Kislányunk, Hanga 2015.01.14-én született, nem tervezett császárral. Már maga a műtéti születés, és az ezzel járó testi és lelki fájdalmak együttese is bőven elég lett volna nekem, így sokként ért, hogy a babám a kezdeti súlyvesztés után két hetes koráig csak 60 grammot hízott. Bekövetkezett az, amit sosem gondoltam volna, hogy nincs elég tejem. Úgy sírtam, és olyan fájdalmat éreztem a szívemben, amilyet még soha. Szoptatási tanácsadó segítségét kértem. Elmondta: az elsődleges cél, hogy a babám súlya elinduljon felfele, be kellett hoznunk a lemaradásunkat. Pótlást kellett adni. Sírtam, mikor az első adagot pipettával adtuk oda Hangának. Szerencsére hamar találunk valakit, aki az Anyatejgyűjtő Állomás mellett nekünk is gyűjtötte az anyatejet, így lettünk tejtesói egy nagyon aranyos kisfiúnak. Én egyáltalán nem vagyok tápszerpárti, ezért áldás volt ez a lehetőség.

A tanácsadó javaslatát, miszerint 3 óránként tegyem mellre, mérjem mennyit evett és az adott hízáshoz szükséges becsült tej mennyiséget pótoljam neki, csak 4 óránként tudtuk ütemezni, így jött ki az alvásával együtt. Hízásnak indult a kisbabám. Szopibarát módon, házi szoptaníttal pótoltunk, mert tudtam, ha cumit, cumisüveget kap a Kincsem, könnyen cumizavarhoz vezethet, és ez a történtek után egyáltalán nem hiányzott. Másra se tudtam figyelni, csak a szopira, a tejmennyiségre. Szopi, mérés, pótlás, altatás. Szopi, mérés, pótlás, altatás. Ebből álltunk ki, nappal és éjszaka is.

Majd amikor már Hanga súlya rendeződött, a félelmem, hogy baja lesz, ha nem hízik, elmúlt. Már „csak” az maradt, hogy nincs elég tejem. Tagja lettem egy facebook-os szopis csoportnak (tanácsadókkal), rengeteg időt töltöttem olvasgatással (miközben cicin altattam a kislányomat), mintha kutattam volna valami megváltó, azonnali megoldás után. A titok után, amitől egy varázsütésre lesz elég tejem. Mindenféle tejszaporító dolgot kipróbáltam. Barnarizs nyákot, aminek borzasztó íze volt, homeos bogyókat, more milk tablettát, teát, a bükki füves Gyuri bácsit is felhívtam, milyen gyógytea keveréket csináljak. Időt, pénzt nem sajnálva mindet felkutattam. Egyik sem használt. Úgy döntöttem, még a görögszéna mag tablettát kipróbálom, de ez lesz az utolsó. Egyedül itt vettem észre valamicskével több tejtermelést. De ez is csak egy darabig használt. Közben igyekeztem sokat puciskodni, bújni a babámmal, hogy a bőrkontaktus tejserkentő hatását is kihasználjam. Továbbá sokat altattam cicin, sokat hagytam komfort szopizni a babámat.

Majd kb. 3 hónapos lehetett Hanga, mikor azt éreztem belül, már nem jó ez a 3 óránkénti etetés. Mindenhol azt olvastam, minél többször teszem mellre a babát, annál több tej termelődik. Elhatároztam, óránként cicire fogom tenni a kicsit. Ha kell, ha nem. Ebből baj nem lehet. Mert tudtam, ha esetleg nem fog kelleni neki a cici, el fogja utasítani, és akkor majd később fogja kérni. Néztem az időt, és egy óra elteltével cicire tettem, ha ébren volt. Elfogadta. Minden alkalommal elfogadta. És egyszer csak azt vettem észre, hogy a korábbi, napi összesen 200-250 ml pótlás egyre csökken. Még mindig mértem a szopikat, éjszaka is, és egyre többször mutatott 100, vagy 100 ml közeli értékeket a mérleg, egyre több szopi után elhagyhattam a pótlást. Sikerélményem lett. Végül már csak estére „nem volt elég” tejem. 50 ml pótlás még mindig kellett. Ekkoriban kerestem fel egy baba alvásszakértőt Hanga alvásával kapcsolatos kérdéseimmel, aki mint kiderült szopis tanácsadó is volt. Mivel a szopizás is szorosan összefügg a baba alvásával, ezt is át kellett beszélni, és azt javasolta nekem, mivel ez a napi 50 ml pótlás már annyira kevés, nézzem meg, mi történik, ha elhagyom.

Elhagytam. És a babám nem is kérte. Elég volt a tejem neki. ELÉG volt a tejem, és a hízása is tartotta a megfelelő ütemet. És innentől már csak és kizárólag én tápláltam a gyermekemet, a saját tulajdon mellemből. Alig hittem el. De tényleg bekövetkezett!

Hanga már elmúlt 1,5 éves, és még mindig aktívan szopizik. Imádja, igazi cicista. És én örömmel adom neki. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy mélységes hálámat fejezzem ki Zsófinak, aki kisbabája mellett nemcsak fejte nekem a tejet, hanem mellettem állt, bíztatott, szopis sikersztorit küldött nekem, hogy ezzel is támogasson, velem együtt örült az egyre nagyobb szopis méréseinknek, és ami nagyon fontos: hitt bennem, mikor még én sem hittem magamban. Felbecsülhetetlen értéket, és segítséget kaptunk Tőletek, amiért mindig hálás leszek! Köszönöm!

Most pedig egyértelműen rajtam a sor, hogy higgyek benned, kedves Anyuka, aki e sorokat olvasod, és szopis gondokkal küzdesz! Hidd el, sokaknak nehéz az eleje. De ha megfelelő információkat és segítséget kapsz, és van benned kitartás, Neked is sikerülni fog! Én hiszek benned! Higgy hát Te is magadban! Ölelés!

Igény szerinti szoptatásról akkor beszélhetünk, ha a gyermek minden szopási igényét az anyamellen élheti meg. Ez egy újszülött esetében megszámlálhatatlan mellre kerülést is jelenthet egy nap alatt, ami a korábbi gyakorlattól teljesen eltér.

Az évtizedekig fennálló gyermekgyógyászati és védőnői praxissal szemben a mai ajánlások egyértelműen az igény szerinti szoptatás javasolják. Az anyatejes táplálás előnyei megszámlálhatatlanok. (Hamarosan külön posztban közöljük dr. Kovács Judit gyermekgyógyász-neonatológus írásait a témában.) Édesanyáink, nagyszüleink valami egészen mást kaptak még útravalóul a mi gondozásunkhoz, ezért érdemes velük is beszélgetést kezdeményezni a változásokról, az igény szerinti szoptatás előnyeiről még a baba születése előtt, akár szakember bevonásával is.  Az átkapcsolás a két rendszer között gyakran nem megy zökkenőmentesen, hiszen anyáink, nagyanyáink is a hitük és ismertük szerinti legjobbat akarták nekünk nyújtani. Egy egészen más struktúrában, más elvek mentén gondozott unoka a saját döntéseikbe vetett hitet is megingathatja – a konszenzus és a támogató légkör azonban pótolhatatlan támasz a szoptatás ideje alatt. Ennek elősegítése érdekében az új családtag érkezésére hasznos lehet eloszlatni az igény szerintiséggel kapcsolatos legnagyobb tévhiteket.

Vegyük sorra a leggyakoribb ellenérveket az igény szerinti szoptatással kapcsolatban, és azt is, hogy mit mutatnak a kutatások és a tapasztalatok az adott témában.

„A szülés után még úgysem lesz elég tejed, pihend ki magad mielőtt hazamentek, legalább éjszakára add be a csecsemőosztályra.”

Az aranyóra és a rooming-in a sikeres szoptatás alapkövei. Az újszülött gyomra nagyjából cseresznye méretű, és amennyiben nincsen semmilyen egészségügyi problémája, minden igényét tökéletesen kielégíti az első órákban és napokban termelődő kolosztrum. Tévhit, hogy minden újszülött pótlásra szorul. Kutatások azt is kimutatták, hogy az újszülöttjükkel egy szobában elhelyezésre kerülő édesanyák sokkal kevésbé fáradtabbak, mint azok, akiket szeparáltak gyermeküktől. A rooming-in elhelyezéshez minden kórházban minden édesanyának joga van.

„11. § (5)  A szülő nőnek joga van … a szülést követően pedig arra, hogy – amennyiben ezt az ő vagy újszülöttje egészségi állapota nem zárja ki – újszülöttjével egy helyiségben helyezzék el.”

„Jobb lenne, ha háromóránként enne.”

Az anyatej nem pusztán táplálék, és a szoptatás nem kizárólag a táplálékfelvétel folyamata. Az anyatej összetétele révén alkalmas fájdalomcsillapításra, a benne lévő triptofán nevű aminosav szerotoninná alakulva segíti a visszaalvást, a megnyugvást, ráadásul nagyjából másfél óra alatt teljesen kiürül babád gyomrából - könnyen belátható tehát, hogy nem várhatjuk tőlük a pontos időközönkénti igényt a mellre kerülésre. A szoptatás, mint gondoskodási forma pedig a testközelség megélése folytán segíti őt abban, hogy állandóan biztonságban érezhesse magát. Az igény szerinti mellre kerüléssel optimálisan beállítható a kereslet-kínálat, elkerülhető a mellgyulladás, a tejtermelés hosszan fenntartható.

„Nehéz volt megküzdenem a szkepticizmussal, a régi időre szoptató/etető hozzáállással. Folyamatosan lavíroztam a teljes igény szerinti szoptatás és az "azért tartsunk valami napirendet" között. Rengeteg energiámat őrölte fel ez a dilemma. Nem mertem átadni magam a szoptatás megnyugtató hatásának.(…) Másodszor már nagyobb önbizalommal engedtem bele magam a szoptatás örömébe. A megnyugtatás sokkal nagyobb szerepet kapott. Azon aludt el, éjszaka is velünk aludt a kezdetektől és annyiszor fordult felém, ahányszor csak akarta. 3,5 éves koráig szopizott. Még ma is emlékszik az ízére (5 éves), a megnyugtató érzésre és előszeretettel játsza el. Látom a szemén a csillogást, az átszellemült tekintetet, amikor a szopizásra gondol. Nála előfordult 4 éves koráig (1 hónapban kb. 1x), hogy kért még.”

„Már nagy baba, nincs szüksége az éjszakai evésekre. Adj neki tápszert lefekvés előtt, akkor nem fog ébredni.”

Az éjszakai ébredések a legtöbb csecsemő és kisgyermek életét elkísérik – táplálási formától függetlenül. Az alvásuk teljesen eltér a felnőttekétől: nem alszanak olyan mélyen, rövidebbek az alvásciklusaik. Hosszú időn át segítséget igényelnek az el- és visszaalváshoz: különösen gyakoriak az ébredések a növekedési ugrások, a fogzás, a mozgásfejlődés és a szeparációs szorongás időszakaiban is. Így vannak kitalálva, az embergyerek túlélését évezredeken át ez az alvási struktúra szolgálta leginkább. Gyermeked ébredése tehát nem valamilyen hiány, vagy elégtelen működés jele, hanem általános és normális jelenség. Időre van szükségük ahhoz, hogy megérjenek az éjszakák átalvására. Gyakori tapasztalat, hogy a tápszerrel való etetés után mégis jobb éjszakák következnek: a tápszerek kazein tartalma magasabb az anyatejénél, az emésztése ezért hosszabb időt vesz igénybe, így némiképp valóban elnyújthatja az alvással töltött órák számát. Közel sem biztos azonban, hogy nyugodtabbak lesznek az éjjelek a tápszer bevezetésével, a nem szoptatásbarát módon adott pótlás azonban cumizavarhoz, szopási sztrájkhoz vezethet, tehát kockázatos mind rövid- mind hosszútávon. Az együttalvás ezzel szemben az egész család számára pihentető és optimális megoldás lehet: nemcsak egyszerűbbé teszi a szoptatást, az éjszakai gondoskodást, de kutatások szerint a biztonságos együttalvás SIDS (hirtelen csecsemőhalál) tekintetében is preventív faktor. 

„3-4 hónapos kora után már szüksége van anyatejen kívül más táplálékra is.”

A WHO ajánlása szerint a hat hónapig tartó kizárólagos anyatejes táplálás szolgálja leginkább a gyermekeink egészségének fejlődését. A 6. hónaptól kezdődően is HOZZÁtáplálásról, kóstoltatásról, és nem a szoptatások kiváltásáról szólnak a javaslatok. A korai hozzátáplálás hajlamosabbá teszi a gyermeket a különféle táplálékallergiákra, a vashiányos vérszegénységre ráadásul ebben az életkorban még nem is képesek tökéletesen hasznosítani a szilárd ételben lévő tápanyagokat. Az éretlen bélrendszer sejtjei között lévő sejtkapcsolatok is féléves kor környékén zárulnak - eddig tehát minden, ami nem kifejezetten csecsmőtáplálásra alkalmas -anyatej, vagy ennek hiányában a tápszer - a sejtek között közvetlenül a véráramba kerül. (allergének és toxinok egyaránt). Tévhit az is, hogy jobban alkalmazkodnak az új ízekhez, és jobb étvágyúak lesznek, ha korán indul meg a kóstoltatás. 

„Ha minden nyöszörgésre mellre teszed, elkényezteted, sosem lesz önálló.”

A tapasztalat és a kutatások ennek éppen az ellenkezőjét mutatják. A testközelben történő gondoskodás, az anyatejes táplálás, a válaszkészség mind-mind a biztonságos kötődéshez vezető út építőkövei. A sírni hagyott gyermek nem a megnyugvás folyamatát sajátítja el, hanem érdektelenné válik, elveszti a reményt arra, hogy a környezete reagál a jelzéseire. Nem kell tehát attól tartanod, hogy ezekkel a lépésekkel ártasz a gyermekednek, vagy éppen alkalmatlanná teszed a kortársaival való kapcsolódásra és a sikeres felnőtté válásra: ellenkezőleg: mindent megadsz neki ahhoz, hogy magabiztos és önálló legyen.

„Mi lesz, ha közösségbe kerül?”

Nem kell aggódnod azon sem, hogy a gyermeked képtelen lesz beilleszkedni a közösségbe. Az igény szerinti szoptatás az anyatej immunanyagai révén fizikailag, a gondoskodási forma miatt pedig lelkileg is felkészíti a gyermeked erre az időszakra – kifejezetten káros lehet a közösségbe szokás és az elválasztás stresszét egyszerre a kicsi vállára tenni. Nyugodtan folytathatod a szoptatást a bölcsőde, vagy akár az óvoda mellett is (a természetes elválasztódás általában 3-7 éves kor között következik be), érdemes részletesen beszélgetned erről a gyermeked gondozóival, és eloszlatni az aggodalmaikat.

Hat hét szenvedés után az egyik délután elővezette nekem a gondozónő, hogy ez így nem jó, és a gyerek érdekében (!) változtassak, mert így nem fog normálisan beilleszkedni, azaz ne altassam cicin, ne szoptassam annyit, épp csak azt nem mondta, hogy azonnal válasszam el, mert minden probléma eredője ez a fránya szoptatás. Rettenetesen éreztem magam, és nem azért, mert úgy alapjaiban kérdőjelezték meg az anyai kompetenciámat, az egyáltalán nem érdekelt, ebben a kérdésben megingathatatlan vagyok, hanem mert nem léptem sokkal hamarabb, és vittem el a gyerekemet másik bölcsődébe. 
Még aznap felhívtam egy családi napközit, ami eredetileg is a "B terv" volt, és a következő héten már ott kezdett a kislányunk. Pár nap alatt bebizonyosodott, hogy vele semmi gond nincsen, pláne nem azzal, hogy még szopizik. Evett, aludt, és láthatóan jól érezte magát. Ennyit számított, számít, hogy olyan emberek veszik körül, akik az ő igényeit helyezik előtérbe és akikben én is megbízom, és a bizalom kölcsönös. 

„Egy éves kor után már úgysem tápláló a tej, felesleges mindig cicin lógnia.”

Az embergyerek természetes elválasztódásának ideje 2.5-7 éves kor között van. Az anyatej tápanyagtartalma pedig a kicsi fejlődésével együtt változik és folyamatosan optimalizálódik. Az Amerikai Gyermekgyógyászok Szövetségének ajánlása így szól:

„A gyermekorvosoknak és szülőknek tudatában kéne lenniük, hogy a kizárólagos szoptatás biztosítja kb. 6 hónapos korig a gyermekek optimális növekedését és fejlődését és folyamatos védelmet nyújt a hányásos és légzőszervi fertőzések ellen. A szoptatás folytatódjon legalább a gyermek első életévéig vagy ezen túl, mindaddig, amíg ez a gyermek és az édesanya számára is kívánatos. Nincs felső határa a szoptatás időtartamának, és semmiféle bizonyíték nincsen arra nézve, hogy a 3 éves korig vagy az azon túl tartó szoptatás bármilyen pszichés vagy fejlődési sérülést okozna.”  (AAP 2005) (Forrás: http://www.lll.hu/hosszantarto_szoptatas)

Következő cikkünkben dr. Körözsi-Tóth Ágnestől (IBCLC, gyermekgyógyász-neonatológus) olvashattok majd a szoptatás időszakának lezárulásáról, és arról, hogy mi különbözteti meg az elválasztódást és a szopási sztrájkot. 

Ha szívesen készülnél a várandósságod alatt a szoptatás időszakára, ha bárhol elakadsz, bizonytalan vagy, ha választ szeretnél kapni ebben a páratlan, de nagyon kimerítő életszakaszban az anyatejes táplálással kapcsolatban felmerülő kérdéseidre, keresd bátran a városban dolgozó szoptatási tanácsadókat. Elérhetőségeiket ebben a bejegyzésben találod.