Szerző: Hofgárt-Ékes Noémi

Az elmúlt hetek bejegyzései a szoptatástámogatás témái köré épültek. Nem lehet azonban szemet hunyni afölött, hogy időnként, minden igyekezet ellenére olyan elakadásokkal és nehézségekkel kerül szembe a szoptató édesanya, amelyeken nem tud sikeresen felülkerekedni. A várandósság, a szülés és a gyermekágy időszaka viharos, érzelmileg és fizikailag egyaránt megterhelő periódusa az emberi életnek. Olyan emóciók kerülhetnek felszínre, amelyekkel talán soha nem szembesültünk, emellett környezetünk, időbeosztásunk, családunk struktúrája véglegesen és visszavonhatatlanul megváltozik. Gyakran hoz ez az időszak egyfajta talajvesztettséget magával, amelyben nehezen maradunk a felszínen.

A mai társadalmi berendezkedés - kevés szerencsés kivétellel -  nem alkalmas arra, hogy biztosítsa a nők számára a gyermekágy időszakának zavartalanságát. Nincs időnk megállni, elidőzni, kivárni, hogy a lelkünk beérje a testi és környezeti változásokat. Mindezek a tényezők együttesen kevéssé segítik az anyák megküzdését a potenciálisan felmerülő szoptatási nehézségekkel. Hajlamosabbá tesznek a gyermekágyi depresszióra, segítők híján az igény szerintiség pedig gyakran marad puszta idea, amely a hétköznapokban nem valósítható meg, az út pedig innen adott esetben egyenesen vezet a tápszeres pótlás, és a hosszú távú szoptatás sikertelensége felé.


Mi a megoldás? 

Az anyatejes táplálás védelemre és támogatásra szorul, makroszinten is: fontosak a társadalmi akciók a szoptatás propagálására, a szülészeti intézmények bababarát működése is kulcskérdés. Még lényegesebb azonban a mikrokörnyezet. Kevés család fókuszál tudatosan a szoptatásra való felkészülésre, a régi berögződések, szokásrend pedig nem kedveznek az igény szerint szoptatni vágyó friss édesanyának. (Az ezzel kapcsolatos tévhitekről korábbi cikkünkben írtunk) Nagyszülőkben és édesapákban is rengeteg kérdés, kétely merülhet fel a gyermeknevelés kezdetén, egy-egy sírósabb, úgymond többemberes baba kapcsán pedig rendszerint a tápszer merül fel könnyebbséget, rendeződést hozó perspektívaként. Érdemes lehet az ilyen helyezetek elkerülése érdekében már a várandósság előtt felkeresni a városban elérhető tanácsadókat (http://renatal.blog.hu/tags/szoptatasi_tanacsado), akik idejekorán felvértezhetik a szülőket a szükséges információkkal.

Szintén fontos a tudatos készülés a szülésre és a kórházi tartózkodásra is. Az aranyóra, a rooming in rendszer mind-mind megalapozhatják a sikeres szoptatást (erről szóló cikkünk itt érhető el ), megvalósíthatóak hüvelyi szülés és császármetszés után egyaránt. Hasznos a szülési terv elkészítése is: a lehetőségek sorra vétele, és a szülészorvossal, neonatológussal történő előzetes egyeztetés. Az informálódás (és ennek kapcsán a tájékozott beleegyezés) egyfelől a bizonytalantól való félelem leküzdésében, másfelől pedig a potenciális ártalmak minimalizálásában, a szoptatást nehezítő beavatkozások elkerülésében is hatékony lehet. 

A császármetszés kapcsán fontos megjegyezni, hogy az anya támogatóinak állandó jelenléte a műtétet követően segíthet elkerülni a szeparációt, hatalmas lépést téve ezzel a korai szoptatástámogatás útján.

Ha nem sikerül…

„Én kerültem sorra a gyógyszertárban. A tápszerreceptet látva az ismerős gyógyszertáros neheztelően nézett rám: „Nem gondoltam, hogy maga is tápszerezni fog.”- mondta – „ekkora mellekkel ráadásul.” Legszívesebben elsüllyedtem volna. Nem látta az átsírt és átvirrasztott éjjeleket, nem látta az érzelmeimet, nem látott mást belőlem, csak két nagy mellett, és azt, hogy tápszert viszek a gyerekemnek. De máris csalódott bennem – én pedig azt éreztem, az anyaság első nagy vizsgáján csúnyán megbuktam.”

A szoptatás elengedése, a sikertelenség feldolgozása gyakran hónapokat, éveket is igénybe vesz. Nehéz élethelyzet, amelyet ráadásként gyakran kísérnek rosszalló, bíráló megjegyzések.  Ezért fontos hangsúlyozni: egy édesanyát sem lehet élete egyik kulcsszerepében mérlegre tenni az alapján, hogy mivel táplálta, táplálja a gyermekét. A jó ügy érdekében sem lehetünk tapintatlanok és offenzívek még a legközelebbi kapcsolatainkban sem, a segítő szándék sem lehet magyarázat az anya elbizonytalanítására saját kompetenciái tekintetében.

Az anyatej helyettesítésére a WHO és a szakmai szervezetek ajánlásai szerint donor női tej vagy speciális csecsemőtápszer használható. Debrecenben több évtizede zajlik sikeresen az anyatejgyűjtés (erről részletesen olvashattok ezen a linken), a háziorvosok és a védőnők tájékoztathatják a szülőket arról, hogy jogosultak-e ennek térítésmentes igénybevételére. A tápszer felírása szintén orvosi kompetencia, a körzeti gyermekorvosok segíthetnek a legideálisabb kiválasztásában.

Ha nem szoptatok, nem kötődik majd hozzám?

A gyermeküket cumisüvegből tápláló édesanyák gyakran tartanak attól, hogy képtelenek megadni gyermekük pszichés fejlődése számára azt, amit a szoptató édesanyák igen.
A szakirodalmak egyetértenek abban, hogy a szoptatás a lelki fejlődés tekintetében is kulcsszerepet játszik, a testközelség megélését, a szopási igény mellen való kielégítését a biztonságos kötődés alapvető építőelemeinek tekintik – annak tekintenek azonban sok más dolgot is, amelyeket a nem szoptató édesanyák is megadhatnak a gyermeküknek.  

„Még egészen apró volt, mikor lett egy rituálénk. Közel húztam a mellkasomhoz, a kezemet a feje tetejére tettem, és simogattam a szemöldökét. A cumisüveget megtámasztottam a vállamon, és mindkét kezemmel öleltem. Bocsánatkérés is volt azért, hogy képtelen vagyok arra, amire mindenki más képes. Amire képes a gyógyszertárosnő, a nagyanyám, a szomszéd, az anyósom, a barátnőm – egyedül én nem. Igyekeztem ezekben a percekben pótolni azt, amit teljes valójában nem tudtam megadni neki. Két éves koráig aludt el így éjjel. Szorosan mellettem, rajtam szuszogva.”

A csecsemőgondozásában rengeteg jó út van. Nem egy üdvözítő megoldásról, hanem egyenrangú utak sokszínűségéről beszélünk. A szeretetben, odaadásban, törődésben töltött évek pedig célt érnek – stabil pszichéjű, kiegyensúlyozott, és biztonságosan kötődő kisgyermekhez vezetnek.

„Ma már nagy, négy éves. Néha még most is pityergek egy szoptató édesanya és gyermeke láttán. Irigylem őket. De aztán odafordulok hozzá. Nagyon szeret. Már biztos vagyok benne, hogy én vagyok neki a legjobb. Hogy senki más nem lenne az én lányomnak olyan jó anya, mint én. Hogy ezt kimondhassam, ahhoz évekre volt szükség, de végül kimondtam, le tudtam írni. A tapasztalataimat pedig igyekszem majd úgy felhasználni, hogy segíthessem őt a saját gyerekei szoptatásában.”

Igény szerinti szoptatásról akkor beszélhetünk, ha a gyermek minden szopási igényét az anyamellen élheti meg. Ez egy újszülött esetében megszámlálhatatlan mellre kerülést is jelenthet egy nap alatt, ami a korábbi gyakorlattól teljesen eltér.

Az évtizedekig fennálló gyermekgyógyászati és védőnői praxissal szemben a mai ajánlások egyértelműen az igény szerinti szoptatás javasolják. Az anyatejes táplálás előnyei megszámlálhatatlanok. (Hamarosan külön posztban közöljük dr. Kovács Judit gyermekgyógyász-neonatológus írásait a témában.) Édesanyáink, nagyszüleink valami egészen mást kaptak még útravalóul a mi gondozásunkhoz, ezért érdemes velük is beszélgetést kezdeményezni a változásokról, az igény szerinti szoptatás előnyeiről még a baba születése előtt, akár szakember bevonásával is.  Az átkapcsolás a két rendszer között gyakran nem megy zökkenőmentesen, hiszen anyáink, nagyanyáink is a hitük és ismertük szerinti legjobbat akarták nekünk nyújtani. Egy egészen más struktúrában, más elvek mentén gondozott unoka a saját döntéseikbe vetett hitet is megingathatja – a konszenzus és a támogató légkör azonban pótolhatatlan támasz a szoptatás ideje alatt. Ennek elősegítése érdekében az új családtag érkezésére hasznos lehet eloszlatni az igény szerintiséggel kapcsolatos legnagyobb tévhiteket.

Vegyük sorra a leggyakoribb ellenérveket az igény szerinti szoptatással kapcsolatban, és azt is, hogy mit mutatnak a kutatások és a tapasztalatok az adott témában.

„A szülés után még úgysem lesz elég tejed, pihend ki magad mielőtt hazamentek, legalább éjszakára add be a csecsemőosztályra.”

Az aranyóra és a rooming-in a sikeres szoptatás alapkövei. Az újszülött gyomra nagyjából cseresznye méretű, és amennyiben nincsen semmilyen egészségügyi problémája, minden igényét tökéletesen kielégíti az első órákban és napokban termelődő kolosztrum. Tévhit, hogy minden újszülött pótlásra szorul. Kutatások azt is kimutatták, hogy az újszülöttjükkel egy szobában elhelyezésre kerülő édesanyák sokkal kevésbé fáradtabbak, mint azok, akiket szeparáltak gyermeküktől. A rooming-in elhelyezéshez minden kórházban minden édesanyának joga van.

„11. § (5)  A szülő nőnek joga van … a szülést követően pedig arra, hogy – amennyiben ezt az ő vagy újszülöttje egészségi állapota nem zárja ki – újszülöttjével egy helyiségben helyezzék el.”

„Jobb lenne, ha háromóránként enne.”

Az anyatej nem pusztán táplálék, és a szoptatás nem kizárólag a táplálékfelvétel folyamata. Az anyatej összetétele révén alkalmas fájdalomcsillapításra, a benne lévő triptofán nevű aminosav szerotoninná alakulva segíti a visszaalvást, a megnyugvást, ráadásul nagyjából másfél óra alatt teljesen kiürül babád gyomrából - könnyen belátható tehát, hogy nem várhatjuk tőlük a pontos időközönkénti igényt a mellre kerülésre. A szoptatás, mint gondoskodási forma pedig a testközelség megélése folytán segíti őt abban, hogy állandóan biztonságban érezhesse magát. Az igény szerinti mellre kerüléssel optimálisan beállítható a kereslet-kínálat, elkerülhető a mellgyulladás, a tejtermelés hosszan fenntartható.

„Nehéz volt megküzdenem a szkepticizmussal, a régi időre szoptató/etető hozzáállással. Folyamatosan lavíroztam a teljes igény szerinti szoptatás és az "azért tartsunk valami napirendet" között. Rengeteg energiámat őrölte fel ez a dilemma. Nem mertem átadni magam a szoptatás megnyugtató hatásának.(…) Másodszor már nagyobb önbizalommal engedtem bele magam a szoptatás örömébe. A megnyugtatás sokkal nagyobb szerepet kapott. Azon aludt el, éjszaka is velünk aludt a kezdetektől és annyiszor fordult felém, ahányszor csak akarta. 3,5 éves koráig szopizott. Még ma is emlékszik az ízére (5 éves), a megnyugtató érzésre és előszeretettel játsza el. Látom a szemén a csillogást, az átszellemült tekintetet, amikor a szopizásra gondol. Nála előfordult 4 éves koráig (1 hónapban kb. 1x), hogy kért még.”

„Már nagy baba, nincs szüksége az éjszakai evésekre. Adj neki tápszert lefekvés előtt, akkor nem fog ébredni.”

Az éjszakai ébredések a legtöbb csecsemő és kisgyermek életét elkísérik – táplálási formától függetlenül. Az alvásuk teljesen eltér a felnőttekétől: nem alszanak olyan mélyen, rövidebbek az alvásciklusaik. Hosszú időn át segítséget igényelnek az el- és visszaalváshoz: különösen gyakoriak az ébredések a növekedési ugrások, a fogzás, a mozgásfejlődés és a szeparációs szorongás időszakaiban is. Így vannak kitalálva, az embergyerek túlélését évezredeken át ez az alvási struktúra szolgálta leginkább. Gyermeked ébredése tehát nem valamilyen hiány, vagy elégtelen működés jele, hanem általános és normális jelenség. Időre van szükségük ahhoz, hogy megérjenek az éjszakák átalvására. Gyakori tapasztalat, hogy a tápszerrel való etetés után mégis jobb éjszakák következnek: a tápszerek kazein tartalma magasabb az anyatejénél, az emésztése ezért hosszabb időt vesz igénybe, így némiképp valóban elnyújthatja az alvással töltött órák számát. Közel sem biztos azonban, hogy nyugodtabbak lesznek az éjjelek a tápszer bevezetésével, a nem szoptatásbarát módon adott pótlás azonban cumizavarhoz, szopási sztrájkhoz vezethet, tehát kockázatos mind rövid- mind hosszútávon. Az együttalvás ezzel szemben az egész család számára pihentető és optimális megoldás lehet: nemcsak egyszerűbbé teszi a szoptatást, az éjszakai gondoskodást, de kutatások szerint a biztonságos együttalvás SIDS (hirtelen csecsemőhalál) tekintetében is preventív faktor. 

„3-4 hónapos kora után már szüksége van anyatejen kívül más táplálékra is.”

A WHO ajánlása szerint a hat hónapig tartó kizárólagos anyatejes táplálás szolgálja leginkább a gyermekeink egészségének fejlődését. A 6. hónaptól kezdődően is HOZZÁtáplálásról, kóstoltatásról, és nem a szoptatások kiváltásáról szólnak a javaslatok. A korai hozzátáplálás hajlamosabbá teszi a gyermeket a különféle táplálékallergiákra, a vashiányos vérszegénységre ráadásul ebben az életkorban még nem is képesek tökéletesen hasznosítani a szilárd ételben lévő tápanyagokat. Az éretlen bélrendszer sejtjei között lévő sejtkapcsolatok is féléves kor környékén zárulnak - eddig tehát minden, ami nem kifejezetten csecsmőtáplálásra alkalmas -anyatej, vagy ennek hiányában a tápszer - a sejtek között közvetlenül a véráramba kerül. (allergének és toxinok egyaránt). Tévhit az is, hogy jobban alkalmazkodnak az új ízekhez, és jobb étvágyúak lesznek, ha korán indul meg a kóstoltatás. 

„Ha minden nyöszörgésre mellre teszed, elkényezteted, sosem lesz önálló.”

A tapasztalat és a kutatások ennek éppen az ellenkezőjét mutatják. A testközelben történő gondoskodás, az anyatejes táplálás, a válaszkészség mind-mind a biztonságos kötődéshez vezető út építőkövei. A sírni hagyott gyermek nem a megnyugvás folyamatát sajátítja el, hanem érdektelenné válik, elveszti a reményt arra, hogy a környezete reagál a jelzéseire. Nem kell tehát attól tartanod, hogy ezekkel a lépésekkel ártasz a gyermekednek, vagy éppen alkalmatlanná teszed a kortársaival való kapcsolódásra és a sikeres felnőtté válásra: ellenkezőleg: mindent megadsz neki ahhoz, hogy magabiztos és önálló legyen.

„Mi lesz, ha közösségbe kerül?”

Nem kell aggódnod azon sem, hogy a gyermeked képtelen lesz beilleszkedni a közösségbe. Az igény szerinti szoptatás az anyatej immunanyagai révén fizikailag, a gondoskodási forma miatt pedig lelkileg is felkészíti a gyermeked erre az időszakra – kifejezetten káros lehet a közösségbe szokás és az elválasztás stresszét egyszerre a kicsi vállára tenni. Nyugodtan folytathatod a szoptatást a bölcsőde, vagy akár az óvoda mellett is (a természetes elválasztódás általában 3-7 éves kor között következik be), érdemes részletesen beszélgetned erről a gyermeked gondozóival, és eloszlatni az aggodalmaikat.

Hat hét szenvedés után az egyik délután elővezette nekem a gondozónő, hogy ez így nem jó, és a gyerek érdekében (!) változtassak, mert így nem fog normálisan beilleszkedni, azaz ne altassam cicin, ne szoptassam annyit, épp csak azt nem mondta, hogy azonnal válasszam el, mert minden probléma eredője ez a fránya szoptatás. Rettenetesen éreztem magam, és nem azért, mert úgy alapjaiban kérdőjelezték meg az anyai kompetenciámat, az egyáltalán nem érdekelt, ebben a kérdésben megingathatatlan vagyok, hanem mert nem léptem sokkal hamarabb, és vittem el a gyerekemet másik bölcsődébe. 
Még aznap felhívtam egy családi napközit, ami eredetileg is a "B terv" volt, és a következő héten már ott kezdett a kislányunk. Pár nap alatt bebizonyosodott, hogy vele semmi gond nincsen, pláne nem azzal, hogy még szopizik. Evett, aludt, és láthatóan jól érezte magát. Ennyit számított, számít, hogy olyan emberek veszik körül, akik az ő igényeit helyezik előtérbe és akikben én is megbízom, és a bizalom kölcsönös. 

„Egy éves kor után már úgysem tápláló a tej, felesleges mindig cicin lógnia.”

Az embergyerek természetes elválasztódásának ideje 2.5-7 éves kor között van. Az anyatej tápanyagtartalma pedig a kicsi fejlődésével együtt változik és folyamatosan optimalizálódik. Az Amerikai Gyermekgyógyászok Szövetségének ajánlása így szól:

„A gyermekorvosoknak és szülőknek tudatában kéne lenniük, hogy a kizárólagos szoptatás biztosítja kb. 6 hónapos korig a gyermekek optimális növekedését és fejlődését és folyamatos védelmet nyújt a hányásos és légzőszervi fertőzések ellen. A szoptatás folytatódjon legalább a gyermek első életévéig vagy ezen túl, mindaddig, amíg ez a gyermek és az édesanya számára is kívánatos. Nincs felső határa a szoptatás időtartamának, és semmiféle bizonyíték nincsen arra nézve, hogy a 3 éves korig vagy az azon túl tartó szoptatás bármilyen pszichés vagy fejlődési sérülést okozna.”  (AAP 2005) (Forrás: http://www.lll.hu/hosszantarto_szoptatas)

Következő cikkünkben dr. Körözsi-Tóth Ágnestől (IBCLC, gyermekgyógyász-neonatológus) olvashattok majd a szoptatás időszakának lezárulásáról, és arról, hogy mi különbözteti meg az elválasztódást és a szopási sztrájkot. 

Ha szívesen készülnél a várandósságod alatt a szoptatás időszakára, ha bárhol elakadsz, bizonytalan vagy, ha választ szeretnél kapni ebben a páratlan, de nagyon kimerítő életszakaszban az anyatejes táplálással kapcsolatban felmerülő kérdéseidre, keresd bátran a városban dolgozó szoptatási tanácsadókat. Elérhetőségeiket ebben a bejegyzésben találod. 

Az első év jelentősége a gyermek életében

Szerző: Ferenczi Beáta
(klinikai szakpszichológus, családterapeuta, dúla)

A kötődés a másik személlyel való közelség keresése és fenntartása, amelyhez a csecsemő veleszületett viselkedés mintázatokkal rendelkezik (szopás, mosoly, sírás, csimpaszkodás, követés). Az anya ezekre a jelzésekre reagálva ösztönösen érzékelheti a gyerek szükségleteit és ezáltal kölcsönösen egymásra hangolódnak. Az anya az elsődleges kötődési személy, hiszen a legtöbb gondozás, figyelem tőle érkezik a gyermekhez és közöttük alakul ki a legintenzívebb szeretetkapcsolat. Az apával és más rokonokkal alakulnak a másodlagos kötődések. Ezek fokozatosan bővülnek az életkor előrehaladtával más fontos személyekkel például óvónő, barátok. A kötődés biztonságos hátteret ad a gyermek számára, stresszhelyzetben intenzívebbé válik, sok esetben a kötődési személy jelenléte is elég a feszültség, szorongás oldásához. Az érzelmek felismerésének képessége szorosan összefügg a kötődés képességével, hiszen itt is hangsúlyozódik az anya érzékenysége és válaszkészsége. Az anya és a csecsemő közötti kommunikáció az érzelmek nonverbális kifejezésformái révén valósul meg – az anya hangja, arckifejezése, mosolya, a szemkontaktus, a testközelség jelzi a baba számára az elfogadást, míg az anya a baba jelzéseit fordítja le önmaga számára. A kötődés, az anya és gyermeke közötti érzelmi illeszkedés, az anya ráhangolódása a baba jelzéseire, igényeire és az ezekre adott anyai reakciók együttesen határozzák meg a gyermek önszabályozását, akár az érzelmek, akár a fiziológiai folyamatok tekintetében.

Az ember születésekor tehetetlen, kiszolgáltatott lény, puszta fennmaradása a gondozó aktív támogatásától és védelmétől függ. A szülői szeretet jelenléte azonban nem tekinthető sem automatikusnak, sem feltétlenül adottnak. Sok újszülöttet elhagy az anyja, vagy nem várt babaként, titkolt terhesség eredményeként érzelmileg elutasít. A korai élmények és tapasztalatok szerepe a kötődés kialakulása, és a fejlődés zökkenőmentességének biztosítása és az élettani és érzelmi folyamatok szabályozása szempontjából is fontos. A gyermek életének első évei a folyamatos változásról, a változáshoz való alkalmazkodásról és a gyors fejlődésről szólnak.

Az anya és a magzat között kialakult kapcsolat a szülést követően a gondozás – a baba etetése, altatása, megnyugtatása – által épül tovább. A kötődés minőségének alakulása, az anya ráhangolódása a baba szükségleteire, a kettejük közötti illeszkedés meghatározó a baba önszabályozása szempontjából.[1]

Optimális esetben az anya és a magzat között már a megszületést megelőzően van kapcsolat, amely megszületés után folytatódik, erősödik. Ekkor az anya és a baba között kölcsönös szabályozási folyamatok indulnak és fejlődnek, amelyek során megtörténik a társas és érzelmi csere folyamatok és az élettani működések szabályozása. Az anya képessé válik a gyerek negatív állapotait egyensúlyba hozni, ezáltal a baba önszabályozási folyamatait kialakítani.

A megszületéstől két- három hónapos korig az etetés altatás megnyugtatás a szabályzás központi témája, később a szemtől szembe játékon keresztül válik lehetővé az önszabályozás. Hat-kilenc hónap között a tárgyak felfedezése és a velük való játék van a középpontban, majd a kapcsolati közelség és távolság, valamint az érzelmek, szándékok megosztása szabályozódik. Másfél éves kor után az ürítés feletti kontroll és a beszéd kialakulása válik fontossá. Minél pontosabb az anya ráérzése a gyerek szükségleteire, annál könnyebbé válik a gyermeknek is saját érzései azonosítása. Az anya saját viselkedésével szabályozza a babáját és így segíti őt az önszabályozás kialakításában, megnyugtat, csillapít, ugyanakkor értelmet ad az érzéseknek. Minél pontosabban képes az anya érzékelni a gyerek szükségleteit, minél jobban értelmezi azokat, minél gyorsabban és megfelelőbben reagál rájuk, annál könnyebb a baba számára saját belső érzetek érzések azonosítása és ezáltal a kontroll kialakítása ezek felett.

Amikor az anya és a baba illeszkedése nem megfelelő, az anya nem képes ráhangolódni a baba érzéseire, szükségleteire. Ilyenkor a csecsemő nem tudja az anya reakcióit magára vonatkoztatni, vagy téves következtetésekhez jut és nem tudja kontrollálni ezeket az érzéseket. Mindez az anya és a gyermek számára komoly nehézség és nehezíti kettejük kapcsolatának alakulását. Az anya a baba nehéz megnyugtathatóságát, sírását, önszabályozási nehézségeit (rosszul eszik, rosszul alszik, nehezen lesz szobatiszta) saját kudarcként vagy a gyerek direkt rosszaságaként éli meg, ami további illeszkedési nehézségeket jelenthet, szélsőséges esetben a gyerek bántalmazásához vezethet.[2]

A szoptatás jelentősége az anya és a gyermek közötti kapcsolat szempontjából

Amellett hogy az anyatej összetétele révén a legoptimálisabb tápanyag forrás a baba számára, hatékony segítség a magzatszurok kitisztulásában, védelmet ad fertőzésekkel, betegségekkel szemben és energiával látja el az agyat. Ugyanakkor

a szoptatás az első pillanattól segíti mind a kötődést az anya és a baba részéről, mind az anyai ráhangolódást. Az utóbbi években egyre több kutatás szól arról, hogy a kötődés kialakulásához tapintási, szaglási és ízlelési ingerek is szükségesek.

A háromnapos újszülött már megkülönbözteti a saját anya tejének illatát más anyákétól, kéthetesen már az anyai test illatát is felismeri. A csecsemő a szoptatás közben az anyával közvetlenül érintkezve egyszerre érezheti annak közelségét, melegét, illatát és ízét. Az anya tejével átitatott pelenka baba mellé helyezése képes nyugodtabb alvást biztosítani már az egy hónapos csecsemőnek. A szoptatás nem csak evési lehetőség, hanem segítség a csecsemő feszültségének és fájdalmának oldásában. Az édes íz hatására opioidok szabadulnak fel az agyban, csökkentve a fájdalomérzetet, az anyai test melege, az érintkezés az oxitocin révén nyugalmat ad a babának. A szoptatás közben jól látja a baba az anya arcát, szemét, erősíti kettejük közötti kapcsolatot, tanulja az érzelmeket. Ezért van az, hogy fáradtság, fájdalom, félelem, feszültség, kapcsolatigény esetén a baba szopni kér. A szoptatással a megnyugvást, a védettség és a szeretet érzését is megkapja, sőt azáltal, hogy az anya váltogatva teszi mindkét mellére a gyermekét egyenlő mértékben ingerlődik a baba arcának, fejének, testének mindkét oldala. A kereslet-kínálat elven működő anyatejtermelés arra tanítja a babát, hogy szükségletei kielégülnek, igényeit figyelembe veszik. A szoptatott csecsemő agya több kortizolt (stresszhormont) érzékelő sejtet különít el, így hamarabb képes reagálni és leállítani a stresszreakciót. A dopamin és opiod receptorok számának növelésével pedig a boldogság, elégedettség és hála átélésének biológiai alapjai jönnek létre.

Az anya számára is jelentős élettani és érzelmi hatású a szoptatás. A közvetlenül a szülés utáni szoptatás segíti a méhlepény (placenta) leválását és megszületését, a méh vérzésének csökkentését. A szoptatás hatással van a méh eredeti méretéhez való visszatérésére is, felgyorsítja, támogatja ezt a folyamatot. A szoptatás közben felszabaduló anyai hormonok (oxicotin, prolaktin) hatással vannak a az anyai kötődés erősítésére és a fájdalom és feszültség csökkenésére. A szoptató anyák vérnyomása alacsonyabb, egy vizsgálattal relaxációra jellemző agyhullámokat mutattak ki szoptatás közben. Jobban keresik gyermekük közelségét, mint a nem szoptató anyák. A szoptatás egy szinten védelmet ad a további teherbeeséstől, a ciklus hormonális jellemzőinek megváltozása támogatja azt, hogy az anya figyelme minél nagyobb mértékben forduljon a szoptatott gyermeke felé.[3]

Szoptatás természetes, kényelmes, testi és lelki előnyöket nyújt, erősíti az anya és a gyermek közötti kapcsolatot, kötődést, és segíti a stresszel, a fájdalommal és a félelemmel való megküzdést. A várandósság során a tudatos testi-lelki készülődés, a beavatkozásmentes természetes szülés, a háborítatlanul megélt aranyóra, az anya és a baba szoros együttléte adhatja az alapot a szoptatáshoz, de sok esetben épp a szoptatás, a hordozás, az együttalvás, a simogatás-érintés által simulhatnak el egy nehéz szülés-születés érzelmi hullámai, korrigálódhat a negatívan megélt élmény mind az anya, mind a baba esetében és erősödhet a kötődés az anya és gyermeke között.

[1]     Gőbel Orsolya: Csupa szépeket tudok varázsolni...avagy hogyan játsszuk a Varázsjátékokat?, L'Harmattan Kiadó, Budapest, 2012, 21-26. o.

[2]     [2]Stern, Daniel: Az anyaság állapota, Animula Kiadó, Budapest, 2004.

[3]     Nyitrai Erika: Az érintés hatalma Kulcslyuk Kiadó, 2011, 75-86. o.