Nos, hol is kezdjem. Első gyermekem született meg tavaly június 14-én. Az elméletet ugye a védőnő elmondta, hogy kell/lehet ezt csinálni. Mégis olyan furcsa érzés volt, mikor szülés után odahozták, hogy akkor szoptassak. Nagyon kedves volt a szülésznő, aki mellettem volt (nem fogadott), és mondta, és segített is abban, hogy a lehető leghelyesebben csinálhassam. Furcsa érzés volt. Régebben többször is elképzeltem, hogy milyen érzés lesz, nem ilyenre számítottam. Egyszerre szúrt és fájt picit, mégis olyan megnyugtató érzés volt. Viszont senki nem beszélt nekem addig az igény szerinti szoptatásról, így a "régi - 3 óránként kell ennie a gyereknek" rendszerbe csöppent bele. Volt, hogy ezzel nem foglalkoztam, mikor úgy éreztem, hogy éhes. 1 hétig voltunk a kórházban. Volt, hogy szétrágta a mellbimbómat és borzasztó fizikai fájdalmat éreztem, ha abból a mellemből kellett etessek. Majd (első gyerek lévén) mikor egyik éjjel kissé véreset bukott, rémülten szaladtam a csecsemősökhöz, hogy ez történt, és amúgy egész éjjel ordít, nem tudom mi a baj. Ekkor nem kaptam tőlük segítséget, mondván az én gyerekem minden éjjel ezt csinálja és amúgy is az én gyerekem, tudjam már, hogy mi a baja. A következő műszak annál segítőkészebb volt. Segítséget kértem szoptatásban, hogyan csináljam jól, és a fejéshez is, hogy kissé rendbe jöhessen a fájó mellem. A kórházban a hátralévő időben (3 nap) rendbe jött minden, felváltva kapott cumisüvegből és ciciből enni. Ezek voltak a kezdeti nehézségeink. Itthon már egy jóval támogatóbb környezet fogadott és meg is szűntek a szoptatási nehézségek. A hat hetes növekedési ugrásnál aztán jött az újabb meglepetés, ugyanis óránként kérte a fiam a cicit. Mivel eddig nem volt ilyen, megijedtem, hogy nem elég a tejem, mivel ezt 2 napig csinálta, így kicsit utánpótoltuk tápszerrel, ezután tudott nyugodtan elaludni. A legrosszabb az volt, hogy a védőnőnk azt mondta, hogy nem gond, főleg amilyen hőség volt, a doktornő viszont azzal traktált, hogy a gyerek túl van etetve, legalább 3 órát ki kell bírnia, hamarabb ne adjak neki enni (fél kg-t hízott 1 hét alatt).Így legyen okos egy első gyermekes anyuka. Több nehézség viszont szerencsére nem ért. Most 13 hónapos múlt a nagylegény, és köszöni szépen, még mindig boldog a cicimmel. Sokat mentünk pici kora óta, így sokat szoptattam autóban, kis termetemnek és a nagy kombi autónknak hála a csomagtartóban nyugodtan és kényelmesen tudtam mindig fekve szoptatni :) Ezek voltak a mi meghitt perceink. És még mindig azok. Szemezünk közben, egymással foglalkozunk. Bármi van, bármilyen a hangulatom, ha szoptatok, megnyugszom mindig. És a picur is. Nekem ez a "Xanax"om. Most sokszor vicces, hogy mikor ő cicizni szeretne, kb köldökig húzza le a pólómat. Ez nyilvános helyen elég érdekes tud lenni. Ilyenkor sokat nevetünk. Szeretek szoptatni, és örülök, hogy ilyen ajándékot kaptam.