A szül(et)és élményéért


2016.aug.15.
Írta: renatalcsoport Szólj hozzá!

Mérlegen az anyaság - a táplálás formája dönt?

Szerző: Hofgárt-Ékes Noémi

Az elmúlt hetek bejegyzései a szoptatástámogatás témái köré épültek. Nem lehet azonban szemet hunyni afölött, hogy időnként, minden igyekezet ellenére olyan elakadásokkal és nehézségekkel kerül szembe a szoptató édesanya, amelyeken nem tud sikeresen felülkerekedni. A várandósság, a szülés és a gyermekágy időszaka viharos, érzelmileg és fizikailag egyaránt megterhelő periódusa az emberi életnek. Olyan emóciók kerülhetnek felszínre, amelyekkel talán soha nem szembesültünk, emellett környezetünk, időbeosztásunk, családunk struktúrája véglegesen és visszavonhatatlanul megváltozik. Gyakran hoz ez az időszak egyfajta talajvesztettséget magával, amelyben nehezen maradunk a felszínen.

A mai társadalmi berendezkedés - kevés szerencsés kivétellel -  nem alkalmas arra, hogy biztosítsa a nők számára a gyermekágy időszakának zavartalanságát. Nincs időnk megállni, elidőzni, kivárni, hogy a lelkünk beérje a testi és környezeti változásokat. Mindezek a tényezők együttesen kevéssé segítik az anyák megküzdését a potenciálisan felmerülő szoptatási nehézségekkel. Hajlamosabbá tesznek a gyermekágyi depresszióra, segítők híján az igény szerintiség pedig gyakran marad puszta idea, amely a hétköznapokban nem valósítható meg, az út pedig innen adott esetben egyenesen vezet a tápszeres pótlás, és a hosszú távú szoptatás sikertelensége felé.


Mi a megoldás? 

Az anyatejes táplálás védelemre és támogatásra szorul, makroszinten is: fontosak a társadalmi akciók a szoptatás propagálására, a szülészeti intézmények bababarát működése is kulcskérdés. Még lényegesebb azonban a mikrokörnyezet. Kevés család fókuszál tudatosan a szoptatásra való felkészülésre, a régi berögződések, szokásrend pedig nem kedveznek az igény szerint szoptatni vágyó friss édesanyának. (Az ezzel kapcsolatos tévhitekről korábbi cikkünkben írtunk) Nagyszülőkben és édesapákban is rengeteg kérdés, kétely merülhet fel a gyermeknevelés kezdetén, egy-egy sírósabb, úgymond többemberes baba kapcsán pedig rendszerint a tápszer merül fel könnyebbséget, rendeződést hozó perspektívaként. Érdemes lehet az ilyen helyezetek elkerülése érdekében már a várandósság előtt felkeresni a városban elérhető tanácsadókat (http://renatal.blog.hu/tags/szoptatasi_tanacsado), akik idejekorán felvértezhetik a szülőket a szükséges információkkal.

Szintén fontos a tudatos készülés a szülésre és a kórházi tartózkodásra is. Az aranyóra, a rooming in rendszer mind-mind megalapozhatják a sikeres szoptatást (erről szóló cikkünk itt érhető el ), megvalósíthatóak hüvelyi szülés és császármetszés után egyaránt. Hasznos a szülési terv elkészítése is: a lehetőségek sorra vétele, és a szülészorvossal, neonatológussal történő előzetes egyeztetés. Az informálódás (és ennek kapcsán a tájékozott beleegyezés) egyfelől a bizonytalantól való félelem leküzdésében, másfelől pedig a potenciális ártalmak minimalizálásában, a szoptatást nehezítő beavatkozások elkerülésében is hatékony lehet. 

A császármetszés kapcsán fontos megjegyezni, hogy az anya támogatóinak állandó jelenléte a műtétet követően segíthet elkerülni a szeparációt, hatalmas lépést téve ezzel a korai szoptatástámogatás útján.


Ha nem sikerül…


„Én kerültem sorra a gyógyszertárban. A tápszerreceptet látva az ismerős gyógyszertáros neheztelően nézett rám: „Nem gondoltam, hogy maga is tápszerezni fog.”- mondta – „ekkora mellekkel ráadásul.” Legszívesebben elsüllyedtem volna. Nem látta az átsírt és átvirrasztott éjjeleket, nem látta az érzelmeimet, nem látott mást belőlem, csak két nagy mellett, és azt, hogy tápszert viszek a gyerekemnek. De máris csalódott bennem – én pedig azt éreztem, az anyaság első nagy vizsgáján csúnyán megbuktam.”

A szoptatás elengedése, a sikertelenség feldolgozása gyakran hónapokat, éveket is igénybe vesz. Nehéz élethelyzet, amelyet ráadásként gyakran kísérnek rosszalló, bíráló megjegyzések.  Ezért fontos hangsúlyozni: egy édesanyát sem lehet élete egyik kulcsszerepében mérlegre tenni az alapján, hogy mivel táplálta, táplálja a gyermekét. A jó ügy érdekében sem lehetünk tapintatlanok és offenzívek még a legközelebbi kapcsolatainkban sem, a segítő szándék sem lehet magyarázat az anya elbizonytalanítására saját kompetenciái tekintetében.

Az anyatej helyettesítésére a WHO és a szakmai szervezetek ajánlásai szerint donor női tej vagy speciális csecsemőtápszer használható. Debrecenben több évtizede zajlik sikeresen az anyatejgyűjtés (erről részletesen olvashattok ezen a linken), a háziorvosok és a védőnők tájékoztathatják a szülőket arról, hogy jogosultak-e ennek térítésmentes igénybevételére. A tápszer felírása szintén orvosi kompetencia, a körzeti gyermekorvosok segíthetnek a legideálisabb kiválasztásában.

Ha nem szoptatok, nem kötődik majd hozzám?

A gyermeküket cumisüvegből tápláló édesanyák gyakran tartanak attól, hogy képtelenek megadni gyermekük pszichés fejlődése számára azt, amit a szoptató édesanyák igen.
A szakirodalmak egyetértenek abban, hogy a szoptatás a lelki fejlődés tekintetében is kulcsszerepet játszik, a testközelség megélését, a szopási igény mellen való kielégítését a biztonságos kötődés alapvető építőelemeinek tekintik – annak tekintenek azonban sok más dolgot is, amelyeket a nem szoptató édesanyák is megadhatnak a gyermeküknek.  

_meg_egeszen_apro_volt_mikor_lett_egy_ritualenk_kozel_huztam_a_mellkasomhoz_a_kezemet_a_feje_tetejere_tettem_es_simogattam_a_szemoldoket_a_cumisuveget_megtamasztottam_a_vallamon_es_mindket_kezemmel_o_1.jpg


„Még egészen apró volt, mikor lett egy rituálénk. Közel húztam a mellkasomhoz, a kezemet a feje tetejére tettem, és simogattam a szemöldökét. A cumisüveget megtámasztottam a vállamon, és mindkét kezemmel öleltem. Bocsánatkérés is volt azért, hogy képtelen vagyok arra, amire mindenki más képes. Amire képes a gyógyszertárosnő, a nagyanyám, a szomszéd, az anyósom, a barátnőm – egyedül én nem. Igyekeztem ezekben a percekben pótolni azt, amit teljes valójában nem tudtam megadni neki. Két éves koráig aludt el így éjjel. Szorosan mellettem, rajtam szuszogva.”

A csecsemőgondozásában rengeteg jó út van. Nem egy üdvözítő megoldásról, hanem egyenrangú utak sokszínűségéről beszélünk. A szeretetben, odaadásban, törődésben töltött évek pedig célt érnek – stabil pszichéjű, kiegyensúlyozott, és biztonságosan kötődő kisgyermekhez vezetnek.


„Ma már nagy, négy éves. Néha még most is pityergek egy szoptató édesanya és gyermeke láttán. Irigylem őket. De aztán odafordulok hozzá. Nagyon szeret. Már biztos vagyok benne, hogy én vagyok neki a legjobb. Hogy senki más nem lenne az én lányomnak olyan jó anya, mint én. Hogy ezt kimondhassam, ahhoz évekre volt szükség, de végül kimondtam, le tudtam írni. A tapasztalataimat pedig igyekszem majd úgy felhasználni, hogy segíthessem őt a saját gyerekei szoptatásában.”

Tények és tévhitek - az igény szerinti szoptatás

Igény szerinti szoptatásról akkor beszélhetünk, ha a gyermek minden szopási igényét az anyamellen élheti meg. Ez egy újszülött esetében megszámlálhatatlan mellre kerülést is jelenthet egy nap alatt, ami a korábbi gyakorlattól teljesen eltér.

Az évtizedekig fennálló gyermekgyógyászati és védőnői praxissal szemben a mai ajánlások egyértelműen az igény szerinti szoptatás javasolják. Az anyatejes táplálás előnyei megszámlálhatatlanok. (Hamarosan külön posztban közöljük dr. Kovács Judit gyermekgyógyász-neonatológus írásait a témában.) Édesanyáink, nagyszüleink valami egészen mást kaptak még útravalóul a mi gondozásunkhoz, ezért érdemes velük is beszélgetést kezdeményezni a változásokról, az igény szerinti szoptatás előnyeiről még a baba születése előtt, akár szakember bevonásával is.  Az átkapcsolás a két rendszer között gyakran nem megy zökkenőmentesen, hiszen anyáink, nagyanyáink is a hitük és ismertük szerinti legjobbat akarták nekünk nyújtani. Egy egészen más struktúrában, más elvek mentén gondozott unoka a saját döntéseikbe vetett hitet is megingathatja – a konszenzus és a támogató légkör azonban pótolhatatlan támasz a szoptatás ideje alatt. Ennek elősegítése érdekében az új családtag érkezésére hasznos lehet eloszlatni az igény szerintiséggel kapcsolatos legnagyobb tévhiteket.

Vegyük sorra a leggyakoribb ellenérveket az igény szerinti szoptatással kapcsolatban, és azt is, hogy mit mutatnak a kutatások és a tapasztalatok az adott témában.

„A szülés után még úgysem lesz elég tejed, pihend ki magad mielőtt hazamentek, legalább éjszakára add be a csecsemőosztályra.”

 

Az aranyóra és a rooming-in a sikeres szoptatás alapkövei. Az újszülött gyomra nagyjából cseresznye méretű, és amennyiben nincsen semmilyen egészségügyi problémája, minden igényét tökéletesen kielégíti az első órákban és napokban termelődő kolosztrum. Tévhit, hogy minden újszülött pótlásra szorul. Kutatások azt is kimutatták, hogy az újszülöttjükkel egy szobában elhelyezésre kerülő édesanyák sokkal kevésbé fáradtabbak, mint azok, akiket szeparáltak gyermeküktől. A rooming-in elhelyezéshez minden kórházban minden édesanyának joga van.


„11. § (5)  A szülő nőnek joga van … a szülést követően pedig arra, hogy – amennyiben ezt az ő vagy újszülöttje egészségi állapota nem zárja ki – újszülöttjével egy helyiségben helyezzék el.”

download.jpg

„Jobb lenne, ha háromóránként enne.”


Az anyatej nem pusztán táplálék, és a szoptatás nem kizárólag a táplálékfelvétel folyamata. Az anyatej összetétele révén alkalmas fájdalomcsillapításra, a benne lévő triptofán nevű aminosav szerotoninná alakulva segíti a visszaalvást, a megnyugvást, ráadásul nagyjából másfél óra alatt teljesen kiürül babád gyomrából - könnyen belátható tehát, hogy nem várhatjuk tőlük a pontos időközönkénti igényt a mellre kerülésre. A szoptatás, mint gondoskodási forma pedig a testközelség megélése folytán segíti őt abban, hogy állandóan biztonságban érezhesse magát. Az igény szerinti mellre kerüléssel optimálisan beállítható a kereslet-kínálat, elkerülhető a mellgyulladás, a tejtermelés hosszan fenntartható.

„Nehéz volt megküzdenem a szkepticizmussal, a régi időre szoptató/etető hozzáállással. Folyamatosan lavíroztam a teljes igény szerinti szoptatás és az "azért tartsunk valami napirendet" között. Rengeteg energiámat őrölte fel ez a dilemma. Nem mertem átadni magam a szoptatás megnyugtató hatásának.(…) Másodszor már nagyobb önbizalommal engedtem bele magam a szoptatás örömébe. A megnyugtatás sokkal nagyobb szerepet kapott. Azon aludt el, éjszaka is velünk aludt a kezdetektől és annyiszor fordult felém, ahányszor csak akarta. 3,5 éves koráig szopizott. Még ma is emlékszik az ízére (5 éves), a megnyugtató érzésre és előszeretettel játsza el. Látom a szemén a csillogást, az átszellemült tekintetet, amikor a szopizásra gondol. Nála előfordult 4 éves koráig (1 hónapban kb. 1x), hogy kért még.”


„Már nagy baba, nincs szüksége az éjszakai evésekre. Adj neki tápszert lefekvés előtt, akkor nem fog ébredni.”

 

Az éjszakai ébredések a legtöbb csecsemő és kisgyermek életét elkísérik – táplálási formától függetlenül. Az alvásuk teljesen eltér a felnőttekétől: nem alszanak olyan mélyen, rövidebbek az alvásciklusaik. Hosszú időn át segítséget igényelnek az el- és visszaalváshoz: különösen gyakoriak az ébredések a növekedési ugrások, a fogzás, a mozgásfejlődés és a szeparációs szorongás időszakaiban is. Így vannak kitalálva, az embergyerek túlélését évezredeken át ez az alvási struktúra szolgálta leginkább. Gyermeked ébredése tehát nem valamilyen hiány, vagy elégtelen működés jele, hanem általános és normális jelenség. Időre van szükségük ahhoz, hogy megérjenek az éjszakák átalvására. Gyakori tapasztalat, hogy a tápszerrel való etetés után mégis jobb éjszakák következnek: a tápszerek kazein tartalma magasabb az anyatejénél, az emésztése ezért hosszabb időt vesz igénybe, így némiképp valóban elnyújthatja az alvással töltött órák számát. Közel sem biztos azonban, hogy nyugodtabbak lesznek az éjjelek a tápszer bevezetésével, a nem szoptatásbarát módon adott pótlás azonban cumizavarhoz, szopási sztrájkhoz vezethet, tehát kockázatos mind rövid- mind hosszútávon. Az együttalvás ezzel szemben az egész család számára pihentető és optimális megoldás lehet: nemcsak egyszerűbbé teszi a szoptatást, az éjszakai gondoskodást, de kutatások szerint a biztonságos együttalvás SIDS (hirtelen csecsemőhalál) tekintetében is preventív faktor. 

„3-4 hónapos kora után már szüksége van anyatejen kívül más táplálékra is.”


A WHO ajánlása szerint a hat hónapig tartó kizárólagos anyatejes táplálás szolgálja leginkább a gyermekeink egészségének fejlődését. A 6. hónaptól kezdődően is HOZZÁtáplálásról, kóstoltatásról, és nem a szoptatások kiváltásáról szólnak a javaslatok. A korai hozzátáplálás hajlamosabbá teszi a gyermeket a különféle táplálékallergiákra, a vashiányos vérszegénységre ráadásul ebben az életkorban még nem is képesek tökéletesen hasznosítani a szilárd ételben lévő tápanyagokat. Az éretlen bélrendszer sejtjei között lévő sejtkapcsolatok is féléves kor környékén zárulnak - eddig tehát minden, ami nem kifejezetten csecsmőtáplálásra alkalmas -anyatej, vagy ennek hiányában a tápszer - a sejtek között közvetlenül a véráramba kerül. (allergének és toxinok egyaránt). Tévhit az is, hogy jobban alkalmazkodnak az új ízekhez, és jobb étvágyúak lesznek, ha korán indul meg a kóstoltatás. 

hozzataplas.jpg


„Ha minden nyöszörgésre mellre teszed, elkényezteted, sosem lesz önálló.”


A tapasztalat és a kutatások ennek éppen az ellenkezőjét mutatják. A testközelben történő gondoskodás, az anyatejes táplálás, a válaszkészség mind-mind a biztonságos kötődéshez vezető út építőkövei. A sírni hagyott gyermek nem a megnyugvás folyamatát sajátítja el, hanem érdektelenné válik, elveszti a reményt arra, hogy a környezete reagál a jelzéseire. Nem kell tehát attól tartanod, hogy ezekkel a lépésekkel ártasz a gyermekednek, vagy éppen alkalmatlanná teszed a kortársaival való kapcsolódásra és a sikeres felnőtté válásra: ellenkezőleg: mindent megadsz neki ahhoz, hogy magabiztos és önálló legyen.

„Mi lesz, ha közösségbe kerül?”


Nem kell aggódnod azon sem, hogy a gyermeked képtelen lesz beilleszkedni a közösségbe. Az igény szerinti szoptatás az anyatej immunanyagai révén fizikailag, a gondoskodási forma miatt pedig lelkileg is felkészíti a gyermeked erre az időszakra – kifejezetten káros lehet a közösségbe szokás és az elválasztás stresszét egyszerre a kicsi vállára tenni. Nyugodtan folytathatod a szoptatást a bölcsőde, vagy akár az óvoda mellett is (a természetes elválasztódás általában 3-7 éves kor között következik be), érdemes részletesen beszélgetned erről a gyermeked gondozóival, és eloszlatni az aggodalmaikat.

Hat hét szenvedés után az egyik délután elővezette nekem a gondozónő, hogy ez így nem jó, és a gyerek érdekében (!) változtassak, mert így nem fog normálisan beilleszkedni, azaz ne altassam cicin, ne szoptassam annyit, épp csak azt nem mondta, hogy azonnal válasszam el, mert minden probléma eredője ez a fránya szoptatás. Rettenetesen éreztem magam, és nem azért, mert úgy alapjaiban kérdőjelezték meg az anyai kompetenciámat, az egyáltalán nem érdekelt, ebben a kérdésben megingathatatlan vagyok, hanem mert nem léptem sokkal hamarabb, és vittem el a gyerekemet másik bölcsődébe. 
Még aznap felhívtam egy családi napközit, ami eredetileg is a "B terv" volt, és a következő héten már ott kezdett a kislányunk. Pár nap alatt bebizonyosodott, hogy vele semmi gond nincsen, pláne nem azzal, hogy még szopizik. Evett, aludt, és láthatóan jól érezte magát. Ennyit számított, számít, hogy olyan emberek veszik körül, akik az ő igényeit helyezik előtérbe és akikben én is megbízom, és a bizalom kölcsönös. 

„Egy éves kor után már úgysem tápláló a tej, felesleges mindig cicin lógnia.”


Az embergyerek természetes elválasztódásának ideje 2.5-7 éves kor között van. Az anyatej tápanyagtartalma pedig a kicsi fejlődésével együtt változik és folyamatosan optimalizálódik. Az Amerikai Gyermekgyógyászok Szövetségének ajánlása így szól:

„A gyermekorvosoknak és szülőknek tudatában kéne lenniük, hogy a kizárólagos szoptatás biztosítja kb. 6 hónapos korig a gyermekek optimális növekedését és fejlődését és folyamatos védelmet nyújt a hányásos és légzőszervi fertőzések ellen. A szoptatás folytatódjon legalább a gyermek első életévéig vagy ezen túl, mindaddig, amíg ez a gyermek és az édesanya számára is kívánatos. Nincs felső határa a szoptatás időtartamának, és semmiféle bizonyíték nincsen arra nézve, hogy a 3 éves korig vagy az azon túl tartó szoptatás bármilyen pszichés vagy fejlődési sérülést okozna.  (AAP 2005) (Forrás: http://www.lll.hu/hosszantarto_szoptatas)

Következő cikkünkben dr. Körözsi-Tóth Ágnestől (IBCLC, gyermekgyógyász-neonatológus) olvashattok majd a szoptatás időszakának lezárulásáról, és arról, hogy mi különbözteti meg az elválasztódást és a szopási sztrájkot. 

Ha szívesen készülnél a várandósságod alatt a szoptatás időszakára, ha bárhol elakadsz, bizonytalan vagy, ha választ szeretnél kapni ebben a páratlan, de nagyon kimerítő életszakaszban az anyatejes táplálással kapcsolatban felmerülő kérdéseidre, keresd bátran a városban dolgozó szoptatási tanácsadókat. Elérhetőségeiket ebben a bejegyzésben találod

 

 

A szoptatás és a szülés érzelmi és pszichológiai vonatkozásai (1. rész)

Az oxitocin, mint kötődési hormon

Az oxitocin, mint kötődési hormon

Szerző: Ferenczi Beáta (Klinikai szakpszichológus, családterapeuta, dúla)

A szülés során mind az anya, mind a baba szervezetére sokféle ún. hormon hat. Ezek a hormonok egyaránt szerepet játszanak a szülés testi folyamatában és a szülés-születés kapcsán megélt élményeink érzelmeink alakulásában. Ma már egyre több kutatás vizsgálja azt, hogy a legkülönbözőbb érzelmi állapotaink milyen neurokémiai változásokkal járnak együtt, illetve ezeknek a hormonoknak, agyi átvivőanyagoknak a jelenléte, vagy épp a hiánya miképpen hat érzelmeink alakulására. A dopamin, a szerotonin, az opiodok, a GABA, a prolaktin, az oxitocin egyaránt szerepet kap a társas kapcsolatainkat kísérő érzelmek változásaiban. [1]

A szülés során nagy mennyiségben termelődő oxitocin és endorfin módosult tudatállapotot idéz elő, ami önmagában is sokféle élményt biztosít például beindul a képzeleti fantázia, módosul a testséma, elveszítjük a kontrollt a testi-lelki történések felett. Ebben az állapotban a felnagyítódik az az élmény, érzelmi, vagy lelki töltés, amiben az ember éppen van. A rossz még rosszabbá válik, a jó még jobbá, apró lényegtelennek tűnő mozzanatok felerősítődnek, ugyanakkor vannak homályos időszakok, megnő a szuggesztibilitás.[2]

A szülés során és azt követően nagy mértékben termelődő oxitocinnak különösen nagy jelentősége van az anya és a gyermek közötti kötődés kialakulásában is. A testünkben zajló neurokémiai változások kísérik, sőt segítik kapcsolataink kialakulását, érzelmeink fejlődését.

Az 1970-es évektől került a tudományos vizsgálatok látóterébe az oxitocin agyon belül kifejtett hatása. Korábban az oxitocinnak csak perifériális hatást tulajdonítottak, a szüléskor a méhizom összehúzódásáért, szoptatáskor a tej leadásért felel. A kutatások arra világítottak rá, hogy az agyon belül is találhatóak oxitocinra érzékeny területek, ahol az oxitocin neurotranszmitterként jelenik meg. Megkülönböztettek egy centrális (cOT) és egy perifériális oxitocin rendszert (pOT), amelyek egymástól függetlenül működnek. Az oxitocinnak tulajdonított érzelmi hatások a centrális (agyi) rendszerhez köthetőek.

Az oxitocin szerepe az anyai viselkedés tekintetében meghatározó. Állatkísérletekből tudjuk, hogy közvetlenül az agyba juttatott oxitocin egy órán belül kiváltja az anyai viselkedést, olyan patkányoknál is, akiknek még nem volt kölykük. Ugyanezt az intravénásan bejuttatott (perifériális) oxitocin nem eredményezi.

Embernél a szülés végén a legmagasabb az oxitocin szint, míg a perifériális oxitocin a méhösszehúzódásokat segíti, ami a baba megszületését és a szülést követően a méh ereinek lezárását biztosítja, addig a centrális oxitocin eksztatikus állapotba hozza az anyát, biztosítva a baba iránti „szerelembe esés” érzését.

Az állatkísérletek rávilágítottak arra, hogy a megfelelő kötődés kialakításához az oxitocin több szinten járul hozzá. Az egyik legelemibb és legközvetlenebb hatás az anya szagának kialakítása és az anyához kapcsolódó jelzőingerek rögzülése az utód memóriájában. Így ismerheti fel a néhány órás újszülött a saját anyja tejét, előnyben részesítve azt más, idegen anyatejjel szemben.

A megfelelő cOT – szint az utódban a biztonság élményét is közvetíti. A „nyugi minden rendben” élmény egyik agyi közvetítője a cOT, amit kiegészít az anya testközelsége, ami komoly fájdalomcsillapító hatású és tovább fokozza a minden rendben érzést. A korai bőrkontaktus, a baba anya hasára, mellkasára helyezése a kötődés kialakulásának fontos eleme, amit a neurokémiai változások és a helyzet átélése együttesen idéz elő.

untitled_design.jpg

Ha az emlős anyaállat számára nem biztosított kicsinye jelenléte, az első szag és íz mintavétel (nyalogatja kölykét), akkor az anya nem érdeklődik a kicsinye iránt, sőt agresszív viselkedést mutathat irányában. A cOT elősegíti azt is, hogy az agresszív, vagy elutasító viselkedés gátlódjon, míg a pozitív anyai viselkedés megjelenjen, az agyi öröm-, illetve jutalmazó központok aktívak legyenek. Az adja a neurofiziológiai hátterét az elvakult anyai szeretetnek.

A természetes úton zajló szülés a jól összerakott testi folyamatokon keresztül önmagában segíti, erősíti mind a szülés komplikációmentességének lehetőségét, mind az anya – gyermek közötti kötődés kialakulását. Mégis miért vannak egyre nagyobb számban kötődési nehézségek, kapcsolatba hozhatóak-e a modern szülészeti gyakorlattal?

Egy 2007-es amerikai felmérés szerint a kórházi szüléseknél jelentős mértékben van jelen a mesterséges oxitocin, amikor infúzióval intravénásan bejuttatják a szert az anya szervezetébe. Ezt az ún, exogén oxitocint (xOT) használják a szülés beindítására, gyorsítására, és a szülés végén a lepényi szakaszban a vérzés csillapítására.

Az felmérési adatok szerint a nők 80 %-a kapott xOT - infúziót a szülése során. Ebből az esetek 41%-ban szülésindítás történt, 55%-ában szülésgyorsítás. A nők nagyjából fele nem a saját, természetes ritmusában és idejében szült, illetve a bekötött infúzió akadályozta a szabad mozgást, és nem kívánatos mellékhatásként komoly beavatkozás üzenetét hordozta, ami negatív érzelmi színezetet társított a szüléshez. A nők 86%-a fájdalomcsillapító gyógyszert is kapott, ami az esetek 71%-ában epidurális érzéstelenítés (EDA) volt. A szülések 33%-a császármetszéssel végződött. (Napjaink magyarországi viszonylatában ezek az adatok helytállóak.)

A beadott xOT nem jut be az agyba, centrális hatást nem fejt ki, de akadályozhatja a természetes oxitocin termelődését. Ugyanakkor az EDA csökkenti az oxitocin szintet centrálisan és perifériálisan egyaránt, az anyában és a gyerekben is! Ennek gyakori következménye a xOT alkalmazása. Ez a kedvezőtlen élettani mellékhatások mellett (a magzat szívritmuszavarát idézheti elő, ami a szülés műszeres befejezéséhez vezethet) gátolja a szülés pozitív érzelmi megélését biztosító hormonok termelődését. Az anyák kedvetlenebbek és elégedetlenebbek a szülést követően, a babák kevésbé éberek, ami nehezíti a szopás megkezdését és többet sírnak, akár a szülést követő hat hétig, mint természetes úton, beavatkozásmentesen született társaik. Az oxiticin a szülést követően továbbra is nagy mennyiségben termelődik, a szoptatás során segítve azt, illetve euforizáló, nyugtató hatásán keresztül fenntartva és erősítve az anyai viselkedést.

Az oxitocin jelenléte, vagy hiánya hosszabb távon befolyásolhatja a gyermek életét. Az xOT-vel „indított szülésekből született gyerekekre fokozottabb sérülékenység jellemző: háromszoros az asphyxia, többen szorulnak újraélesztésre, intenzív terápiás támogatásra, és kétszeres a halálozási arány is (Buckley, 2008).”[3]

A születéskor jellemző oxitocin szint befolyásolhatja a gyermeknél az autonóm idegrendszer egyensúlyát. Ezáltal hatást fejt ki a vérnyomásra, kortizol szintre (stresszhormon), fájdalomküszöbre, testsúlygyarapodásra.

Különböző kutatási eredmények összefoglalásaként a következő hatásokkal rendelkezik a centrális oxitocin (cOT):

– csökkenti a szorongást és a félelmet

– csökkenti a depressziót

– csökkenti az antiszociális viselkedést

– elősegíti a társas támasz nyújtását és fogadását

– növeli a bizalmat

– erősíti a szociális viselkedést, akár autistáknál is csökkenti a repetitív tüneteket

– stresszcsökkentő, nyugtató hatásánál fogva társaival összefogva nyugalomban tartja az egyedet (embert, állatot)

– fájdalomcsillapító hatású

– gyorsítja a sebgyógyulást, ezáltal növeli a túlélés esélyét

Ezek a hatások javítják a társas kapcsolatokat, ugyanakkor a megfelelő szociális támasz közegében aktiválódnak leginkább. Minél több jó társas kapcsolatunk van, annál jobban tudunk működni ezekben.[4]

Magyarországon a jelenben körülbelül minden negyedik gyermek császármetszéssel jön a világra, számukra a szülőcsatornán való áthaladás egyértelműen kimarad, de sok esetben a vajúdás élményének megtapasztalása is hiányzik, a megszületésükkor pedig nem segíti őket a centrális oxitocin a kötődés kialakulásában. A vajúdás nélküli császármetszésnél nincs átmenet az anyával való egységélmény és a teljes elkülönülés között. A baba nem aktív résztvevője a születésének, sőt elveszíti az anyával való folyamatos kapcsolat lehetőségét, ami segíti őt a megváltozott helyzet megélésében, elfogadásában. A műtéti helyzetből fakadóan leggyakrabban elmarad a korai bőrkontaktus és mellretétel, valamint az anyával való szemkontaktus felvétele. Sok kórház protokolljában a műtétet követő órákban a baba az anyától külön helyiségben van elhelyezve. A korai szeparáció nem csak az anya és gyermeke közötti kötődés alakulása szempontjából jelent nehezítő tényezőt, hanem a szoptatás sikerességét is negatívan befolyásolja. Michel Odent összefüggésbe hozza a korai elválasztást a későbbiekben megjelenő agresszivitással.[5]

A császármetszéssel született babáknál gyakrabban merül fel légzési probléma a születést követően, ami alkalmazkodási zavarként értelmezhető.[6]

Az újszülöttek és csecsemők megfigyelése során kapcsolatot vélnek felfedezni a császármetszés és olyan tünetek között, mint az excesszív sírás, a hasfájás, alvásproblémák, szopási nehézségek, evészavarok. Jellemzőbb lehet a gyerekekre az érintésektől való elhúzódás, a szemkontaktus kerülése.[7]

Későbbi hatásként gyermek, illetve felnőttkorban sajátos személyiségjellemzők, karaktervonások bontakozhatnak ki:

„– Várakozás, hogy a fennálló kellemes állapot váratlanul megsemmisülhet.

– Védekező attitűd a változásokkal szemben.

– Függőség, dependens igény arra, hogy a külső hatás változtassa meg a túlhaladásra érett élethelyzeteket, ugyanakkor segítségkérési nehézség.

– Harag olyan potenciális támogatókkal szemben, akik – pl. fizikai szinten – nem képesek a teljes „megmentés” irreális igényének eleget tenni.

– Legyőzöttség érzése, viktimizáció, szeparáció.

– Kötődés megtartási képesség csökkenése, minden vagy semmi élmény. (A kapcsolat vagy létezik, és akkor nem kell érte tenni, vagy nem létezik, de akkor egyúttal lehetetlennek is tűnik.)

– Vágy arra, hogy céljai legyenek, de nem tud reális célokat megjelölni.”[8]

Nyilván ezek a tulajdonságok másra is jellemzőek lehetnek, de gyakrabban fordulnak elő a „császármetszett” embereknél.

Ezzel szemben a szülést követően a bőr-bőr kontaktust megtapasztalt babák hosszabban és nyugodtabban alszanak, többet szopnak, kevesebb sírás jellemző rájuk, alvás-ébrenlét ciklusuk érettebb és jobb a hőszabályozásuk is, mint az anyától elválasztott babáknak. A szoptatással együtt megelőző tényező lehet a későbbi allergia kiakakulása szempontjából is. A korai bőrkontaktus jó hatású az anyára is: hamarabb indul be a tejelválasztás, érzékenyebben reagálnak a babák jelzéseire. Több időt töltenek a kórházi tartózkodás alatt az újszülöttjükkel, több kontaktust kezdeményeznek a babával a szoptatás alatt. Kevésbé idegesek, jobban tűrik a monotóniát és elégedettebbek.[9]

Ugyanakkor a szülés egyik módját sem minősíthetjük jobbnak, mint a másikat, hiszen a megszületés élménye egyedi, megismételhetetlen és a maga nemében teljes. Fontos látni azonban azt, hogy az átéltek különböző lenyomatot hagynak és befolyásolhatnak bennünket a kihívásokkal szembeni helytállásunk, a megküzdés, a változásokhoz való alkalmazkodás és a szeretet kapcsolataink kialakítása szempontjából egyaránt.

 

[1]     Dr. Varga Katalin: A kötődés kulcsa a centrális oxitocin rendszer, XII. Családbarát Konferencia 2010.

[2]     [2]Varga Katalin – Suhai Gábor: Szülés és születés, Lélektanon innen és túl, Pólya Kiadó, Budapest, 2010, 65-66.o.

[3]     [3]Ua.

[4]     [4]Dr. Varga Katalin: A kötődés kulcsa a centrális oxitocin rendszer, XII. Családbarát Konferencia 2010.

[5]     [5]Odent, Michell: A szeretet tudományosítása, Napvilág Születésház Kiadó, Budapest, 2003.

[6]     [6]Ua.

[7]     [7]Emerson, W: Treating Cesaren Birth Trauma During Infancy and Childhood, Journal of Prenatal and Perinatal Psychology and Health 15, (3)

[8]     [8]Dr. Bödecs Péter: Császármetszett személyiségek, www.szuletek.hu/images/stodies/csaszar.doc 2006.

[9]     Nyitrai Erika: Az érintés hatalma Kulcslyuk Kiadó, 2011, 54-62. o.

süti beállítások módosítása