Szerző: dr. Kósa Katalin, gyermekgyógyász, homeopata orvos

Leggyakrabban alkalmazott szerek:

Urtica urens 5 CH

- még nem indult meg a tejelelválasztás,vagy hirtelen apadni kezd a tej mennyisége

- az emlők duzzadtak, esetenként szúró jellegű fájdalom társulhat

Ricinus communis 5 CH

- tejelválasztást segítő hatású

- kísérő tünet: az anya szomjas, esetenként székrekedése van

Ha 3 nap 2x5 golyó szedése után nem észlelhető a tej mennyiségének szaporodása gondoljuk át a következő szerek lehetőségét!

Agnus castus 9 vagy 15 CH:

-  a tejmennyiség hirtelen csökken, az anya fáradt, szomorú.

- ezt a szert kell használni, ha a tej csökkenése a menstruáció megjelenésével egy időben történik

Bryonia 9 CH:

- az emlő fokozatosan válik feszesé, fájdalmassá.

- erős fejés hatására a panaszok csökkennek

- szoros melltartó viselése jól esik az anyának, aki kicsit ingerlékenyebb, azt szereti ha békénhagyják

Causticum 9 CH:

- apadó tejmennyiség, melynek oka a fáradtság, szorongás, az emlőbimbókon berepedés jelentkezhet

China 9 CH:

- a belövellés késik, vagy elégtelen a tej mennyisége, oka: kimerítő szülés,nagymértékű vérveszteség

Lac defloratum 9 CH:

- a belövellés késik, vagy nagyon kevés a tej

- az anya csüggedt, depressziós, levert, fejfájása van

- a mellek megkisebbedtek,hiába iszik sok folyadékot

- a tejbelövellés elmaradása esetén elsőként választandó szer!

Phosphoricum acidum 9 CH vagy 15 CH:

- a tejtermelés vagy meg sem indul vagy apad a mennyisége

- az anya túlaggódja, vagy teljesíthetetlennek érzi a feladatait, kimerült, „minden mindegy”-állapot

Phytolacca 9 CH vagy 15 CH

- a tejpangás szere: hirtelen megduzzadó, fájdalmas emlők esetén javasolt

- elősegíti a tej kiürülését, megszünteti a pangást, ezzel gyulladásmegelőző hatású

(vigyázat: itt az alacsony 5 CH apasztó hatású!)

Pulsatilla 9 CH vagy 15 CH:

- a tej apadni kezd, az anya sírós, aggódó, igényli a vigasztalást, együttérzést

- nem szomjas,bár erőlteti az ivást

Igény szerinti szoptatásról akkor beszélhetünk, ha a gyermek minden szopási igényét az anyamellen élheti meg. Ez egy újszülött esetében megszámlálhatatlan mellre kerülést is jelenthet egy nap alatt, ami a korábbi gyakorlattól teljesen eltér.

Az évtizedekig fennálló gyermekgyógyászati és védőnői praxissal szemben a mai ajánlások egyértelműen az igény szerinti szoptatás javasolják. Az anyatejes táplálás előnyei megszámlálhatatlanok. (Hamarosan külön posztban közöljük dr. Kovács Judit gyermekgyógyász-neonatológus írásait a témában.) Édesanyáink, nagyszüleink valami egészen mást kaptak még útravalóul a mi gondozásunkhoz, ezért érdemes velük is beszélgetést kezdeményezni a változásokról, az igény szerinti szoptatás előnyeiről még a baba születése előtt, akár szakember bevonásával is.  Az átkapcsolás a két rendszer között gyakran nem megy zökkenőmentesen, hiszen anyáink, nagyanyáink is a hitük és ismertük szerinti legjobbat akarták nekünk nyújtani. Egy egészen más struktúrában, más elvek mentén gondozott unoka a saját döntéseikbe vetett hitet is megingathatja – a konszenzus és a támogató légkör azonban pótolhatatlan támasz a szoptatás ideje alatt. Ennek elősegítése érdekében az új családtag érkezésére hasznos lehet eloszlatni az igény szerintiséggel kapcsolatos legnagyobb tévhiteket.

Vegyük sorra a leggyakoribb ellenérveket az igény szerinti szoptatással kapcsolatban, és azt is, hogy mit mutatnak a kutatások és a tapasztalatok az adott témában.

„A szülés után még úgysem lesz elég tejed, pihend ki magad mielőtt hazamentek, legalább éjszakára add be a csecsemőosztályra.”

Az aranyóra és a rooming-in a sikeres szoptatás alapkövei. Az újszülött gyomra nagyjából cseresznye méretű, és amennyiben nincsen semmilyen egészségügyi problémája, minden igényét tökéletesen kielégíti az első órákban és napokban termelődő kolosztrum. Tévhit, hogy minden újszülött pótlásra szorul. Kutatások azt is kimutatták, hogy az újszülöttjükkel egy szobában elhelyezésre kerülő édesanyák sokkal kevésbé fáradtabbak, mint azok, akiket szeparáltak gyermeküktől. A rooming-in elhelyezéshez minden kórházban minden édesanyának joga van.

„11. § (5)  A szülő nőnek joga van … a szülést követően pedig arra, hogy – amennyiben ezt az ő vagy újszülöttje egészségi állapota nem zárja ki – újszülöttjével egy helyiségben helyezzék el.”

„Jobb lenne, ha háromóránként enne.”

Az anyatej nem pusztán táplálék, és a szoptatás nem kizárólag a táplálékfelvétel folyamata. Az anyatej összetétele révén alkalmas fájdalomcsillapításra, a benne lévő triptofán nevű aminosav szerotoninná alakulva segíti a visszaalvást, a megnyugvást, ráadásul nagyjából másfél óra alatt teljesen kiürül babád gyomrából - könnyen belátható tehát, hogy nem várhatjuk tőlük a pontos időközönkénti igényt a mellre kerülésre. A szoptatás, mint gondoskodási forma pedig a testközelség megélése folytán segíti őt abban, hogy állandóan biztonságban érezhesse magát. Az igény szerinti mellre kerüléssel optimálisan beállítható a kereslet-kínálat, elkerülhető a mellgyulladás, a tejtermelés hosszan fenntartható.

„Nehéz volt megküzdenem a szkepticizmussal, a régi időre szoptató/etető hozzáállással. Folyamatosan lavíroztam a teljes igény szerinti szoptatás és az "azért tartsunk valami napirendet" között. Rengeteg energiámat őrölte fel ez a dilemma. Nem mertem átadni magam a szoptatás megnyugtató hatásának.(…) Másodszor már nagyobb önbizalommal engedtem bele magam a szoptatás örömébe. A megnyugtatás sokkal nagyobb szerepet kapott. Azon aludt el, éjszaka is velünk aludt a kezdetektől és annyiszor fordult felém, ahányszor csak akarta. 3,5 éves koráig szopizott. Még ma is emlékszik az ízére (5 éves), a megnyugtató érzésre és előszeretettel játsza el. Látom a szemén a csillogást, az átszellemült tekintetet, amikor a szopizásra gondol. Nála előfordult 4 éves koráig (1 hónapban kb. 1x), hogy kért még.”

„Már nagy baba, nincs szüksége az éjszakai evésekre. Adj neki tápszert lefekvés előtt, akkor nem fog ébredni.”

Az éjszakai ébredések a legtöbb csecsemő és kisgyermek életét elkísérik – táplálási formától függetlenül. Az alvásuk teljesen eltér a felnőttekétől: nem alszanak olyan mélyen, rövidebbek az alvásciklusaik. Hosszú időn át segítséget igényelnek az el- és visszaalváshoz: különösen gyakoriak az ébredések a növekedési ugrások, a fogzás, a mozgásfejlődés és a szeparációs szorongás időszakaiban is. Így vannak kitalálva, az embergyerek túlélését évezredeken át ez az alvási struktúra szolgálta leginkább. Gyermeked ébredése tehát nem valamilyen hiány, vagy elégtelen működés jele, hanem általános és normális jelenség. Időre van szükségük ahhoz, hogy megérjenek az éjszakák átalvására. Gyakori tapasztalat, hogy a tápszerrel való etetés után mégis jobb éjszakák következnek: a tápszerek kazein tartalma magasabb az anyatejénél, az emésztése ezért hosszabb időt vesz igénybe, így némiképp valóban elnyújthatja az alvással töltött órák számát. Közel sem biztos azonban, hogy nyugodtabbak lesznek az éjjelek a tápszer bevezetésével, a nem szoptatásbarát módon adott pótlás azonban cumizavarhoz, szopási sztrájkhoz vezethet, tehát kockázatos mind rövid- mind hosszútávon. Az együttalvás ezzel szemben az egész család számára pihentető és optimális megoldás lehet: nemcsak egyszerűbbé teszi a szoptatást, az éjszakai gondoskodást, de kutatások szerint a biztonságos együttalvás SIDS (hirtelen csecsemőhalál) tekintetében is preventív faktor. 

„3-4 hónapos kora után már szüksége van anyatejen kívül más táplálékra is.”

A WHO ajánlása szerint a hat hónapig tartó kizárólagos anyatejes táplálás szolgálja leginkább a gyermekeink egészségének fejlődését. A 6. hónaptól kezdődően is HOZZÁtáplálásról, kóstoltatásról, és nem a szoptatások kiváltásáról szólnak a javaslatok. A korai hozzátáplálás hajlamosabbá teszi a gyermeket a különféle táplálékallergiákra, a vashiányos vérszegénységre ráadásul ebben az életkorban még nem is képesek tökéletesen hasznosítani a szilárd ételben lévő tápanyagokat. Az éretlen bélrendszer sejtjei között lévő sejtkapcsolatok is féléves kor környékén zárulnak - eddig tehát minden, ami nem kifejezetten csecsmőtáplálásra alkalmas -anyatej, vagy ennek hiányában a tápszer - a sejtek között közvetlenül a véráramba kerül. (allergének és toxinok egyaránt). Tévhit az is, hogy jobban alkalmazkodnak az új ízekhez, és jobb étvágyúak lesznek, ha korán indul meg a kóstoltatás. 

„Ha minden nyöszörgésre mellre teszed, elkényezteted, sosem lesz önálló.”

A tapasztalat és a kutatások ennek éppen az ellenkezőjét mutatják. A testközelben történő gondoskodás, az anyatejes táplálás, a válaszkészség mind-mind a biztonságos kötődéshez vezető út építőkövei. A sírni hagyott gyermek nem a megnyugvás folyamatát sajátítja el, hanem érdektelenné válik, elveszti a reményt arra, hogy a környezete reagál a jelzéseire. Nem kell tehát attól tartanod, hogy ezekkel a lépésekkel ártasz a gyermekednek, vagy éppen alkalmatlanná teszed a kortársaival való kapcsolódásra és a sikeres felnőtté válásra: ellenkezőleg: mindent megadsz neki ahhoz, hogy magabiztos és önálló legyen.

„Mi lesz, ha közösségbe kerül?”

Nem kell aggódnod azon sem, hogy a gyermeked képtelen lesz beilleszkedni a közösségbe. Az igény szerinti szoptatás az anyatej immunanyagai révén fizikailag, a gondoskodási forma miatt pedig lelkileg is felkészíti a gyermeked erre az időszakra – kifejezetten káros lehet a közösségbe szokás és az elválasztás stresszét egyszerre a kicsi vállára tenni. Nyugodtan folytathatod a szoptatást a bölcsőde, vagy akár az óvoda mellett is (a természetes elválasztódás általában 3-7 éves kor között következik be), érdemes részletesen beszélgetned erről a gyermeked gondozóival, és eloszlatni az aggodalmaikat.

Hat hét szenvedés után az egyik délután elővezette nekem a gondozónő, hogy ez így nem jó, és a gyerek érdekében (!) változtassak, mert így nem fog normálisan beilleszkedni, azaz ne altassam cicin, ne szoptassam annyit, épp csak azt nem mondta, hogy azonnal válasszam el, mert minden probléma eredője ez a fránya szoptatás. Rettenetesen éreztem magam, és nem azért, mert úgy alapjaiban kérdőjelezték meg az anyai kompetenciámat, az egyáltalán nem érdekelt, ebben a kérdésben megingathatatlan vagyok, hanem mert nem léptem sokkal hamarabb, és vittem el a gyerekemet másik bölcsődébe. 
Még aznap felhívtam egy családi napközit, ami eredetileg is a "B terv" volt, és a következő héten már ott kezdett a kislányunk. Pár nap alatt bebizonyosodott, hogy vele semmi gond nincsen, pláne nem azzal, hogy még szopizik. Evett, aludt, és láthatóan jól érezte magát. Ennyit számított, számít, hogy olyan emberek veszik körül, akik az ő igényeit helyezik előtérbe és akikben én is megbízom, és a bizalom kölcsönös. 

„Egy éves kor után már úgysem tápláló a tej, felesleges mindig cicin lógnia.”

Az embergyerek természetes elválasztódásának ideje 2.5-7 éves kor között van. Az anyatej tápanyagtartalma pedig a kicsi fejlődésével együtt változik és folyamatosan optimalizálódik. Az Amerikai Gyermekgyógyászok Szövetségének ajánlása így szól:

„A gyermekorvosoknak és szülőknek tudatában kéne lenniük, hogy a kizárólagos szoptatás biztosítja kb. 6 hónapos korig a gyermekek optimális növekedését és fejlődését és folyamatos védelmet nyújt a hányásos és légzőszervi fertőzések ellen. A szoptatás folytatódjon legalább a gyermek első életévéig vagy ezen túl, mindaddig, amíg ez a gyermek és az édesanya számára is kívánatos. Nincs felső határa a szoptatás időtartamának, és semmiféle bizonyíték nincsen arra nézve, hogy a 3 éves korig vagy az azon túl tartó szoptatás bármilyen pszichés vagy fejlődési sérülést okozna.”  (AAP 2005) (Forrás: http://www.lll.hu/hosszantarto_szoptatas)

Következő cikkünkben dr. Körözsi-Tóth Ágnestől (IBCLC, gyermekgyógyász-neonatológus) olvashattok majd a szoptatás időszakának lezárulásáról, és arról, hogy mi különbözteti meg az elválasztódást és a szopási sztrájkot. 

Ha szívesen készülnél a várandósságod alatt a szoptatás időszakára, ha bárhol elakadsz, bizonytalan vagy, ha választ szeretnél kapni ebben a páratlan, de nagyon kimerítő életszakaszban az anyatejes táplálással kapcsolatban felmerülő kérdéseidre, keresd bátran a városban dolgozó szoptatási tanácsadókat. Elérhetőségeiket ebben a bejegyzésben találod. 

Az első fiamat 23 hónapig szoptattam. Erős, nagy babaként született, sosem okozott gondot neki a szopizás. A környezetemben elsőként szültem és az irodalomból próbáltam újból és újból megoldásokat találni. Családunkban (mindkét oldalról) meg volt a hidelem, hogy nálunk senki se tudott szoptatni. Nehéz volt megküzdenem a szkepticizmussal, a régi időre szoptató/etető hozzáállással. Folyamatosan lavíroztam a teljes igény szerinti szoptatás és a "azért tartsunk valami napirendet" között. Rengeteg energiámat őrölte fel ez a dilemma. Nem mertem átadni magam a szoptatás megnyugtató hatásának. Második gyermekem, kislány lett. Kisebb súlyú, lenőtt nyelvvel. A rutin, ami ezen átsegített és megint a szakirodalom. 1 hét kínlódás után hívtam fel a szülésznő figyelmét az eltérésre, amit ezután rögtön egy kis vágással megoldottak. Az ebből adódó mellbimbó sebeim hamar regenerálódtak. Másodszor már nagyobb önbizalommal engedtem bele magam a szoptatás örömébe. A megnyugtatás sokkal nagyobb szerepet kapott. Azon aludt el, éjszaka is velünk aludt a kezdetektől és annyiszor fordult felém, ahányszor csak akarta. 3,5 éves koráig szopizott. Még ma is emlékszik az ízére (5,5 éves), a megnyugtató érzésre és előszerettel játsza el. Látom a szemén a csillogást, az átszellemült tekintetet, amikor a szopizásra gondol. Nála előfordult 4 éves koráig (1 hónapban kb 1x), hogy kért még. 2 éves koráig CSAK szopizott és minimálisat evett/ivott. Újból meg kellett küzdenem a külvilággal, de egy jól képzett gyermekorvos és szoptatási tanácsadó támogatásával mertem hagyni, hogy az igényei szerint alakítsa. Harmadik gyermekem (lány), a legkisebb súlyú, de a legaktívabb újszülött volt. Császármetszés után legalább 10 órán keresztül óránként szopizott. Ő sokszor keveset szeretett volna, de kb 3 hét után logisztikailag nem bírtam a 2 nagy mellett (akkor voltak 3 és 5,5 évesek). Kezdődött a nyári szünet, betegek lettek. Őt nagyon tudatosan kellett "noszogatnom", hogy tele egye magát, hogy legalább másfél- két órát "kibírja" mell nélkül. Hétről hétre jobb lett és megerősödött. Miután túljutott az első 3-4 hónapon, kevésbé kötődött az anyamell megnyugtatásához. Nagyon jó étvággyal kezdte a hozzátáplálást, és mellette maradt a szopi. 15 hónaposan kellett 1 hónap alatt elválasztanom gyógyszerszedés miatt. Az első elválasztást én szorgalmaztam, mert úton volt a második gyermekünk és a mellbimbóim érzékennyé váltak, fáradt voltam és fizikailag nagyon nem kívántam. Megadtuk neki az időt, fokozatosan választottam el. Szoptatási tanácsadó látott el ötletekkel, praktikákkal és segített a belső lelkiismeret-furdalásommal megbirkóznom. Amit akkor megtanultam, hogy mindig a baba és az anya igényeit együttesen kell figyelembe venni. A szoptatás csak akkor nyújt megnyugvást a totyogók számára, ha az az anya számára sem terhes. A második esetben átadtuk magunkat az elválasztódás szabad folyásának. Apró megkötéseket tettem olykor, mikor már nagyobb volt (kb. 2,5 éves), hogy most már utcán nem, vagy majd lefekvés előtt. De pontosan lehetett érzékelni, hogy mikor minek jött el az ideje. Mindezt sírás, gyötrődés mentesen. Nekem ez csodálatos élmény volt, a harmónia megélése, az önmagunk átadása a természet ritmusának. 3 éves és 4 hónapos volt a nagy lányom, mikor a kicsi született. Akkor már csak lefekvések előtt szopizott. A harmadik várandósságomat már végig szoptattam. Soha nem voltak kontrakcióim. A mellem érzékeny volt, de mivel az egész már csak komfort jellegű és pár perces szopikat jelentett, nem választottam el. Nagyon tartottam a tandem szoptatástól, szülés után soknak éreztem. Holott a megnyugtató erejét le se lehet írni. De 1 hónap után a nagylányom nem jelentkezett tovább rendszeresen. Időnként eszébe jutott, akkor teret adtam neki, de ritkult és valójában egész pontosan nem is tudom mikor maradt el. Harmadik lányomat 15 hónaposan rohamléptekben kellett elválasztanom. Addigra 7 éve (4 hónap megszakítással) szoptattam. Váratlanul ért és akkor döbbentem rá, hogy mennyire lényemmé vált a szoptatás, az ölembe emelés és ennek az anya-gyermek harmóniának a napi megélése, a közelség, a test és szemkontaktus. Tudtam, hogy többet nem lesz gyermekem és nem lesz, akit ilyen közel érezhetek magamhoz, akinek ezt a lelki, fizikai megnyugvást nyújthatom. Valamiféle gyászt éreztem, hirtelen kiszakadt belőlem egy darab, egy szerep, egy kompetencia. Ezzel párhuzamosan szorongatott az érzés, hogy hogyan fogom megnyugtatni az éjjel-nappal szopizó babámat. Hogy fogom tudni biztosítani neki a megnyugvást. Az éjszaka volt a legnehezebb, amit a férjem vállalt mivel fizikailag sem bírtam a hosszú ringatásokat. 1 hét volt a kritikus, utána beállt valamiféle új rendszer. Ki kellett dolgoznunk az új kapcsolódásainkat. Rájöttem, hogy másfajta figyelmet igényelt a lányom. Mindaddig, ha fáradt volt vagy frusztrált, megszoptattam. Most elő kellett vennem a kreativitásomat. Még többet játszottunk, meséltünk. El kellett terelnem a figyelmét. Belejöttünk. Rengeteget segített a következő könyv: Szoptatás - Tanácsok és gyakorlati segítségnyújtás a szoptatás egész ideje alatt Márta Guóth Gumberger - Elizabeth Hormann Valamint egy kedves szoptatási tanácsadó, akihez többször fordultam technikai vagy lelki segítségért.
Sosem gondoltam,hogy ilyen hosszúra fog nyúlni ez az időszak az életemben. Észre sem vettem,elröpült. Számomra a szoptatás egy meghosszabbított köldökzsinór,mely ha van rá idő és mód,pont addig tart ki, amíg a baba-mama egységnek szüksége van rá.

Szerző: dr. Kungler-Gorácz Orsolya, gyógyszerész

Fog- vagy fejfájás, nátha, hasmenés, allergia… Időnként mindannyian szembenézünk enyhébb lefolyású betegségekkel, amelyekre jól ismert szereket használunk. Az anyetejjel való táplálás időszaka alatt sincs ez másként – gyakori tapasztalat azonban, hogy a bevált készítmények betegtájékoztatója szoptatás alatt óvatosságra int.

Az orvosok és gyógyszerészek egy jelentős része is a szoptatás átmeneti felfüggesztését javasolja - erre azonban szinte soha nincs szükség, az elválasztás, vagy az átmeneti tápszerrel való táplálás csak az esetek egy elhanyagolható töredékében helytálló döntés.  

A recept nélkül kapható készítmények tekintetében hatalmas segítség lehet az e-lactancia.org oldal (angol nyelvű), ahol hatóanyagok szerint kereshetjük meg, hogy az adott szer biztonsággal alkalmazható-e a szoptatás ideje alatt. Az oldal összeállításában gyermekgyógyászok vettek részt, közel 1600 hatóanyag alkalmazhatóságártól nyerhetünk információt.

A szoptatásra való felkészülés jegyében érdemes lehet olyan gyógyszerekkel feltölteni a házipatikát, amelyek biztonsággal használhatóak ebben az időszakban, azaz az e-laktancia szerint nagyon alacsony kockázatúak (very low risk). Ehhez szeretnénk segítséget nyújtani a következő listával, a leggyakrabban használt, vény nélkül kapható készítmény felsorolásával. Mindegyiküket bátran alkalmazhatod a szoptatás időszaka alatt is.

Láz- és fájdalomcsillapítás:
paracetamol (pl. Panadol, Benuron, Rubophen) – nincs gyulladáscsökkentő hatása
ibuprofen (pl. Advil, Algoflex, Nurofen) – gyulladáscsökkentésre is alkalmasak
diclofenac (pl. Cataflam dolo, Voltaren dolo) – gyulladáscsökkentő hatásuk is van

Torokfájás: Tantum verde, Septofort, Faringopront, Dorithricin

Száraz köhögés: dextrometorfán (pl. Robitussin, Rhinathiol köhögéscsillapító szirup, Tussopront, Meddex Wick)

Hurutos köhögés: acetilcisztein (ACC), carbocisztein (Rhinathiol köptető), ambroxol (Ambroxol Teva), bromhexin (Paxirasol), erdostein (Erdomed)

Hányás-hasmenés: dioszmektit (Smecta), loperamid (Lopedium), probiotikum (Enterol), B6 vitamin, orális rehidráló folyadékok

Allergia: cetirizine (Cetirizin Hexal, Revicet)

Krónikus betegségekben szenvedő anyukáknak mindenképpen javasolt konzultálni a kezelőorvossal már a várandósság időszaka alatt is, ha az aktuálisan használt gyógyszer esetleg nem alkalmas a szoptatás alatti felhasználásra, könnyen lehet, hogy létezik más hatóanyagú készítmény is, amely mellett nincs akadálya az anyatejes táplálásnak. Ha ebben a cipőben jársz, már a készülődés időszakában érdemes felvenned a kapcsolatot szoptatási tanácsadóval, hogy a szülésig felkészülhess babád táplálására. A debreceni tanácsadók elérhetőségeit itt találhatod meg: http://renatal.blog.hu/2016/08/01/szoptatasi_tanacsadok_elerhetosegei_debrecenben

Súlyos tünetekkel járó vagy elhúzódó, nehezen gyógyuló betegségek esetén nem érdemes öngyógyítással próbálkozni, minél hamarabb orvoshoz kell fordulni.

Kezdetek

Amikor várandós lettem, hatalmas volt a boldogság és már akkor arra készültem, hogy minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy a születendő kisbabám a lehető legjobbat kapja. Körülbelül félidős várandós voltam, mikor megvettük az első cuki kisruhákat és ezzel elkezdtük gyűjtögetni a babakelengyét. Mindent elolvastam a neten, ilyen takaró, olyan kombidressz, amolyan kifogó (előtte életemben nem hallottam még ezt a szót...). Aztán mielőtt beszippantott volna a babaruha vásárlási őrület, eljutottam végre a kismama jógára, amire akkor már hetek óta terveztem menni, és azt hiszem, akkor megpecsételődött a sorsom (szerencsére <3). Itt hallottam először hordozásról, mosható pelenkazásról és ennek köszönhetően jutottunk el a férjemmel egy többalkalmas szülésfelkészítőre, ahol az utolsó alkalom a szoptatásról és a gyermekágyas időszakról szólt. Igény szerinti szoptatás. Itt szembesültem azzal, hogy a "jól bevált" régi gyakorlat, a háromóránkénti etetés, víz-és tea itatása a babával nem a norma, hanem egy pár évtizede bevett, a szoptatás sikerét igen rövid úton aláásó gyakorlat. Őszintén megmondom, akkor és ott nekem a baba igénye szerinti mellre kerülés fontossága, az aranyóra kiemelt szerepe, a szoptatás, mint komplex gondoskodási forma, a kizárólagos szoptatás, az együttalvás egytől egyig újdonság voltak. Ezután minden nap bújtam az internetet és a felkészítőn kapott irodalmat, és igyekeztem hiteles forrásból tájékozódni, hogy minden menjen, mint a karikacsapás. Az együttalvásról is sokat olvastam, és ekkor a külön szobában már összeszerelt, felcicomázott kiságyat nézve először merült fel bennem a gondolat: "Lehet, hogy a gyerekemnek jobb lenne, ha majd egymás mellett aludnánk?"

A Nagy Nap

Nagyon készültünk a szülésre, az aranyórára. Már sokkal korábban elhatároztam, hogy semmilyen fájdalomcsillapítást nem szeretnék a szülés alatt és ennek az indoka annyi volt, hogy olvastam arról is, hogy az EDA-t vagy kéjgázt kapó nők újszülöttjei nehezebben boldogulnak a szopizással, és ezt nagyon szerettem volna elkerülni. 
Minden a terveink szerint alakult, így a kislányom megszületése után zavartalan bőrkontaktusban élvezhettük egymás társaságát. Bár a mellhez kúszás elmaradt, amit őszintén sajnálok, leginkább azt, hogy esélyt sem kaptunk rá, a csecsemős nővér meg sem kérdezte, hogy nem szeretnénk-e megvárni, amíg a babánk maga próbálkozik, de a születés után egy órán belül mellen volt. Nagyon vártam az első szopizást, és nagyon érdekes élmény volt. Kicsit fura érzés, de egyben csodálatos és szívmelengető. Az első éjszaka megkérdeztem a csecsemős nővért (ő már a következő műszak volt), hogy hol aludjon a baba, így az ő javaslatára kerültünk egy ágyba, amiért a mai napig nagyon hálás vagyok.
A kórházban töltött három nap szinte végeláthatatlan szoptatásból állt, főleg éjszaka. Ezidő alatt komoly mélységeket is megjártam. Valahogy azt senki nem említette, hogy a hormonoktól egyik percben sírnom, a másikban nevetnem kell. Hogy a gyerek gyakorlatilag nonstop cicin szeretne lenni, azon is alszik és nem éjszaka. A legjobban azonban az bántott, hogy míg én abban a hitben voltam, hogy milyen ügyesek vagyunk, hiszen állandóan szopizik, pisil és kakil, megfelelő mennyiséget, a súlya esik és a csecsemősöktől kapott célzások: "Ezzel a súlyeséssel nem fognak holnap hazamenni." "Ha hazaengedjük és baja lesz a gyereknek, majd engem fog felelősségre vonni" és hasonlók, iszonyatosan kikészítettek és teljesen aláásták a magunkba vetett bizalmamat. 
Végül a harmadik napon csak hazaengedtek bennünket, ami hihetlen megkönnyebbülés volt a számomra.

Otthon

Úgy éreztem, szárnyalok. Végre itthon! A tejbelövellés még a hazaendegés előtt megtörtént, a gyerek súlya már nem esik, hanem nő, a kézzel fejést is elsajátítottam, azt gondoltam nagy baj már nem lehet. 
Végülis nagy baj nem is lett, csak nagyon gyorsan szembesülnöm kellett azzal, hogy milyen a valóság egy újszülött babával. Én nem is tudom mit hittem...de nem azt kaptam, nagyon nem. Először is, senki nem készített fel, hogy ez a pici lény nonstop és még azon túl is csak és kizárólag velem/rajtam szeretne lenni és szopizni, szopizni, szopizni. Ha azt hiszem elaludt, és szeretnék két percre megszökni, mert nem voltam pisilni, nem ettem, nem ittam, nem zuhanyoztam, nem mostam fogat, egyszóval semmit nem csináltam, ami az alapvető komfortérzetem (és némileg a létfenntartásom) biztosításához szükséges, akkor úgy rászorít a cicire, hogy csillagokat látok, ezzel jelezve, hogy nagy tévedésben vagyok, ha azt hiszem, megléphetek. Hogy amikor végre tényleg elaludt, és én beleharapnék a várva várt, már ezer éve kihűlt pizzába, pontosan abban a pillanatban sír fel, és kezdődik minden előről. Hogy az éjszakák szinte folyamatos ébrenléttel telnek, és természetesen egybefüggő szoptatással, ami alatt, gyakorlatlanságomból kifolyólag esélytelen, hogy pihenjek valamennyit. Hogy a legtöbb napon délután kettő és este tíz között minimum 2-3 órát FOLYAMATOSAN cicizik, és meg sem mozdulhatok, mert rögtön szívszaggató sírásban tör ki, egyik cici-másik cici-egyik cici- másik cici- bukás-egyik cici-másik cici-bukás-egyik cici-bukás...és ez, a végtelenségig. Hogy 13 napos korára még 60 gramm híja van a születési súlyához képest, és megsemmisülve állok a mérleg felett, hogy ez hogy lehet, mikor egyfolytában szopizik? Kétségbeesve hívom a védőnőt (akit imádunk, abszolút igény szerinti szoptatás párti), aki megnyugtat és egy-két nap kivárást javasol.  
Ebben az új és ismeretlen helyzetben, kialvatlanul, sokkolódva, a hormonjaimnak kiszolgáltatva mit tehettem? Először is bizonyítékot szereztem, hogy a gyerekem normálisan viselkedik. Mire nem jók a Facebook zárt csoportjai? Miután megnyugodtam, hogy nagy valószínűség szerint egy teljesen jól működő újszülött kisbabám van, úgy döntöttem, nem ágálok tovább a helyzet ellen, hanem inkább elfogadom. Szoptatás közben pihentem, olvastam, tévét néztem, nyomkodtam a telefonom, ettem fél kézzel, kezem ügyébe tettem az innivalót és minden fontos dolgot, nappal aludtam, a gyerek mellett. A kaját rendeltem, a háztartásban csak a legszükségesebbeket csináltam meg. Nekem ez így volt túlélhető és élhető. 
Mire a 6 hetes kontrollra mentünk, a kislányom másfél kilóval volt több, mint a születési súlya és őszintén mondhattam én is, mikor az orvosom rákérdezett, hogy vagyok, hogy "jól".

Az első év

Amit nem hittem, végül igaz lett. A szoptatás tényleg csodálatos. Akkor kezdtem ezt érezni, amikor megkaptam az első visszajelzéseket. Egy pillantás, egy hosszú összenézés, egy pici mosoly, az arcom fürkészése, matatás a számban. Imádtam nézni, ahogy megnyugszik szopizás közben, ahogy álomba merül, de a cicit el pillanatra el nem engedi, olykor-olykor cumizik rajta álmában is. Ahogy szorosan hozzám bújik, és tudom, hogy biztonságban érzi magát. Ahogy keményen dolgozik, hogy minden csepp tej a pocakjába jusson, mozog még a kis füle is a nagy munkában. Rájöttem, hogy szabadságot kapok a szoptatás által, bárhová mehetünk, mert az étel és ital mindig kéznél van. Mindig találtunk helyet, ahol diszkréten szopizhatott. 
A szilárd ételek bevezetését egyáltalán nem vártam. Olyan egyszerű volt, csak elővenni a cicit és megszoptatni. Most meg hámozni, reszelni, összetörni, párolni, megfőzni...és mind a kukában landol, vagy megeszem én. Semmi nem kellett neki. Majdnem egy éves volt, mire elkezdték érdekelni az ételek, addig is kitartóan próbálkoztunk, és mivel szépen gyarapodott és ránézésre is egészséges volt, így a nemevésből nem csináltunk problémát. A fő táplálék végig az anyatej maradt és egy percig nem bánom, szerintem a kislányom sem! 

Bölcsi

Korán meg kellett hoznunk egy nehéz döntést. A kislányunk 15 hónaposan elkezdte a bölcsődét, vissza kellett mennem dolgozni. Nem volt kétséges, hogy tovább szeretném szoptatni és rajta is egyértelműen azt láttam, hogy folytatni szeretné. 
A bölcsiben már a szülői értekezleten rossz érzés kerített hatalmába, mikor őszintén elmondtam, hogy még szopizik (10,5 hónapos volt ekkor), és, hogy velünk alszik, erre rögtön jött a megjegyzés, hogy a közel 5 hónap múlva esedékes kezdésig jó lenne elválasztani, és egy cinikus "gondoltam" az együttalvásra. Éreztem, hogy nem lesz jó, éreztem, hogy nem ez és nem így kell nekünk, de megpróbáltam legyőzni az ellenérzéseimet és így vágtunk neki januárban a beszoktatásnak. Nem szeretnék belemenni, min mentünk keresztül, a lényeg, hogy az evés több hét után sem volt valami fényes, az ottalvás pedig egyenesen tragikus volt, egyáltalán nem ment. Hat hét szenvedés után az egyik délután elővezette nekem a gondozónő, hogy ez így nem jó, és a gyerek érdekében (!) változtassak, mert így nem fog normálisan beilleszkedni, azaz ne altassam cicin, ne szoptassam annyit, épp csak azt nem mondta, hogy azonnal válasszam el, mert minden probléma eredője ez a fránya szoptatás. Rettenetesen éreztem magam, és nem azért, mert úgy alapjaiban kérdőjelezték meg az anyai kompetenciámat, az egyáltalán nem érdekelt, ebben a kérdésben megingathatatlan vagyok, hanem mert nem léptem sokkal hamarabb, és vittem el a gyerekemet másik bölcsődébe. 
Még aznap felhívtam egy családi napközit, ami eredetileg is a "B terv" volt, és a következő héten már ott kezdett a kislányunk. Pár nap alatt bebizonyosodott, hogy vele semmi gond nincsen, pláne nem azzal, hogy még szopizik. Evett, aludt, és láthatóan jól érezte magát. Ennyit számított, számít, hogy olyan emberek veszik körül, akik az ő igényeit helyezik előtérbe és akikben én is megbízom, és a bizalom kölcsönös. 

Most itt vagyunk, közel hét hónappal a bölcsikezdés után, egy töretlenül szopizó kisasszonnyal. Visszatekintve az eltelt időszakra, a mi kis szopis kapcsolatunkra, csupa kedves, meghitt, megmosolyogtató emlék jut eszembe. Néha persze kellemetlen, ha vad, és csíp, karmol, mar, vagy rugdos, vagy harap. Néha, nehezebb éjszakákon elegem van, és csak aludni akarok. Néha a munkahelyemen arról ábrándozom, hogy de jó lenne ha az ölemben tarthatnám és csak gyönyörködhetnék a kedves arcában. Néha megőrjít, amikor hajtogatja, hogy "sziszi, sziszi". Néha meg alig várom, hogy kérje már végre. 

Sok minden változott, én is és ő is, de ez a kapocs, amit a szoptatás jelent a számunkra, egy olyan kötelék, ami bár nem fog örökké tartani, de a jótékony hatását hosszú távon is élvezni fogjuk, ebben biztos vagyok!

Az első év jelentősége a gyermek életében

Szerző: Ferenczi Beáta
(klinikai szakpszichológus, családterapeuta, dúla)

A kötődés a másik személlyel való közelség keresése és fenntartása, amelyhez a csecsemő veleszületett viselkedés mintázatokkal rendelkezik (szopás, mosoly, sírás, csimpaszkodás, követés). Az anya ezekre a jelzésekre reagálva ösztönösen érzékelheti a gyerek szükségleteit és ezáltal kölcsönösen egymásra hangolódnak. Az anya az elsődleges kötődési személy, hiszen a legtöbb gondozás, figyelem tőle érkezik a gyermekhez és közöttük alakul ki a legintenzívebb szeretetkapcsolat. Az apával és más rokonokkal alakulnak a másodlagos kötődések. Ezek fokozatosan bővülnek az életkor előrehaladtával más fontos személyekkel például óvónő, barátok. A kötődés biztonságos hátteret ad a gyermek számára, stresszhelyzetben intenzívebbé válik, sok esetben a kötődési személy jelenléte is elég a feszültség, szorongás oldásához. Az érzelmek felismerésének képessége szorosan összefügg a kötődés képességével, hiszen itt is hangsúlyozódik az anya érzékenysége és válaszkészsége. Az anya és a csecsemő közötti kommunikáció az érzelmek nonverbális kifejezésformái révén valósul meg – az anya hangja, arckifejezése, mosolya, a szemkontaktus, a testközelség jelzi a baba számára az elfogadást, míg az anya a baba jelzéseit fordítja le önmaga számára. A kötődés, az anya és gyermeke közötti érzelmi illeszkedés, az anya ráhangolódása a baba jelzéseire, igényeire és az ezekre adott anyai reakciók együttesen határozzák meg a gyermek önszabályozását, akár az érzelmek, akár a fiziológiai folyamatok tekintetében.

Az ember születésekor tehetetlen, kiszolgáltatott lény, puszta fennmaradása a gondozó aktív támogatásától és védelmétől függ. A szülői szeretet jelenléte azonban nem tekinthető sem automatikusnak, sem feltétlenül adottnak. Sok újszülöttet elhagy az anyja, vagy nem várt babaként, titkolt terhesség eredményeként érzelmileg elutasít. A korai élmények és tapasztalatok szerepe a kötődés kialakulása, és a fejlődés zökkenőmentességének biztosítása és az élettani és érzelmi folyamatok szabályozása szempontjából is fontos. A gyermek életének első évei a folyamatos változásról, a változáshoz való alkalmazkodásról és a gyors fejlődésről szólnak.

Az anya és a magzat között kialakult kapcsolat a szülést követően a gondozás – a baba etetése, altatása, megnyugtatása – által épül tovább. A kötődés minőségének alakulása, az anya ráhangolódása a baba szükségleteire, a kettejük közötti illeszkedés meghatározó a baba önszabályozása szempontjából.[1]

Optimális esetben az anya és a magzat között már a megszületést megelőzően van kapcsolat, amely megszületés után folytatódik, erősödik. Ekkor az anya és a baba között kölcsönös szabályozási folyamatok indulnak és fejlődnek, amelyek során megtörténik a társas és érzelmi csere folyamatok és az élettani működések szabályozása. Az anya képessé válik a gyerek negatív állapotait egyensúlyba hozni, ezáltal a baba önszabályozási folyamatait kialakítani.

A megszületéstől két- három hónapos korig az etetés altatás megnyugtatás a szabályzás központi témája, később a szemtől szembe játékon keresztül válik lehetővé az önszabályozás. Hat-kilenc hónap között a tárgyak felfedezése és a velük való játék van a középpontban, majd a kapcsolati közelség és távolság, valamint az érzelmek, szándékok megosztása szabályozódik. Másfél éves kor után az ürítés feletti kontroll és a beszéd kialakulása válik fontossá. Minél pontosabb az anya ráérzése a gyerek szükségleteire, annál könnyebbé válik a gyermeknek is saját érzései azonosítása. Az anya saját viselkedésével szabályozza a babáját és így segíti őt az önszabályozás kialakításában, megnyugtat, csillapít, ugyanakkor értelmet ad az érzéseknek. Minél pontosabban képes az anya érzékelni a gyerek szükségleteit, minél jobban értelmezi azokat, minél gyorsabban és megfelelőbben reagál rájuk, annál könnyebb a baba számára saját belső érzetek érzések azonosítása és ezáltal a kontroll kialakítása ezek felett.

Amikor az anya és a baba illeszkedése nem megfelelő, az anya nem képes ráhangolódni a baba érzéseire, szükségleteire. Ilyenkor a csecsemő nem tudja az anya reakcióit magára vonatkoztatni, vagy téves következtetésekhez jut és nem tudja kontrollálni ezeket az érzéseket. Mindez az anya és a gyermek számára komoly nehézség és nehezíti kettejük kapcsolatának alakulását. Az anya a baba nehéz megnyugtathatóságát, sírását, önszabályozási nehézségeit (rosszul eszik, rosszul alszik, nehezen lesz szobatiszta) saját kudarcként vagy a gyerek direkt rosszaságaként éli meg, ami további illeszkedési nehézségeket jelenthet, szélsőséges esetben a gyerek bántalmazásához vezethet.[2]

A szoptatás jelentősége az anya és a gyermek közötti kapcsolat szempontjából

Amellett hogy az anyatej összetétele révén a legoptimálisabb tápanyag forrás a baba számára, hatékony segítség a magzatszurok kitisztulásában, védelmet ad fertőzésekkel, betegségekkel szemben és energiával látja el az agyat. Ugyanakkor

a szoptatás az első pillanattól segíti mind a kötődést az anya és a baba részéről, mind az anyai ráhangolódást. Az utóbbi években egyre több kutatás szól arról, hogy a kötődés kialakulásához tapintási, szaglási és ízlelési ingerek is szükségesek.

A háromnapos újszülött már megkülönbözteti a saját anya tejének illatát más anyákétól, kéthetesen már az anyai test illatát is felismeri. A csecsemő a szoptatás közben az anyával közvetlenül érintkezve egyszerre érezheti annak közelségét, melegét, illatát és ízét. Az anya tejével átitatott pelenka baba mellé helyezése képes nyugodtabb alvást biztosítani már az egy hónapos csecsemőnek. A szoptatás nem csak evési lehetőség, hanem segítség a csecsemő feszültségének és fájdalmának oldásában. Az édes íz hatására opioidok szabadulnak fel az agyban, csökkentve a fájdalomérzetet, az anyai test melege, az érintkezés az oxitocin révén nyugalmat ad a babának. A szoptatás közben jól látja a baba az anya arcát, szemét, erősíti kettejük közötti kapcsolatot, tanulja az érzelmeket. Ezért van az, hogy fáradtság, fájdalom, félelem, feszültség, kapcsolatigény esetén a baba szopni kér. A szoptatással a megnyugvást, a védettség és a szeretet érzését is megkapja, sőt azáltal, hogy az anya váltogatva teszi mindkét mellére a gyermekét egyenlő mértékben ingerlődik a baba arcának, fejének, testének mindkét oldala. A kereslet-kínálat elven működő anyatejtermelés arra tanítja a babát, hogy szükségletei kielégülnek, igényeit figyelembe veszik. A szoptatott csecsemő agya több kortizolt (stresszhormont) érzékelő sejtet különít el, így hamarabb képes reagálni és leállítani a stresszreakciót. A dopamin és opiod receptorok számának növelésével pedig a boldogság, elégedettség és hála átélésének biológiai alapjai jönnek létre.

Az anya számára is jelentős élettani és érzelmi hatású a szoptatás. A közvetlenül a szülés utáni szoptatás segíti a méhlepény (placenta) leválását és megszületését, a méh vérzésének csökkentését. A szoptatás hatással van a méh eredeti méretéhez való visszatérésére is, felgyorsítja, támogatja ezt a folyamatot. A szoptatás közben felszabaduló anyai hormonok (oxicotin, prolaktin) hatással vannak a az anyai kötődés erősítésére és a fájdalom és feszültség csökkenésére. A szoptató anyák vérnyomása alacsonyabb, egy vizsgálattal relaxációra jellemző agyhullámokat mutattak ki szoptatás közben. Jobban keresik gyermekük közelségét, mint a nem szoptató anyák. A szoptatás egy szinten védelmet ad a további teherbeeséstől, a ciklus hormonális jellemzőinek megváltozása támogatja azt, hogy az anya figyelme minél nagyobb mértékben forduljon a szoptatott gyermeke felé.[3]

Szoptatás természetes, kényelmes, testi és lelki előnyöket nyújt, erősíti az anya és a gyermek közötti kapcsolatot, kötődést, és segíti a stresszel, a fájdalommal és a félelemmel való megküzdést. A várandósság során a tudatos testi-lelki készülődés, a beavatkozásmentes természetes szülés, a háborítatlanul megélt aranyóra, az anya és a baba szoros együttléte adhatja az alapot a szoptatáshoz, de sok esetben épp a szoptatás, a hordozás, az együttalvás, a simogatás-érintés által simulhatnak el egy nehéz szülés-születés érzelmi hullámai, korrigálódhat a negatívan megélt élmény mind az anya, mind a baba esetében és erősödhet a kötődés az anya és gyermeke között.

[1]     Gőbel Orsolya: Csupa szépeket tudok varázsolni...avagy hogyan játsszuk a Varázsjátékokat?, L'Harmattan Kiadó, Budapest, 2012, 21-26. o.

[2]     [2]Stern, Daniel: Az anyaság állapota, Animula Kiadó, Budapest, 2004.

[3]     Nyitrai Erika: Az érintés hatalma Kulcslyuk Kiadó, 2011, 75-86. o.

Dr. Fehér Boglárka (csecsemő-és gyermekgyógyász orvos, IBCLC laktációs szaktanácsadó)

Személyes tanácsadás előzetes telefonos időpont egyeztetés után lehetséges, a család otthonában, Debrecenben.
Kiscsoportos és egyéni szoptatásra felkészítő várandósoknak (előzetes bejelentkezés szükséges)
Debreceni Anyatej Klub minden hónap harmadik szombatján 14-16-ig. 

Elérhetőségek: 
(20) 514-8901
dr.feherb@gmail.com 
www.feherboglarka.hu

Molnárné Fórizs Katalin (IBCLC laktációs szaktanácsadó, Hajdúböszörmény és környéke)

Személyes tanácsadás a család otthonában előzetes egyeztetés alapján, elsősorban Hajdúböszörményben és környékén.
Egyéni és kiscsoportos beszélgetés, felkészítés várandósoknak szoptatásról, természetes babagondozásról.

Elérhetőségek: 

(70) 330-4577, lehetőleg 9 és 15 óra között, sürgős esetben bármikor
kata.forizs@mailbox.hu

A Kenézy Kórház szoptatási ambulanciája

Cím: Kenézy Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály

Bejelentkezés szükséges az alábbi telefonszámok egyikén:
Dr. Farkas Eszter 20/620-7797
Dr. Körözsi-Tóth Ágnes 30/375-8398

Segítenek, ha nehézségeid adódnának a szoptatással kapcsolatban.

• Ingyenes
• Rendelési idő: kedd és csütörtök 11 - 15 óra
• IBCLC laktációs szaktanácsadók rendelnek

Készülsz. Nagyon. Készülsz fejben és lélekben. Olvasol, előadásokra mégy, böngészed a netes fórumokat, lesed tapasztalt barátnőid minden szavát. Gyakorolsz babával. Sokszor elképzeled, hogy milyen lesz majd, mikor a karodban tartod és édesen cuppog. Aztán elképzeled a tekintetét. Gyönyörű! Alapvetően bízol magadban, bízol a testedben, hogy menni fog, bár néha elbizonytalanodsz, mert te nem szopiztál csecsemőként. Félsz, hogy esetleg ez meggátol majd, de dolgozol rajta lélekben sokat. Információk tömkelege a fejedben.

Aztán eljön a nagy nap. Megszületik Ő, akit ösztönösen táplálni szeretnél. Az információk töredéke jön csak elő, de nem is kellene több, ha minden simán menne. De nem megy simán. A nagyon akart aranyórát megkapjátok ugyan, de nem tudsz száz százalékosan Rá koncentrálni, miközben a doki varr, a csecsemős nővér meg kétszer jön be megkérdezni, hogy elviheti-e. – Nem! Persze, hogy nem! – A Picid közben ott szuszog rajtad, ébren van, de nem keresi aktívan a cicit. Próbálsz picit segíteni neki, helyezgetni, de nem nagyon sikerül. A korábbi aggodalom, hogy pici a mellbimbód és gyakorlatilag belesimul a bimbóudvarba, sajnos tényleg megnehezíti a dolgot. Nincs mire rácuppani. Próbálsz nem beszorongani ezen, majd jobb lesz, ha végre békén hagynak benneteket és kereshetsz egy jobb testhelyzetet. Az éjjelt Ő szinte átaludja végül, te meg csak gyönyörködsz benne, el sem hiszed, hogy végre itt van. Mikor ébred, próbálkozol újra, de nem sikerül. Kezd egyre jobban zavarni a helyzet. Mikor jön már valaki segíteni?! Mivel helyhiány miatt a szülőszobán aludtatok, így csak nagy nehezen téved oda a csecsemős nővér. – Mellre tette már? – Próbáltam, nem sikerült. – Na nézzük! – Aztán elkezdi betuszkolni a melled a Picikéd szájába. Pont mindent máshogy csinál, mint ahogy olvastad, hogy kellene. Közben a melledről sem nyilatkozik túl derűsen, csakhogy fokozza a szorongásod... Végül, mikor már sír a Babád, azt mondja a nővér, hogy elviszi és ad neki egy kis anyatejes pótlást. Lemond rólatok, érzed. Nagyon rossz. Utólag nagyon dühös vagy magadra, hogy hagytad, hogy elvigye. Talán az a hiperérzékeny és bizonytalan állapot az oka, amiben érezted magad. Még ha annyit is készültél, teljesen más, mikor már tényleg ott van az a Csöppség, akiért te vagy a felelős, akit neked kell ellátni. Másnap estére lekerültük a gyermekágyas osztályra. Folyamatosan próbálkozol egyedül, de nem megy. Már nagyon várod a nővért, hátha egy másik többet tud segíteni. Jön, próbál segíteni, de érzed, hogy nincs ideje, pár perc után ő is feladja a tuszkolást. Közben megjegyzést tesz a gázra, hogy még az EDA-nál is rosszabb, aluszékony lesz tőle a baba, ez lehet az oka, hogy nem szopizik. A babád egyébként nem aluszékony, éberen lehet vele próbálkozni. De azért most már jön a lelkiismeretfurdalás is, hogy nem bírtad ki azt a kétszer fél órát, miközben a CTG miatt feküdnöd kellett és annyira fájt, hogy végül beleszívtál. De nagyon nem akartál EDA-t meg az azzal járó oxitocint. Legalább annyi előremutató történt, hogy ez a nővér megnézte és szerinte kicsit lenőtt a nyelvfék. Másnap viziten mondod az orvosnak, megnézi, tényleg. Ígérik, majd visszajönnek vizit után. Várod őket órákon át, nem jönnek, te mégy utánuk – Jajj, elfelejtettük! – Végül is csak neked fontos, hogy tudjon szopizni a Babád... Közben újabb csecsemős nővérek, a „lustácska a babá”-tól, az „anya mellbimbóját nem olyan könnyű bekapni”-ig minden előkerül, ami nem hat éppen pozitívan az önbizalmadra. Végül az egyik nővér javasol egy új pozíciót meg bimbóvédőt, mivel az nagyobb, hátha be tudná kapni. Cumizavar ide, cumizavar oda, úgy vagy vele, hogy mindegy, csak TE tudd szoptatni. Jön az első sikerélmény, a bimbóvédőben megjelennek az első csepp tejcsik, amik már a Picikédhez is eljutnak. Aki csak szopik rendületlenül, te pedig szoptatod éjjel-nappal, hulla fáradtan, de bizakodva, hogy menni fog ez. Úgy jöttök el, hogy egy napja már csak te táplálod. Nagyon jó érzés. Ha bimbóvédővel, hát azzal, a lényeg, hogy végre hazamehessetek és otthon, nyugalomban legyetek, az segíthetné a tejbelövellést is. Pár nap még így is kell hozzá. Otthon első dolgod, hogy laktációs szaktanácsadót hívsz. Jön, segít, bíztat, átbeszélitek, hogy a bimbóvédőt hogyan hagyd el. Nem könnyű menet. Eleinte csak lopva elveszed, mikor már jól lakott, de még ’komfortozik’. Aztán kicsit határozottabb leszel, próbálod minél hamarabb elvenni. Hol nagyobb, hol kisebb az ellenkezés, de kitartasz és neki is egyre könnyebb, ahogy erősödik, ügyesedik. Majd pár hét múlva végre gátak nélkül, szabadon megy a szoptatás, csak a Babád és te. Gyönyörű ♥.

Ma már 8 hónapos, igazi igény szerinti ’cicista’, aki akár röptében is elkapja a cicit, ha éppen úgy van kedve J.

Az oxitocin, mint kötődési hormon

Szerző: Ferenczi Beáta (Klinikai szakpszichológus, családterapeuta, dúla)

A szülés során mind az anya, mind a baba szervezetére sokféle ún. hormon hat. Ezek a hormonok egyaránt szerepet játszanak a szülés testi folyamatában és a szülés-születés kapcsán megélt élményeink érzelmeink alakulásában. Ma már egyre több kutatás vizsgálja azt, hogy a legkülönbözőbb érzelmi állapotaink milyen neurokémiai változásokkal járnak együtt, illetve ezeknek a hormonoknak, agyi átvivőanyagoknak a jelenléte, vagy épp a hiánya miképpen hat érzelmeink alakulására. A dopamin, a szerotonin, az opiodok, a GABA, a prolaktin, az oxitocin egyaránt szerepet kap a társas kapcsolatainkat kísérő érzelmek változásaiban. [1]

A szülés során nagy mennyiségben termelődő oxitocin és endorfin módosult tudatállapotot idéz elő, ami önmagában is sokféle élményt biztosít például beindul a képzeleti fantázia, módosul a testséma, elveszítjük a kontrollt a testi-lelki történések felett. Ebben az állapotban a felnagyítódik az az élmény, érzelmi, vagy lelki töltés, amiben az ember éppen van. A rossz még rosszabbá válik, a jó még jobbá, apró lényegtelennek tűnő mozzanatok felerősítődnek, ugyanakkor vannak homályos időszakok, megnő a szuggesztibilitás.[2]

A szülés során és azt követően nagy mértékben termelődő oxitocinnak különösen nagy jelentősége van az anya és a gyermek közötti kötődés kialakulásában is. A testünkben zajló neurokémiai változások kísérik, sőt segítik kapcsolataink kialakulását, érzelmeink fejlődését.

Az 1970-es évektől került a tudományos vizsgálatok látóterébe az oxitocin agyon belül kifejtett hatása. Korábban az oxitocinnak csak perifériális hatást tulajdonítottak, a szüléskor a méhizom összehúzódásáért, szoptatáskor a tej leadásért felel. A kutatások arra világítottak rá, hogy az agyon belül is találhatóak oxitocinra érzékeny területek, ahol az oxitocin neurotranszmitterként jelenik meg. Megkülönböztettek egy centrális (cOT) és egy perifériális oxitocin rendszert (pOT), amelyek egymástól függetlenül működnek. Az oxitocinnak tulajdonított érzelmi hatások a centrális (agyi) rendszerhez köthetőek.

Az oxitocin szerepe az anyai viselkedés tekintetében meghatározó. Állatkísérletekből tudjuk, hogy közvetlenül az agyba juttatott oxitocin egy órán belül kiváltja az anyai viselkedést, olyan patkányoknál is, akiknek még nem volt kölykük. Ugyanezt az intravénásan bejuttatott (perifériális) oxitocin nem eredményezi.

Embernél a szülés végén a legmagasabb az oxitocin szint, míg a perifériális oxitocin a méhösszehúzódásokat segíti, ami a baba megszületését és a szülést követően a méh ereinek lezárását biztosítja, addig a centrális oxitocin eksztatikus állapotba hozza az anyát, biztosítva a baba iránti „szerelembe esés” érzését.

Az állatkísérletek rávilágítottak arra, hogy a megfelelő kötődés kialakításához az oxitocin több szinten járul hozzá. Az egyik legelemibb és legközvetlenebb hatás az anya szagának kialakítása és az anyához kapcsolódó jelzőingerek rögzülése az utód memóriájában. Így ismerheti fel a néhány órás újszülött a saját anyja tejét, előnyben részesítve azt más, idegen anyatejjel szemben.

A megfelelő cOT – szint az utódban a biztonság élményét is közvetíti. A „nyugi minden rendben” élmény egyik agyi közvetítője a cOT, amit kiegészít az anya testközelsége, ami komoly fájdalomcsillapító hatású és tovább fokozza a minden rendben érzést. A korai bőrkontaktus, a baba anya hasára, mellkasára helyezése a kötődés kialakulásának fontos eleme, amit a neurokémiai változások és a helyzet átélése együttesen idéz elő.

Ha az emlős anyaállat számára nem biztosított kicsinye jelenléte, az első szag és íz mintavétel (nyalogatja kölykét), akkor az anya nem érdeklődik a kicsinye iránt, sőt agresszív viselkedést mutathat irányában. A cOT elősegíti azt is, hogy az agresszív, vagy elutasító viselkedés gátlódjon, míg a pozitív anyai viselkedés megjelenjen, az agyi öröm-, illetve jutalmazó központok aktívak legyenek. Az adja a neurofiziológiai hátterét az elvakult anyai szeretetnek.

A természetes úton zajló szülés a jól összerakott testi folyamatokon keresztül önmagában segíti, erősíti mind a szülés komplikációmentességének lehetőségét, mind az anya – gyermek közötti kötődés kialakulását. Mégis miért vannak egyre nagyobb számban kötődési nehézségek, kapcsolatba hozhatóak-e a modern szülészeti gyakorlattal?

Egy 2007-es amerikai felmérés szerint a kórházi szüléseknél jelentős mértékben van jelen a mesterséges oxitocin, amikor infúzióval intravénásan bejuttatják a szert az anya szervezetébe. Ezt az ún, exogén oxitocint (xOT) használják a szülés beindítására, gyorsítására, és a szülés végén a lepényi szakaszban a vérzés csillapítására.

Az felmérési adatok szerint a nők 80 %-a kapott xOT - infúziót a szülése során. Ebből az esetek 41%-ban szülésindítás történt, 55%-ában szülésgyorsítás. A nők nagyjából fele nem a saját, természetes ritmusában és idejében szült, illetve a bekötött infúzió akadályozta a szabad mozgást, és nem kívánatos mellékhatásként komoly beavatkozás üzenetét hordozta, ami negatív érzelmi színezetet társított a szüléshez. A nők 86%-a fájdalomcsillapító gyógyszert is kapott, ami az esetek 71%-ában epidurális érzéstelenítés (EDA) volt. A szülések 33%-a császármetszéssel végződött. (Napjaink magyarországi viszonylatában ezek az adatok helytállóak.)

A beadott xOT nem jut be az agyba, centrális hatást nem fejt ki, de akadályozhatja a természetes oxitocin termelődését. Ugyanakkor az EDA csökkenti az oxitocin szintet centrálisan és perifériálisan egyaránt, az anyában és a gyerekben is! Ennek gyakori következménye a xOT alkalmazása. Ez a kedvezőtlen élettani mellékhatások mellett (a magzat szívritmuszavarát idézheti elő, ami a szülés műszeres befejezéséhez vezethet) gátolja a szülés pozitív érzelmi megélését biztosító hormonok termelődését. Az anyák kedvetlenebbek és elégedetlenebbek a szülést követően, a babák kevésbé éberek, ami nehezíti a szopás megkezdését és többet sírnak, akár a szülést követő hat hétig, mint természetes úton, beavatkozásmentesen született társaik. Az oxiticin a szülést követően továbbra is nagy mennyiségben termelődik, a szoptatás során segítve azt, illetve euforizáló, nyugtató hatásán keresztül fenntartva és erősítve az anyai viselkedést.

Az oxitocin jelenléte, vagy hiánya hosszabb távon befolyásolhatja a gyermek életét. Az xOT-vel „indított szülésekből született gyerekekre fokozottabb sérülékenység jellemző: háromszoros az asphyxia, többen szorulnak újraélesztésre, intenzív terápiás támogatásra, és kétszeres a halálozási arány is (Buckley, 2008).”[3]

A születéskor jellemző oxitocin szint befolyásolhatja a gyermeknél az autonóm idegrendszer egyensúlyát. Ezáltal hatást fejt ki a vérnyomásra, kortizol szintre (stresszhormon), fájdalomküszöbre, testsúlygyarapodásra.

Különböző kutatási eredmények összefoglalásaként a következő hatásokkal rendelkezik a centrális oxitocin (cOT):

– csökkenti a szorongást és a félelmet

– csökkenti a depressziót

– csökkenti az antiszociális viselkedést

– elősegíti a társas támasz nyújtását és fogadását

– növeli a bizalmat

– erősíti a szociális viselkedést, akár autistáknál is csökkenti a repetitív tüneteket

– stresszcsökkentő, nyugtató hatásánál fogva társaival összefogva nyugalomban tartja az egyedet (embert, állatot)

– fájdalomcsillapító hatású

– gyorsítja a sebgyógyulást, ezáltal növeli a túlélés esélyét

Ezek a hatások javítják a társas kapcsolatokat, ugyanakkor a megfelelő szociális támasz közegében aktiválódnak leginkább. Minél több jó társas kapcsolatunk van, annál jobban tudunk működni ezekben.[4]

Magyarországon a jelenben körülbelül minden negyedik gyermek császármetszéssel jön a világra, számukra a szülőcsatornán való áthaladás egyértelműen kimarad, de sok esetben a vajúdás élményének megtapasztalása is hiányzik, a megszületésükkor pedig nem segíti őket a centrális oxitocin a kötődés kialakulásában. A vajúdás nélküli császármetszésnél nincs átmenet az anyával való egységélmény és a teljes elkülönülés között. A baba nem aktív résztvevője a születésének, sőt elveszíti az anyával való folyamatos kapcsolat lehetőségét, ami segíti őt a megváltozott helyzet megélésében, elfogadásában. A műtéti helyzetből fakadóan leggyakrabban elmarad a korai bőrkontaktus és mellretétel, valamint az anyával való szemkontaktus felvétele. Sok kórház protokolljában a műtétet követő órákban a baba az anyától külön helyiségben van elhelyezve. A korai szeparáció nem csak az anya és gyermeke közötti kötődés alakulása szempontjából jelent nehezítő tényezőt, hanem a szoptatás sikerességét is negatívan befolyásolja. Michel Odent összefüggésbe hozza a korai elválasztást a későbbiekben megjelenő agresszivitással.[5]

A császármetszéssel született babáknál gyakrabban merül fel légzési probléma a születést követően, ami alkalmazkodási zavarként értelmezhető.[6]

Az újszülöttek és csecsemők megfigyelése során kapcsolatot vélnek felfedezni a császármetszés és olyan tünetek között, mint az excesszív sírás, a hasfájás, alvásproblémák, szopási nehézségek, evészavarok. Jellemzőbb lehet a gyerekekre az érintésektől való elhúzódás, a szemkontaktus kerülése.[7]

Későbbi hatásként gyermek, illetve felnőttkorban sajátos személyiségjellemzők, karaktervonások bontakozhatnak ki:

„– Várakozás, hogy a fennálló kellemes állapot váratlanul megsemmisülhet.

– Védekező attitűd a változásokkal szemben.

– Függőség, dependens igény arra, hogy a külső hatás változtassa meg a túlhaladásra érett élethelyzeteket, ugyanakkor segítségkérési nehézség.

– Harag olyan potenciális támogatókkal szemben, akik – pl. fizikai szinten – nem képesek a teljes „megmentés” irreális igényének eleget tenni.

– Legyőzöttség érzése, viktimizáció, szeparáció.

– Kötődés megtartási képesség csökkenése, minden vagy semmi élmény. (A kapcsolat vagy létezik, és akkor nem kell érte tenni, vagy nem létezik, de akkor egyúttal lehetetlennek is tűnik.)

– Vágy arra, hogy céljai legyenek, de nem tud reális célokat megjelölni.”[8]

Nyilván ezek a tulajdonságok másra is jellemzőek lehetnek, de gyakrabban fordulnak elő a „császármetszett” embereknél.

Ezzel szemben a szülést követően a bőr-bőr kontaktust megtapasztalt babák hosszabban és nyugodtabban alszanak, többet szopnak, kevesebb sírás jellemző rájuk, alvás-ébrenlét ciklusuk érettebb és jobb a hőszabályozásuk is, mint az anyától elválasztott babáknak. A szoptatással együtt megelőző tényező lehet a későbbi allergia kiakakulása szempontjából is. A korai bőrkontaktus jó hatású az anyára is: hamarabb indul be a tejelválasztás, érzékenyebben reagálnak a babák jelzéseire. Több időt töltenek a kórházi tartózkodás alatt az újszülöttjükkel, több kontaktust kezdeményeznek a babával a szoptatás alatt. Kevésbé idegesek, jobban tűrik a monotóniát és elégedettebbek.[9]

Ugyanakkor a szülés egyik módját sem minősíthetjük jobbnak, mint a másikat, hiszen a megszületés élménye egyedi, megismételhetetlen és a maga nemében teljes. Fontos látni azonban azt, hogy az átéltek különböző lenyomatot hagynak és befolyásolhatnak bennünket a kihívásokkal szembeni helytállásunk, a megküzdés, a változásokhoz való alkalmazkodás és a szeretet kapcsolataink kialakítása szempontjából egyaránt.

[1]     Dr. Varga Katalin: A kötődés kulcsa a centrális oxitocin rendszer, XII. Családbarát Konferencia 2010.

[2]     [2]Varga Katalin – Suhai Gábor: Szülés és születés, Lélektanon innen és túl, Pólya Kiadó, Budapest, 2010, 65-66.o.

[3]     [3]Ua.

[4]     [4]Dr. Varga Katalin: A kötődés kulcsa a centrális oxitocin rendszer, XII. Családbarát Konferencia 2010.

[5]     [5]Odent, Michell: A szeretet tudományosítása, Napvilág Születésház Kiadó, Budapest, 2003.

[6]     [6]Ua.

[7]     [7]Emerson, W: Treating Cesaren Birth Trauma During Infancy and Childhood, Journal of Prenatal and Perinatal Psychology and Health 15, (3)

[8]     [8]Dr. Bödecs Péter: Császármetszett személyiségek, www.szuletek.hu/images/stodies/csaszar.doc 2006.

[9]     Nyitrai Erika: Az érintés hatalma Kulcslyuk Kiadó, 2011, 54-62. o.

Hogy mi is a szoptatás…? Mit ad anyának és gyermekének…?

„Hajnalban ébredek. Nem sír, csak halkan nyöszörög, ez pont elég ahhoz, hogy megébredjek. Körbetapogatózom, majd rájövök merre is vagyok. És teszem a dolgom. És hálás vagyok! Hálás vagyok, hogy „nincs egy nyugodt éjszakám” (éppen ezáltal vagyok nyugodt, hogy ébredhetek.) Hálás vagyok, hiszen van kihez ébrednem! Hálás vagyok, mert van tejem és lehetőségem szoptatni. Hálás vagyok, hogy van, aki igényli és képes rá, hogy újból és újból megdolgozzon a másnapi ételéért –italáért. Mert, hogy kemény munka a szopizás, az nem kétséges. Elég, ha a csatakos kis haját megsimítom és megtörölgetem a gyöngyöző kis homlokát. Majd jóllakottan (jól lakik ), hatalmas levegővétellel ( ssz-áhh) a másik oldalra fordítja a fejét, elernyed és alszik tovább.. Tulajdonképpen ő fel sem ébredt. Békésen szuszog elégedett félmosollyal az arcán.”

„Hogy mit jelent a szoptatás…? Meghittséget, összebújást, szeretetet, gondoskodást. Legalábbis nekem. Persze a babámnak táplálékot is. De az egyik legszebb dolog a világon szerintem. Amíg nem csináltam, nem láttam így, pedig voltak a környezetemben szoptatós anyák. Átélni, a babádhoz bújni, közbe az illatát beszippantani teljesen más…”

„A szülés elválaszthatatlan része volt számomra a szoptatás, tudtam, hogy az anyatej a tökéletes védelmet és a tökéletes táplálékot adja majd a gyermekemnek. Fel sem merült bennem, hogy máshogy tápláljam a megszületettet.”

„...Szejetem a cicit - mondta a lányom másfél évesen…”

„Megvolt a szépsége a szoptatásnak. Igazán egyszerű volt, hogy ha éhes, szomjas, nyűgös, álmos volt összebújtunk szopizott és az univerzum rendje helyre állt.”

„Bár nem sikerült a szoptatás, a fejés által, a tejemmel táplálva őt azt éreztem, hogy magamat adom neki. A legtöbbet, amit abban az élethelyzetben megtehettem.”

"Sosem gondoltam,hogy ilyen hosszúra fog nyúlni ez az időszak az életemben.Észre sem vettem,elröpült.Számomra a szoptatás egy meghosszabbított köldökzsinór,mely ha van rá idő és mód,pont addig tart ki, amíg a baba-mama egységnek szüksége van rá."



"ez a kapocs, amit a szoptatás jelent a számunkra, egy olyan kötelék, ami bár nem fog örökké tartani, de a jótékony hatását hosszú távon is élvezni fogjuk, ebben biztos vagyok!"

Holnaptól kezdve augusztus első hetében a világ a szoptatást ünnepli. Az elkövetkezendő időszakot a blogon ennek a témának szenteljük. A ti történeteitken keresztül fogjuk bemutatni, hogy mennyire sokszínű az út, amelyet az anyatejes táplálás érdekében bejárhat édesanya és gyermeke. Ezek mellett cikkekel és hiteles információkkal szeretnénk segíteni a szoptatás körüli tévhitek eloszlatását is.