és még azon túl is csak és kizárólag velem/rajtam szeretne lenni és szopizni, szopizni, szopizni. Ha azt hiszem elaludt, és szeretnék két percre megszökni, mert nem voltam pisilni, nem ettem, nem ittam, nem zuhanyoztam, nem mostam fogat, egyszóval semmit nem csináltam, ami az alapvető komfortérzetem (és némileg a létfenntartásom) biztosításához szükséges, akkor úgy rászorít a cicire, hogy csillagokat látok, ezzel jelezve, hogy nagy tévedésben vagyok, ha azt hiszem, megléphetek. Hogy amikor végre tényleg elaludt, és én beleharapnék a várva várt, már ezer éve kihűlt pizzába, pontosan abban a pillanatban sír fel, és kezdődik minden előről. Hogy az éjszakák szinte folyamatos ébrenléttel telnek, és természetesen egybefüggő szoptatással, ami alatt, gyakorlatlanságomból kifolyólag esélytelen, hogy pihenjek valamennyit. Hogy a legtöbb napon délután kettő és este tíz között minimum 2-3 órát FOLYAMATOSAN cicizik, és meg sem mozdulhatok, mert rögtön szívszaggató sírásban tör ki, egyik cici-másik cici-egyik cici- másik cici- bukás-egyik cici-másik cici-bukás-egyik cici-bukás...és ez, a végtelenségig. Hogy 13 napos korára még 60 gramm híja van a születési súlyához képest, és megsemmisülve állok a mérleg felett, hogy ez hogy lehet, mikor egyfolytában szopizik? Kétségbeesve hívom a védőnőt (akit imádunk, abszolút igény szerinti szoptatás párti), aki megnyugtat és egy-két nap kivárást javasol.  
Ebben az új és ismeretlen helyzetben, kialvatlanul, sokkolódva, a hormonjaimnak kiszolgáltatva mit tehettem? Először is bizonyítékot szereztem, hogy a gyerekem normálisan viselkedik. Mire nem jók a Facebook zárt csoportjai? Miután megnyugodtam, hogy nagy valószínűség szerint egy teljesen jól működő újszülött kisbabám van, úgy döntöttem, nem ágálok tovább a helyzet ellen, hanem inkább elfogadom. Szoptatás közben pihentem, olvastam, tévét néztem, nyomkodtam a telefonom, ettem fél kézzel, kezem ügyébe tettem az innivalót és minden fontos dolgot, nappal aludtam, a gyerek mellett. A kaját rendeltem, a háztartásban csak a legszükségesebbeket csináltam meg. Nekem ez így volt túlélhető és élhető. 
Mire a 6 hetes kontrollra mentünk, a kislányom másfél kilóval volt több, mint a születési súlya és őszintén mondhattam én is, mikor az orvosom rákérdezett, hogy vagyok, hogy "jól".

Az első év

Amit nem hittem, végül igaz lett. A szoptatás tényleg csodálatos. Akkor kezdtem ezt érezni, amikor megkaptam az első visszajelzéseket. Egy pillantás, egy hosszú összenézés, egy pici mosoly, az arcom fürkészése, matatás a számban. Imádtam nézni, ahogy megnyugszik szopizás közben, ahogy álomba merül, de a cicit el pillanatra el nem engedi, olykor-olykor cumizik rajta álmában is. Ahogy szorosan hozzám bújik, és tudom, hogy biztonságban érzi magát. Ahogy keményen dolgozik, hogy minden csepp tej a pocakjába jusson, mozog még a kis füle is a nagy munkában. Rájöttem, hogy szabadságot kapok a szoptatás által, bárhová mehetünk, mert az étel és ital mindig kéznél van. Mindig találtunk helyet, ahol diszkréten szopizhatott. 
A szilárd ételek bevezetését egyáltalán nem vártam. Olyan egyszerű volt, csak elővenni a cicit és megszoptatni. Most meg hámozni, reszelni, összetörni, párolni, megfőzni...és mind a kukában landol, vagy megeszem én. Semmi nem kellett neki. Majdnem egy éves volt, mire elkezdték érdekelni az ételek, addig is kitartóan próbálkoztunk, és mivel szépen gyarapodott és ránézésre is egészséges volt, így a nemevésből nem csináltunk problémát. A fő táplálék végig az anyatej maradt és egy percig nem bánom, szerintem a kislányom sem! 

Bölcsi

Korán meg kellett hoznunk egy nehéz döntést. A kislányunk 15 hónaposan elkezdte a bölcsődét, vissza kellett mennem dolgozni. Nem volt kétséges, hogy tovább szeretném szoptatni és rajta is egyértelműen azt láttam, hogy folytatni szeretné. 
A bölcsiben már a szülői értekezleten rossz érzés kerített hatalmába, mikor őszintén elmondtam, hogy még szopizik (10,5 hónapos volt ekkor), és, hogy velünk alszik, erre rögtön jött a megjegyzés, hogy a közel 5 hónap múlva esedékes kezdésig jó lenne elválasztani, és egy cinikus "gondoltam" az együttalvásra. Éreztem, hogy nem lesz jó, éreztem, hogy nem ez és nem így kell nekünk, de megpróbáltam legyőzni az ellenérzéseimet és így vágtunk neki januárban a beszoktatásnak. Nem szeretnék belemenni, min mentünk keresztül, a lényeg, hogy az evés több hét után sem volt valami fényes, az ottalvás pedig egyenesen tragikus volt, egyáltalán nem ment. Hat hét szenvedés után az egyik délután elővezette nekem a gondozónő, hogy ez így nem jó, és a gyerek érdekében (!) változtassak, mert így nem fog normálisan beilleszkedni, azaz ne altassam cicin, ne szoptassam annyit, épp csak azt nem mondta, hogy azonnal válasszam el, mert minden probléma eredője ez a fránya szoptatás. Rettenetesen éreztem magam, és nem azért, mert úgy alapjaiban kérdőjelezték meg az anyai kompetenciámat, az egyáltalán nem érdekelt, ebben a kérdésben megingathatatlan vagyok, hanem mert nem léptem sokkal hamarabb, és vittem el a gyerekemet másik bölcsődébe. 
Még aznap felhívtam egy családi napközit, ami eredetileg is a "B terv" volt, és a következő héten már ott kezdett a kislányunk. Pár nap alatt bebizonyosodott, hogy vele semmi gond nincsen, pláne nem azzal, hogy még szopizik. Evett, aludt, és láthatóan jól érezte magát. Ennyit számított, számít, hogy olyan emberek veszik körül, akik az ő igényeit helyezik előtérbe és akikben én is megbízom, és a bizalom kölcsönös. 

Most itt vagyunk, közel hét hónappal a bölcsikezdés után, egy töretlenül szopizó kisasszonnyal. Visszatekintve az eltelt időszakra, a mi kis szopis kapcsolatunkra, csupa kedves, meghitt, megmosolyogtató emlék jut eszembe. Néha persze kellemetlen, ha vad, és csíp, karmol, mar, vagy rugdos, vagy harap. Néha, nehezebb éjszakákon elegem van, és csak aludni akarok. Néha a munkahelyemen arról ábrándozom, hogy de jó lenne ha az ölemben tarthatnám és csak gyönyörködhetnék a kedves arcában. Néha megőrjít, amikor hajtogatja, hogy "sziszi, sziszi". Néha meg alig várom, hogy kérje már végre. 

Sok minden változott, én is és ő is, de ez a kapocs, amit a szoptatás jelent a számunkra, egy olyan kötelék, ami bár nem fog örökké tartani, de a jótékony hatását hosszú távon is élvezni fogjuk, ebben biztos vagyok!

A szoptatás és a szülés érzelmi és pszichológiai vonatkozásai (2. rész)

Az első év jelentősége a gyermek életében

Az első év jelentősége a gyermek életében

Szerző: Ferenczi Beáta
(klinikai szakpszichológus, családterapeuta, dúla)

A kötődés a másik személlyel való közelség keresése és fenntartása, amelyhez a csecsemő veleszületett viselkedés mintázatokkal rendelkezik (szopás, mosoly, sírás, csimpaszkodás, követés). Az anya ezekre a jelzésekre reagálva ösztönösen érzékelheti a gyerek szükségleteit és ezáltal kölcsönösen egymásra hangolódnak. Az anya az elsődleges kötődési személy, hiszen a legtöbb gondozás, figyelem tőle érkezik a gyermekhez és közöttük alakul ki a legintenzívebb szeretetkapcsolat. Az apával és más rokonokkal alakulnak a másodlagos kötődések. Ezek fokozatosan bővülnek az életkor előrehaladtával más fontos személyekkel például óvónő, barátok. A kötődés biztonságos hátteret ad a gyermek számára, stresszhelyzetben intenzívebbé válik, sok esetben a kötődési személy jelenléte is elég a feszültség, szorongás oldásához. Az érzelmek felismerésének képessége szorosan összefügg a kötődés képességével, hiszen itt is hangsúlyozódik az anya érzékenysége és válaszkészsége. Az anya és a csecsemő közötti kommunikáció az érzelmek nonverbális kifejezésformái révén valósul meg – az anya hangja, arckifejezése, mosolya, a szemkontaktus, a testközelség jelzi a baba számára az elfogadást, míg az anya a baba jelzéseit fordítja le önmaga számára. A kötődés, az anya és gyermeke közötti érzelmi illeszkedés, az anya ráhangolódása a baba jelzéseire, igényeire és az ezekre adott anyai reakciók együttesen határozzák meg a gyermek önszabályozását, akár az érzelmek, akár a fiziológiai folyamatok tekintetében.

Az ember születésekor tehetetlen, kiszolgáltatott lény, puszta fennmaradása a gondozó aktív támogatásától és védelmétől függ. A szülői szeretet jelenléte azonban nem tekinthető sem automatikusnak, sem feltétlenül adottnak. Sok újszülöttet elhagy az anyja, vagy nem várt babaként, titkolt terhesség eredményeként érzelmileg elutasít. A korai élmények és tapasztalatok szerepe a kötődés kialakulása, és a fejlődés zökkenőmentességének biztosítása és az élettani és érzelmi folyamatok szabályozása szempontjából is fontos. A gyermek életének első évei a folyamatos változásról, a változáshoz való alkalmazkodásról és a gyors fejlődésről szólnak.

Az anya és a magzat között kialakult kapcsolat a szülést követően a gondozás – a baba etetése, altatása, megnyugtatása – által épül tovább. A kötődés minőségének alakulása, az anya ráhangolódása a baba szükségleteire, a kettejük közötti illeszkedés meghatározó a baba önszabályozása szempontjából.[1]

Optimális esetben az anya és a magzat között már a megszületést megelőzően van kapcsolat, amely megszületés után folytatódik, erősödik. Ekkor az anya és a baba között kölcsönös szabályozási folyamatok indulnak és fejlődnek, amelyek során megtörténik a társas és érzelmi csere folyamatok és az élettani működések szabályozása. Az anya képessé válik a gyerek negatív állapotait egyensúlyba hozni, ezáltal a baba önszabályozási folyamatait kialakítani.

A megszületéstől két- három hónapos korig az etetés altatás megnyugtatás a szabályzás központi témája, később a szemtől szembe játékon keresztül válik lehetővé az önszabályozás. Hat-kilenc hónap között a tárgyak felfedezése és a velük való játék van a középpontban, majd a kapcsolati közelség és távolság, valamint az érzelmek, szándékok megosztása szabályozódik. Másfél éves kor után az ürítés feletti kontroll és a beszéd kialakulása válik fontossá. Minél pontosabb az anya ráérzése a gyerek szükségleteire, annál könnyebbé válik a gyermeknek is saját érzései azonosítása. Az anya saját viselkedésével szabályozza a babáját és így segíti őt az önszabályozás kialakításában, megnyugtat, csillapít, ugyanakkor értelmet ad az érzéseknek. Minél pontosabban képes az anya érzékelni a gyerek szükségleteit, minél jobban értelmezi azokat, minél gyorsabban és megfelelőbben reagál rájuk, annál könnyebb a baba számára saját belső érzetek érzések azonosítása és ezáltal a kontroll kialakítása ezek felett.

baby-1426651_1920.jpg

Amikor az anya és a baba illeszkedése nem megfelelő, az anya nem képes ráhangolódni a baba érzéseire, szükségleteire. Ilyenkor a csecsemő nem tudja az anya reakcióit magára vonatkoztatni, vagy téves következtetésekhez jut és nem tudja kontrollálni ezeket az érzéseket. Mindez az anya és a gyermek számára komoly nehézség és nehezíti kettejük kapcsolatának alakulását. Az anya a baba nehéz megnyugtathatóságát, sírását, önszabályozási nehézségeit (rosszul eszik, rosszul alszik, nehezen lesz szobatiszta) saját kudarcként vagy a gyerek direkt rosszaságaként éli meg, ami további illeszkedési nehézségeket jelenthet, szélsőséges esetben a gyerek bántalmazásához vezethet.[2]

A szoptatás jelentősége az anya és a gyermek közötti kapcsolat szempontjából

Amellett hogy az anyatej összetétele révén a legoptimálisabb tápanyag forrás a baba számára, hatékony segítség a magzatszurok kitisztulásában, védelmet ad fertőzésekkel, betegségekkel szemben és energiával látja el az agyat. Ugyanakkor

a szoptatás az első pillanattól segíti mind a kötődést az anya és a baba részéről, mind az anyai ráhangolódást. Az utóbbi években egyre több kutatás szól arról, hogy a kötődés kialakulásához tapintási, szaglási és ízlelési ingerek is szükségesek.

A háromnapos újszülött már megkülönbözteti a saját anya tejének illatát más anyákétól, kéthetesen már az anyai test illatát is felismeri. A csecsemő a szoptatás közben az anyával közvetlenül érintkezve egyszerre érezheti annak közelségét, melegét, illatát és ízét. Az anya tejével átitatott pelenka baba mellé helyezése képes nyugodtabb alvást biztosítani már az egy hónapos csecsemőnek. A szoptatás nem csak evési lehetőség, hanem segítség a csecsemő feszültségének és fájdalmának oldásában. Az édes íz hatására opioidok szabadulnak fel az agyban, csökkentve a fájdalomérzetet, az anyai test melege, az érintkezés az oxitocin révén nyugalmat ad a babának. A szoptatás közben jól látja a baba az anya arcát, szemét, erősíti kettejük közötti kapcsolatot, tanulja az érzelmeket. Ezért van az, hogy fáradtság, fájdalom, félelem, feszültség, kapcsolatigény esetén a baba szopni kér. A szoptatással a megnyugvást, a védettség és a szeretet érzését is megkapja, sőt azáltal, hogy az anya váltogatva teszi mindkét mellére a gyermekét egyenlő mértékben ingerlődik a baba arcának, fejének, testének mindkét oldala. A kereslet-kínálat elven működő anyatejtermelés arra tanítja a babát, hogy szükségletei kielégülnek, igényeit figyelembe veszik. A szoptatott csecsemő agya több kortizolt (stresszhormont) érzékelő sejtet különít el, így hamarabb képes reagálni és leállítani a stresszreakciót. A dopamin és opiod receptorok számának növelésével pedig a boldogság, elégedettség és hála átélésének biológiai alapjai jönnek létre.

Az anya számára is jelentős élettani és érzelmi hatású a szoptatás. A közvetlenül a szülés utáni szoptatás segíti a méhlepény (placenta) leválását és megszületését, a méh vérzésének csökkentését. A szoptatás hatással van a méh eredeti méretéhez való visszatérésére is, felgyorsítja, támogatja ezt a folyamatot. A szoptatás közben felszabaduló anyai hormonok (oxicotin, prolaktin) hatással vannak a az anyai kötődés erősítésére és a fájdalom és feszültség csökkenésére. A szoptató anyák vérnyomása alacsonyabb, egy vizsgálattal relaxációra jellemző agyhullámokat mutattak ki szoptatás közben. Jobban keresik gyermekük közelségét, mint a nem szoptató anyák. A szoptatás egy szinten védelmet ad a további teherbeeséstől, a ciklus hormonális jellemzőinek megváltozása támogatja azt, hogy az anya figyelme minél nagyobb mértékben forduljon a szoptatott gyermeke felé.[3]

Szoptatás természetes, kényelmes, testi és lelki előnyöket nyújt, erősíti az anya és a gyermek közötti kapcsolatot, kötődést, és segíti a stresszel, a fájdalommal és a félelemmel való megküzdést. A várandósság során a tudatos testi-lelki készülődés, a beavatkozásmentes természetes szülés, a háborítatlanul megélt aranyóra, az anya és a baba szoros együttléte adhatja az alapot a szoptatáshoz, de sok esetben épp a szoptatás, a hordozás, az együttalvás, a simogatás-érintés által simulhatnak el egy nehéz szülés-születés érzelmi hullámai, korrigálódhat a negatívan megélt élmény mind az anya, mind a baba esetében és erősödhet a kötődés az anya és gyermeke között.

 

 

[1]     Gőbel Orsolya: Csupa szépeket tudok varázsolni...avagy hogyan játsszuk a Varázsjátékokat?, L'Harmattan Kiadó, Budapest, 2012, 21-26. o.

[2]     [2]Stern, Daniel: Az anyaság állapota, Animula Kiadó, Budapest, 2004.

[3]     Nyitrai Erika: Az érintés hatalma Kulcslyuk Kiadó, 2011, 75-86. o.

süti beállítások módosítása